„Mágus. Nem bánta, ha így hívták…” - Gyurkovics Tiborra emlékezünk
Az egykor a Várkerületben élő és alkotó Gyurkovics Tibor (1931–2008) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, nem mellesleg Budavár díszpolgára éppen ezen a napon született és mintegy másfél évtizede hagyta itt a földi világot. Rá emlékezünk.
Az 1931. december 18-án született író, költő, pszichológus, rendkívül termékeny és sokoldalú volt. A József Attila-díjas művészt Szeghalmi Elemér és Hernádi Gyula is a magyar irodalom öttusa-bajnokának nevezte, amiatt a műfaji határtalanság, sokoldalúság miatt, ami írói pályáját jellemezte a versek mellett elbeszéléseket, színműveket, regényeket és lírai esszéket is írt.
Már 15 éves korától írt verseket, de csak 1958 tavaszán mutatkozott be verseivel a Rónay György szerkesztette Vigília hasábjain a nagyközönségnek. Példaképei és mentorai elsősorban Weöres Sándor és Pilinszky János voltak. Első önálló kötete 1961-ben jelent meg Grafit címmel.
Polgári származása miatt a budapesti piarista gimnázium elvégzése után nem vették fel sem a jogi, sem az orvosi egyetemre. Később a Gyógypedagógiai Főiskolán szerzett oklevelet, amit az ELTE bölcsészkar pszichológusi képzésével egészített ki. A Gyógypedagógiai Főiskolán Kozmutza Flóra tanársegédjeként dolgozott, de 1956-ban, a szabadságharc leverése után, mint a főiskola forradalmi bizottságának elnökét meghurcolták, állásából elbocsátották. Később dolgozott értelmi fogyatékos gyerekekkel, elmegyógyintézeti zárt osztályon kezelt nőkkel és férfiakkal, igazságügyi szakértőként, valamint színházi dramaturgként is.
A 90-es évek egyik legnépszerűbb szellemi őrtornyát jelentő Lyukasóra című tévéműsor állandó résztvevőjeként nagy szerepe volt a magyar költészet kincsestárának megismertetésében. Gyurkovics Tibor a Lyukasóra című folyóirat alapítója és szerkesztőbizottsági tagja is volt.
Pályatársa és egyben jó barátja, Szakonyi Károly, így írt róla halálának néhány évvel ezelőtti évfordulóján:
Mágus. Nem bánta, ha így hívták hívei, még ha magában derült is ezen, de elfogadta, hiszen volt benne igazság – költészete, személyisége mágikus erejű lírája, szenvedélyessége, megnyilvánulásai rendkívüli tehetsége, humora, műveltsége, vitát provokáló előadásai mindenkit a bűvkörébe vontak, mindig az a tűz lobogott benne, ami a verseiben. Gyurkovics Tibornak a barátság és a nők iránti rajongás volt éltető eleme, hitt a szeretet mindenhatóságában, de tudta, hogy az ember a földön megválthatatlan. A költészet volt igazi terrénuma, de tehetsége nem ismert határt, novellát, tárcát, regényt, drámát, gyermekeknek szóló verseket, könyveket írt, színészi képességeit pedig saját darabjában a színpadon is kiélhette. (…) Verseiben, regényeiben, novelláiban felizzik az emberi kapcsolatok végtelen változata, a szeretet bilincsében élő, abból szabadulni akaró, de máris újabb szeretet-bilincset kívánó, bilincsben és bilincs nélkül egyaránt szenvedő ember. Megvallások ezek, a szeretetet adást és szeretést vágyó, szenvedélyes személyiség vallomásai lírában és prózában. Ilyen volt Ő Istenkeresésben is, az élet teljességének megélésében is. Nem volt vallásos, de jézushívő, egyik írói álneve Jezovics volt, ezen a néven írta a Magyar Nemzetben a tárcáit. Ismertük egymás gondját, örömét, egymás családját, láttam, hogy az első kötettől elindulva hogyan terebélyesedik a mű, hogy hódít a költő, a drámaíró közönséget, hogyan veti bele magát a közéletbe, lesz alapító tagja a Magyar Művészeti Akadémiának, az Írók Egyesületének, hozza létre a máig létező Lyukasóra című folyóiratot.
1931-ben éppen ezen a napon született, és 16 éve ment el a „Mágus”, a magyar irodalom "öttusa világbajnoka".
„Erős leszek, akár a portya
a házban sarkalló titok,
hogy szájam mindig csak azt mondja,
amit biztosan tudok,
nagy utakról összeszedett híreket
az igazságot, mivel nem bírt
se gyűlölet, se szeretet”
– írta ars poétikájaként Hír című versében.
Itt, a cikkünkben is közölt - Kubik Anna által tolmácsolt - Nemzet című versében arról írt, azt üzente nekünk és minden magyar embernek, hogy hogyan kell szeretni nemzetünket:
Éppen ma 200 éve született Jókai Mór, a magyar romantikus irodalom írófejedelme. Az író születésének bicentenáriumának alkalmából rendhagyó Jókai-esten vehetünk részt a Budavári Palotanegyedben. Jókai regényeiben számtalanszor szerepel helyszínként a Vár. Az író azonban nem csak a Budai Várhoz, hanem a budai hegyvidékhez is ezer szállal kötődött, hiszen egészen a második világháborúban történő lerombolásáig itt állt kora egyik fontos irodalmi zarándokhelye, a Jókai-villa. A kerek évforduló kapcsán szervezett irodalmi estet a Budavári Palotanegyed egyik legkülönlegesebb helyszínén, a Karakas Pasa tornyában tartják, ahol talán a gasztronómia is nagyobb szerepet kap, mint más rendezvényeken.
1867-ben éppen ezen a napon, vagyis február 17-én kelt kinevezésében kérte fel Deák Ferenc javaslatára magyar miniszterelnöknek I. Ferenc József osztrák császár gróf Andrássy Gyulát, magyar politikust. Ezzel gyakorlatilag létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, mely korszakot - annak államszerkezetére utalva – ma is dualizmusnak nevezzük, s amely a modern magyar állam fundamentumaként szolgált.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. Ekkor sem volt meleg februárban, de két év múlva, 1940-ben éppen ezen a napon, február 16-án Miskolc Görömbölytapolca városrészében -35 fokot mutattak a hőmérők. Az említett gyűjteményből idézzük most Márai három különleges, február kapcsán megfogalmazott lakonikus írását, amelyek elvezetnek bennünket az irodalom hőmérsékletéhez, egy könnycsepp nagyságú tócsához és a jégeprekhez is – természetesen az egyik utolsó magyar "polgár" mindig különleges és élvezetes egyedi stílusában.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
