Budáról a Balatonra, illetve a Budai Várból a Magyar Tengerre
A Balaton a legújabb korban mindig is a magyar emberek egyik legkedveltebb üdülőhelyének számított. Így a budai lakosok is előszeretettel vettek maguknak itt telket, építettek maguknak nyaralót, s töltötték itt a nyarakat. Ez alól nem képeztek kivételt neves íróink, költőink sem.
Bár egy Balaton-térkép teljes partvonalát teleszórhatnánk gombostűvel, ha író- és költőgéniuszaink kedvelt és leggyakoribb helyeit kellene megjelölnünk, mégis két helyszín kimagaslóan teljesített ebben a versenyben. Az egyik a Balaton-szíveként dobogó Tihany, a másik pedig festői szépségű Szigliget, és azon belül is az alkotóház. Előbbi számos író, költő nyári otthonául szolgált, a második pedig, mint művésztelep adott otthont művészeinknek és nem csak nyaranta. A szigligeti Eszterházy-kastély a háború utáni években - Bölöni György kezdeményezésére - vált az irodalmi élet egyik központjává, amikor is Irodalmi Alap vette át a szigligeti kastély üzemeltetését. Az ezt követő évtizedekben élte fénykorát, amikor is magyar irodalmi művek ezrei születtek itt az alkotóház falai között.
Ugyanúgy ide járt nyaranta például a főképen kutyát játszó Csurka István, mint a neki botot dobó Görgey Gábor.
Egy szigligeti anekdota szerint a kommunista-rendszerben a kulturális életben az élet-halál uraként funkcionáló Aczél György kérdezte fel a sokszor esténként hangosan dorbézoló Csurkát:
- Hallom, hogy este megint felöntött a garatra, Csurka elvtárs.
- Igen, volt egy kis elhajlás, Aczél elvtárs.
- És azt nem lehetne, hogy ne mindig jobbra hajoljon el, hanem egyszer-egyszer balra is?
De - a teljesség legkisebb igénye nélkül - ide jártak rendszeresen házastársaikkal, családtagjaikkal feltöltődni és dolgozni Fekete Istvánék, Juhász Ferencék, Szabó Lőrincék, Karinthy Ferencék, Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs, Weöres Sándor és felesége, Károlyi Amy, Bertha Bulcsu és Nagy Franciska, Devecseri Gábor és Huszár Klára, Somlyó György, Cseres Tibor, Tüskés Tibor, Kolozsvári Grandpierre Emil, Gyurkovics Tibor, Szakonyi Károly, Kassák Lajos, Kertész Imre, Ungvári Tamás, Bacsó Péter, Mészöly Dezső, Nagy László, Örkény István Ottlik Géza és Orbán Ottó is.
Szigliget afféle vámszabad területként funkcionált, ahol egy-egy szabadabb gondolat nem vont azonnali rendőrségi eljárást maga után
- írta Szigliget lényegét megfogva ez legutóbbi.
Illyés Gyula és Kozmutza Flóra tihanyi háza - egy kis túlzással - hasonlóan frekventált nyári találkozóhely volt a magyar írók és költők számára, mint Szigliget. De nem csak ők, hanem Németh Lászlóék, Passuth Lászlóék, Borsos Miklósék és Mécs László is Tihany szerelmese volt.
Az említett írók közül pedig sokan és sokféleképpen kötődtek a Várnegyedhez, többen itt is éltek a kerületben, mint például Ottlik Géza, Illyés Gyula, Gyurkovics Tibor, Szakonyi Károly etc. De szinte kivétel nélkül budaiak voltak.
A Petőfi Irodalmi Múzeum 2018 nyaráén bemutatott kiállítása kiválóan idézte fel az íróink és költőink Magyar Tengernél eltöltött nyarait, amely a csodálatos fotókat tartalmazó Balatoni nyár című könyv (PIM, 2018) alapjául szolgált.
Ilyenkor szeptember elején, amikor a nyári zsibongó balatoni strandolások után az ember a Várhegy parkjaiban csöndesen sétálgat és a szellő fútta lombok között átszűrődő napsugár játékosan bújócskázó, el-elvakító fénye körül színes batikolt spanyolfalként jelennek meg a fák, mint sárgás-barnás-bordós lódenkabátba öltözött idős hölgyek és urak sziluettjei; ilyenkor megébred az ember lelkének legmélyén az örök elmúlást megidéző keserédes hangulat; s az ember szívébe beköszönt az ősz...
A magyar építészet egyik legkiemelkedőbb alakja, az első hazai építész-restaurátor 105 éve ezen a napon halt meg. Az Ő nevéhez fűződik többek között a János-hegyi Erzsébet-kilátó, a budavári Mátyás-templom, illetve Budapest egyik leghíresebb turisztikai nevezetessége, a neoromán Halászbástya.
Márai ezt a mesés, az elmúlást amolyan szemérmes líraisággal elénk hullajtó évszakot is olyan sajátságosan és egyedi ismertetőjegyekkel tudta megrajzolni, mint egy mindenkitől különböző tintával megrajzolt M.S. monogrammal diszitett exlibris vagy tintából mártott ujjlenyomat. S persze szeptember végére gondolva megidézi magában Petőfi csodálatos versét, amiről azt írja, hogy „külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. De van ebben a szeptemberről szóló írásban minden, mint egy szüreti mulatságon vagy egy hangulatos borünnepen. A Mikó utca egykori sztoikus bölcse, szenvtelen lakója elrepít bennünket a japán-kínai bombáitól, mustillatú présházon át a hűvösvölgyi Veronika büféig, majd onnan vissza a fasor felé a régi és fellengzős operarészletekig.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
