Vadócba rózsát oltott, hogy szebb legyen a föld – 130 éve született Mécs László
A héten ünnepeltük Mécs László (1895-1978), szerzetes költő születésének 130. évi jubileumát, aki a két világháború között igazi sztárként tisztelték Magyarországon. Számtalan előadást, felolvasóesetet tartott az egykori közönségnek, főként a határokon kívül rekedt erdélyi és felvidéki ifjúságnak. Valóssággal rajongtak érte hívei. Lírájában mély érzések és gondolatok érnek eggyé a modern kori prédikációk szónoklataival.
Mécs László 1895. január 17-én született eredetileg Martoncsik néven Hernádszentistvánon. A kassai gimnáziumi évek után a a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészkarán magyar-latin szakpárjának elvégzése után lépett be a premontrei rendbe 1914-ben. Első verse az Élet című magyar katolikus irodalmi, illetve tudományos folyóiratban jelent meg 1915 novemberében. Az első világháború végén, 1918-ban szentelték pappá, Jászóváron, később pedig nagykaposi és királyhelmeci plébánosként szolgált.
Első önálló kötete 1923-ban jelent meg Hajnali harangszó címmel, amelyről megjelenése után így írt Szabó Dezső (1879-1945) az Élet és Irodalom hasábján:
Mécs László verseskötete tagadhatatlanul erős ígérete erősebb, mint bármelyik pesti költőé, akik az Ady-generáció (Kosztolányi, Tóth Árpád, Juhász, Babits) után jöttek. Az élet gazdag, sokölelésű szeretete ad valami fiatalosan dús színezetet ezeknek a verseknek.
Mécs László egy modern papköltő volt, aki költészetében az élet teljességének megélésére vállalkozott. Lírájában az igazán mély emberi érzések és szép gondolatok érnek eggyé a modernkori prédikációk retorikájával. Egyik legismertebb költeménye, az anyai szeretet iránti hála egyik legszebb lírai megnyilvánulásaként ismert A királyfi három bánata című verse a Napkeletben jelent meg 1927. júliusában.
A két világháború közötti időszakban a magyar ifjúság által szinte sztárként ünnepelt költő országszerte tartott előadásokat és felolvasóesteket. Verseit magyar fiatalok tízezrei tanulták meg és szavalták kívülről.
1944-ben megjelent második francia nyelvű verseskötetéhez a XX. századi francia irodalom egyik óriása, Paul Valéry (1871-1945) írt előszót.
A második világháború után Csornán, illetve Pannonhalmán élt. 1953-ban koholt vádak alapján börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban rehabilitálták. 1958 tavaszától az óbudai plébániatemplomban tartotta prédikációit. 1969-ben és 1970-ben is Watson Kirkconnell (1895-1977) kanadai költő terjesztette fel irodalmi Nobel-díjra.
1978. november 9- én 83 éves korában halt meg, a pannonhalmi bencés apátság temetőjében helyezték örök nyugovóra.
Éppen ma 200 éve született Jókai Mór, a magyar romantikus irodalom írófejedelme. Az író születésének bicentenáriumának alkalmából rendhagyó Jókai-esten vehetünk részt a Budavári Palotanegyedben. Jókai regényeiben számtalanszor szerepel helyszínként a Vár. Az író azonban nem csak a Budai Várhoz, hanem a budai hegyvidékhez is ezer szállal kötődött, hiszen egészen a második világháborúban történő lerombolásáig itt állt kora egyik fontos irodalmi zarándokhelye, a Jókai-villa. A kerek évforduló kapcsán szervezett irodalmi estet a Budavári Palotanegyed egyik legkülönlegesebb helyszínén, a Karakas Pasa tornyában tartják, ahol talán a gasztronómia is nagyobb szerepet kap, mint más rendezvényeken.
1867-ben éppen ezen a napon, vagyis február 17-én kelt kinevezésében kérte fel Deák Ferenc javaslatára magyar miniszterelnöknek I. Ferenc József osztrák császár gróf Andrássy Gyulát, magyar politikust. Ezzel gyakorlatilag létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, mely korszakot - annak államszerkezetére utalva – ma is dualizmusnak nevezzük, s amely a modern magyar állam fundamentumaként szolgált.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. Ekkor sem volt meleg februárban, de két év múlva, 1940-ben éppen ezen a napon, február 16-án Miskolc Görömbölytapolca városrészében -35 fokot mutattak a hőmérők. Az említett gyűjteményből idézzük most Márai három különleges, február kapcsán megfogalmazott lakonikus írását, amelyek elvezetnek bennünket az irodalom hőmérsékletéhez, egy könnycsepp nagyságú tócsához és a jégeprekhez is – természetesen az egyik utolsó magyar "polgár" mindig különleges és élvezetes egyedi stílusában.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
