
Vadócba rózsát oltott, hogy szebb legyen a föld – 130 éve született Mécs László
A héten ünnepeltük Mécs László (1895-1978), szerzetes költő születésének 130. évi jubileumát, aki a két világháború között igazi sztárként tisztelték Magyarországon. Számtalan előadást, felolvasóesetet tartott az egykori közönségnek, főként a határokon kívül rekedt erdélyi és felvidéki ifjúságnak. Valóssággal rajongtak érte hívei. Lírájában mély érzések és gondolatok érnek eggyé a modern kori prédikációk szónoklataival.
Mécs László 1895. január 17-én született eredetileg Martoncsik néven Hernádszentistvánon. A kassai gimnáziumi évek után a a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészkarán magyar-latin szakpárjának elvégzése után lépett be a premontrei rendbe 1914-ben. Első verse az Élet című magyar katolikus irodalmi, illetve tudományos folyóiratban jelent meg 1915 novemberében. Az első világháború végén, 1918-ban szentelték pappá, Jászóváron, később pedig nagykaposi és királyhelmeci plébánosként szolgált.
Első önálló kötete 1923-ban jelent meg Hajnali harangszó címmel, amelyről megjelenése után így írt Szabó Dezső (1879-1945) az Élet és Irodalom hasábján:
Mécs László verseskötete tagadhatatlanul erős ígérete erősebb, mint bármelyik pesti költőé, akik az Ady-generáció (Kosztolányi, Tóth Árpád, Juhász, Babits) után jöttek. Az élet gazdag, sokölelésű szeretete ad valami fiatalosan dús színezetet ezeknek a verseknek.
Mécs László egy modern papköltő volt, aki költészetében az élet teljességének megélésére vállalkozott. Lírájában az igazán mély emberi érzések és szép gondolatok érnek eggyé a modernkori prédikációk retorikájával. Egyik legismertebb költeménye, az anyai szeretet iránti hála egyik legszebb lírai megnyilvánulásaként ismert A királyfi három bánata című verse a Napkeletben jelent meg 1927. júliusában.
A két világháború közötti időszakban a magyar ifjúság által szinte sztárként ünnepelt költő országszerte tartott előadásokat és felolvasóesteket. Verseit magyar fiatalok tízezrei tanulták meg és szavalták kívülről.
1944-ben megjelent második francia nyelvű verseskötetéhez a XX. századi francia irodalom egyik óriása, Paul Valéry (1871-1945) írt előszót.
A második világháború után Csornán, illetve Pannonhalmán élt. 1953-ban koholt vádak alapján börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban rehabilitálták. 1958 tavaszától az óbudai plébániatemplomban tartotta prédikációit. 1969-ben és 1970-ben is Watson Kirkconnell (1895-1977) kanadai költő terjesztette fel irodalmi Nobel-díjra.
1978. november 9- én 83 éves korában halt meg, a pannonhalmi bencés apátság temetőjében helyezték örök nyugovóra.

Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.

A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.

Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.