Szerb Antal 100 évet visszarepült képzeletben és ilyennek látta a Budai Várat
1938 -ban a Nyugatban jelent meg a Száz éves dolgok című sorozat, amelynek egyik része a Pest-Buda alcímet kapta, s amelyben Szerb Antal arról ábrándozott – visszaálmodva magát a reformkorba, egész pontosan 1838-ba – egy költő szemével, hogy milyen lesz Pest-Buda 100 év múlva, tehát 1938-ban.
Noha minden idők legnagyobb magyar írózsenije, Szerb Antal (1901-1945) nem a Várnegyedben, hanem a belvárosi Deák Ferenc utcában született 1901- május elsején egy erősen asszimilálódott nagypolgári zsidó családban, ennek ellenére valósággal rajongott a Várért. Számtalan művében írt róla, sokszor persze szépirodalmi hangvétellel és stílusban, de aprólékosan elemezve részleteit, s jellemezve lakóit.
…nincsen olyan része Budapestnek, ami a számomra ne volna az ifjúság
- írta egy helyütt.
Mégis azt kell, hogy mondjuk, nem véletlen, hogy az Utas és holdvilág, s annak szinte mindenkit magával ragadó titokzatos regényvilágának sorai is a Budai Várba vezeti az olvasót. Hiszen, itt vannak például az Utas és holdvilág főszereplői, az Ulpius-testvérpár, Éva és Tamás, akik a Várnegyedben élik különös emlékekkel, szokatlanul kifinomult értékekkel, titkokkal teli mindennapjaikat. A hétköznapok valójában rejtelmes utazásokat jelentenek az ódon szellemi ereklyékkel teli otthonuk múltjába.
Szerb Antal írói szellemvilága egy a Várnegyedben ma is álló villához vezet el, amely a valóságban egykor többek között Hunfalvy János (1820-1888) akadémikus és Csók István (1865-1961) festőművész otthonául is szolgált. A Hunfalvy utca és az Ilona lépcső sarkán található szecessziós villaépület visszarepít bennünket a szerelemregény lapjaira, látjuk magunk előtt a testvéreket, Ulpius Évát és Tamást, Mihályt, Erzsit és Szepetneki János alakját is megidézi mindazokban, akik szeretnék megfejteni a Várnegyed irodalomtörténeti és írói fantázia alkotta különleges egyvelegét. De ahogyan már írtuk Szerb Antal számos alkalommal írt a Várnegyedről. A bevezetőben említett 1938-ban, a Nyugatban megjelent írásában Szerb Antal 100 évet visszautazott az időben - a reformkori Pest-Budára - 1838-ba és egy vátesz költő jövőbe révedő szemével próbálta elképzelni az 1938-as Pest-Budát, amiről ugyebár még nem tudhatta, hogy időközben Budapest néven egyesült.
De nézzük csak, hogy mit ír!
Azután felmegyek a Normafához és elnézem a magyar tájat. Mozzanatokban szegényebb festők rakták volna részletenként egymás mellé, hogy minél drámaibb vagy andalítóbb, de mindenesetre minél hatásosabb legyen. A magyar tájat úgy öntötte ki valaki a zsákjából egyszerre, egészben. Itt a belső formát kell csodálni, a nagyvonalú kompozíciót. És itt lent a két város. Köztük a hajóhíd. A kabátos embert szó nélkül átengedik rajta; az inges-gatyást megállítják. Ha dühösen tiltakozik, továbbengedik, mert látják, hogy bocskoros nemes, nem kell adót fizetnie; ha szomorúan lehajtja a fejét, akkor fizetnie kell, jobbágy. A Vár olyan, mint egy olasz hegyi város, négy kapujával és középen a királyi palota, ahol nem lakik király, mint az olasz Castellok, amelyekből már kihaltak a zsarnokok. A Krisztina még majorjellegű, a Viziváros földszintes félpolgári település, a Tabán fecskefészekszerű házai, ahol az elszegényedett rácok kiárusítják lányaikat, lépcsőzetesen kapaszkodnak fel a Gellérthegyre, a hegy tetején csillagvizsgáló áll. (...) Istenem, a valóság mennyivel többet adott, mint a költői ábránd és mindez milyen keveset, milyen iszonyú keveset segít rajtunk!
1894. december 17-én jelent meg először a Herczeg Ferenc által szerkesztett Új idők, amely a legnagyobb szépirodalmi hetilappá vált. A lap szellemisége elsősorban a két világháború között uralkodó reformkonzervatív irodalmi törekvéseknek felelt meg, azonban a szerkesztőség ajtaja minden tehetség előtt nyitva állt Márai Sándortól Szabó Magdán át egészen Radnóti Miklósig.
A több mint hétmillió főt számláló sztálini Vörös Hadsereg 1944. végére nem csak a Szovjetunió területeit foglalta vissza, de megindult a vele hadban álló német szövetséges államok területeinek meghódítására, így többek között Magyarországra is. Ennek hatására 1944. decemberében megkezdődött az állami vagyon nyugatra szállítása, s mire a szovjet csapatok elérték a fővárost, hazánk nemzeti kincsei már egy felső-ausztriai falu kolostorának kriptájában lapultak.
Gróf Széchenyi István (1791-1860) fia, a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egyletet is megalapító Széchenyi Ödön (1839-1922) francia példa alapján álmodta meg a Budavári Siklót, aki párizsi útja során találkozott az Eiffel-torony gőzhajtású felvonójával. de az ötletet, hogy a Várhegy Dunára nyíló lejtőréje siklóvasút épüljön, feltehetően az akkor már működő lyoni Funiculaire de la rue Terme ihlette. Az UNESCO Világörökségi listáján is szereplő, ingajelleggel egymást váltó, Margit és Gellért névre keresztelt két kocsi ma is meghatározza Budapest látképét.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
