A Várkerület három költőjének három versével köszöntjük a Magyar Kultúra Napját
Kölcsey Ferenc 1823 januárjában írta a Hymnust, amelynek kéziratát végül 1823. január 22-én zárta le, s ez a dátum lett a vers születésének hivatalos dátuma. Igaz, a Himnusz megszületésétől még közel hat évet kellett várni arra, hogy Kisfaludy Károly irodalmi folyóiratában, az Aurórában megjelenjen az elnyomó hatalom által ihletett hazafias költemény. 1989 óta a Himnusz születésének napján, január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját.
Mi pedig budavári tematikus portálként mi mással köszönthetnénk e napot, mint Kölcsey három méltó követőjének, három egykor a kerületünkben élő poéta egy-egy versével. Az első remekmű az Attila út több házában is élő Babits Mihály talán legfilozofikusabb verse:
Másodiknak a Logodi utca egykori költőgéniusz lakójának, Kosztolányi Dezsőnek a versét választottuk:
A harmadik költemény pedig ki másé lehetne, mint Márai Sándoré, amelyben visszavágyódva megemlékezik egykori otthonáról, a Mikó utcáról is:
A Sher-Gil család a vízivárosi Szilágyi Dezső téren élt egy gyönyörű, Kopeczek György (1877-1927) építész által tervezett és 1912-ben átadott szecessziós házban, éppen abban, amelyikben a húszas években Bartók Béla is lakott. Amrita Sher-Gil (1913-1941) és már itt született, pont szemben a Szilágyi Dezső téri református templom templommal. Az anyai ágon magyar festőművész képeiért ma már dollármilliókat fizetnek és egyszerű rajzai is közel százezer dollárt kóstálnak.
Illyés Gyula a háború első néhány évében még itt élt a Várban, az Alagút utca és a Logodi utca sarkán álló ház legfelső emeletén második feleségével, Kozmutza Flórával. Az ostromot persze ők is légópincében vészelték át, de ekkor is születtek versek, ekkor is a nyelv, a szavak, az irodalom segített sokaknak, hogy emberek maradjanak a legnagyobb veszedelmek között.
Pontosan 80 éve, 1945. január 27-én verték agyon Szerb Antal szinte végkimerülésig legyengült testét nyilas keretlegények. Halálának évfordulóján szeretnénk bemutatni, hogy Ulpius Éva alakját Szerb Antal egy a valóságban is létező hölgyről; múzsájáról, egykori szerelméről mintázta. Még akkor is, ha ez későbbi feleségének nagyon fájhatott. Az író testét ugyan megtörhették névtelen gyilkosok, de Szerb Antal szelleme és emléke örökké él.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
