„Ősz húrja zsong, Jajong, busong A tájon…” – a Várnegyed mélabús költője és az Őszi chanson
Tóth Árpád (1886-1928), az egyik legnagyobb magyar költő az egykori Werbőczy, ma a Táncsics Mihály utca 13-ban lakott feleségével, Lichtmann Annával (1895-1967) és kislányával, Tóth Eszterrel (1920-2001) 1917-től egészen haláláig. Nem véletlenül viseli 1946 óta nevét a Várnegyed délnyugati oldalán, a várfal mellett végighúzódó egykori Bástya sétány.
Tóth Árpád költészetét a szépség, a szépség iránti vágy mellett általában az elégikus, lemondó hangvétel, a borongó, olykor mélabús hangulat jellemezte. Művészetére óriási hatást gyakoroltak a Négyesy-szemináriumokon elsajátított gyakorlatok, a modern filozófiai irányzatok. A lemondás nem állt tőle távol, hiszen állandóan pénzügyi gondokkal küzdött. Nyaralásait, sőt még esküvőjét is a tőle néhány lépésnyire, a Bécsi kapu téren élő mecénás, báró Hatvany Lajos (1880-1961) finanszírozta. Paul Verlaine (1844-1896) Őszi chanson című versének a„Chanson d’automne“-nak többféle fordítását ismerjük, sőt maga Tóth Árpád is két verzióban fordította a verset. Az első 1917-ben jelent meg a Nyugatban, míg a másikat Az Új időkben közölték, mint a költő Örök virágok címmel megjelent műfordításos kötetének versét, amely 1923 nyarán jelent meg. Az első így hangzik:
Őszi chanson
Ősz hegedűl
Szünetlenűl
A tájon
S ont monoton
Bút konokon
És fájón…
S én csüggeteg
Halvány beteg,
Mig éjfél
Zeng, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél…
Oh, múlni már,
Ősz! húllni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél…
A második fordítás, tehát a hat évvel későbbi verzió jóval kiforrottabb, szebb és hatásosabb.
Tóth Árpádról a műfordítóról szólván, egy percre sem feledhetem az eredeti költőt, ő nem mesterségbeli műfordító, kinek a kritika, az irodalomtörténet szállítja az anyagot. Ismerek céhbeli műfordítókat, kik egyszerűen a másoktól megjelölt, írójukra nézve jellemzőnek minősített szép verseket fordítják garmadával. Tóth nem mindig a legreprezentálóbb verseket választja, hanem amelyek egyéniségének, versművészetének leginkább megfelelnek. (…) Mindenesetre vannak darabjai, melyek szinte lehetetlen feladat elé állították. Verlaine Őszi chansona úgy hat nála, mint egy túlságosan befűzött s nehezen lélekző, karcsú, szép nő. De hát melyik magyar fordító vállalkoznék rá, hogy ezt a verset kongeniálisan visszaadja? Tóth Árpád itt is eléri a lehetőség határát…
- írta Vajthó László (1887-1979) a Napkelet hasábjain 1923 júliusában. De nézzék csak:
Őszi chanson
Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.
Ó, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél…
Az utolsó Árpád-házi uralkodónkat, III. Andrást (1265-1301) 1290. július 23-án, alig 25 évesen koronázták királlyá. A korábban törvénytelen születésűnek bélyegzett, majd később mégis királyi hercegként nevelt, s trónra emelt uralkodó mindent elkövetett az ország békéjének megteremtéséért, hatalma megszilárdításáért. Hirtelen halála itt, Budaváron történt, s végső nyugalomra is ide helyezték.
II. Lajost még apjának, II.Ulászlónak (1456-1516) dinasztiaépítésének jegyében koronázták magyar királlyá két éves korában, s ekkor már megkötötték a Habsburg-Jagelló házassági szerződést is, amelynek értelmében a Brüsszelben 1505. szeptember 17.-én - I. Fülöp kasztíliai király, valamint Kasztíliai (Őrült) Johanna gyermekeként - megszületett Ausztriai Mária volt az ifjú király jövendőbelije. 1522. január 13-án, tehát több mint egy félévezreddel ezelőtt éppen ezen napon a két fiatal oltár elé állt Budán, s frigyüket királyi lakodalommal ünnepelték meg.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. A prózai epigrammákat, sztoikus bölcsességeket, lakonikus gondolatokat csokorba szedő gyűjtemény lírikus hangvétele prózaversekké hajlítják a költői igényességgel, mégis rím nélküli, de abszolút hallással megkomponált mondatokat. Ebből idézzük most Márai különleges, január kapcsán megfogalmazott gondolatait, amelyek elvezetnek bennünket az író legmélyebb, lételméleti fejtegetéseihez, amelyben arra próbál választ találni és adni, hogy mi az élet értelme.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
