Vadócba rózsát oltott, hogy szebb legyen a föld – 130 éve született Mécs László
A héten ünnepeltük Mécs László (1895-1978), szerzetes költő születésének 130. évi jubileumát, aki a két világháború között igazi sztárként tisztelték Magyarországon. Számtalan előadást, felolvasóesetet tartott az egykori közönségnek, főként a határokon kívül rekedt erdélyi és felvidéki ifjúságnak. Valóssággal rajongtak érte hívei. Lírájában mély érzések és gondolatok érnek eggyé a modern kori prédikációk szónoklataival.
Mécs László 1895. január 17-én született eredetileg Martoncsik néven Hernádszentistvánon. A kassai gimnáziumi évek után a a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészkarán magyar-latin szakpárjának elvégzése után lépett be a premontrei rendbe 1914-ben. Első verse az Élet című magyar katolikus irodalmi, illetve tudományos folyóiratban jelent meg 1915 novemberében. Az első világháború végén, 1918-ban szentelték pappá, Jászóváron, később pedig nagykaposi és királyhelmeci plébánosként szolgált.
Első önálló kötete 1923-ban jelent meg Hajnali harangszó címmel, amelyről megjelenése után így írt Szabó Dezső (1879-1945) az Élet és Irodalom hasábján:
Mécs László verseskötete tagadhatatlanul erős ígérete erősebb, mint bármelyik pesti költőé, akik az Ady-generáció (Kosztolányi, Tóth Árpád, Juhász, Babits) után jöttek. Az élet gazdag, sokölelésű szeretete ad valami fiatalosan dús színezetet ezeknek a verseknek.
Mécs László egy modern papköltő volt, aki költészetében az élet teljességének megélésére vállalkozott. Lírájában az igazán mély emberi érzések és szép gondolatok érnek eggyé a modernkori prédikációk retorikájával. Egyik legismertebb költeménye, az anyai szeretet iránti hála egyik legszebb lírai megnyilvánulásaként ismert A királyfi három bánata című verse a Napkeletben jelent meg 1927. júliusában.
A két világháború közötti időszakban a magyar ifjúság által szinte sztárként ünnepelt költő országszerte tartott előadásokat és felolvasóesteket. Verseit magyar fiatalok tízezrei tanulták meg és szavalták kívülről.
1944-ben megjelent második francia nyelvű verseskötetéhez a XX. századi francia irodalom egyik óriása, Paul Valéry (1871-1945) írt előszót.
A második világháború után Csornán, illetve Pannonhalmán élt. 1953-ban koholt vádak alapján börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban rehabilitálták. 1958 tavaszától az óbudai plébániatemplomban tartotta prédikációit. 1969-ben és 1970-ben is Watson Kirkconnell (1895-1977) kanadai költő terjesztette fel irodalmi Nobel-díjra.
1978. november 9- én 83 éves korában halt meg, a pannonhalmi bencés apátság temetőjében helyezték örök nyugovóra.
A héten ünnepeltük Mécs László (1895-1978), szerzetes költő születésének 130. évi jubileumát, aki a két világháború között igazi sztárként tisztelték Magyarországon. Számtalan előadást, felolvasóesetet tartott az egykori közönségnek, főként a határokon kívül rekedt erdélyi és felvidéki ifjúságnak. Valóssággal rajongtak érte hívei. Lírájában mély érzések és gondolatok érnek eggyé a modern kori prédikációk szónoklataival.
Az utolsó Árpád-házi uralkodónkat, III. Andrást (1265-1301) 1290. július 23-án, alig 25 évesen koronázták királlyá. A korábban törvénytelen születésűnek bélyegzett, majd később mégis királyi hercegként nevelt, s trónra emelt uralkodó mindent elkövetett az ország békéjének megteremtéséért, hatalma megszilárdításáért. Hirtelen halála itt, Budaváron történt, s végső nyugalomra is ide helyezték.
II. Lajost még apjának, II.Ulászlónak (1456-1516) dinasztiaépítésének jegyében koronázták magyar királlyá két éves korában, s ekkor már megkötötték a Habsburg-Jagelló házassági szerződést is, amelynek értelmében a Brüsszelben 1505. szeptember 17.-én - I. Fülöp kasztíliai király, valamint Kasztíliai (Őrült) Johanna gyermekeként - megszületett Ausztriai Mária volt az ifjú király jövendőbelije. 1522. január 13-án, tehát több mint egy félévezreddel ezelőtt éppen ezen napon a két fiatal oltár elé állt Budán, s frigyüket királyi lakodalommal ünnepelték meg.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
