Valódi kincsek a Budavári Palotában
Talán nem véletlen, hogy a legnagyobb képzőművészeti közgyűjtemény is itt a Budavári Palotában kapott helyet. És ha már itt van, akkor érdemes fellelni a benne található felbecsülhetetlen értékű műkincseket.
A Magyar Nemzeti Galéria vagy pestiesen csak MNG 1957 óta működik önálló múzeumként és 1975-től költözött ide a Budavári Palotanegyedbe. A jelenlegi kormányzati elképzelések szerint az Új Nemzeti Galéria az Ötvenhatosok terén épülő új Múzeumi Negyedben működik majd tovább, addig is élvezzük ki, hogy egy vári sétával összeköthetjük a legváltozatosabb képzőművészeti barangolást.
Kevesen tudják, de a gyűjtemény alapját eredetileg is az egykori Szépművészeti Múzeum több mint húszezer tételt meghaladó modern szobor-, érem- és grafikai gyűjteménye képezte, mely később kiegészült a Szépművészeti Múzeum Régi Magyar Osztályának anyagával, így gyakorlatilag majdnem egy teljes évezred művészeti anyagán keresztül tekinthetjük meg a magyar képzőművészet fejlődését. A Festészeti Osztály jelenleg több, mint tízezer tételt számláló gyűjteménye az 1800 és 1945 közötti magyar festészet alkotásait őrzi, amelynek gyűjteményalapja egészen a XIX. század közepéig, a Nemzeti Képcsarnokot Alapító Egylet Nemzeti Múzeumban bemutatott kiállításáig nyúlik vissza.
Ezért is ennyire gazdag a magyar gyűjtemény, amely között a teljesség igénye nélkül olyan művészek legjelentősebb alkotásait találhatjuk meg, mint Barabás Miklós, Than Mór, Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Munkácsy, Szinyei Merse Pál, Rippl-Rónai József és Vaszary János, Mednyánszky László, Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos és Ferenczy Károly.
De, ahogyan szokták mondani egy kép többet mond ezer szónál. Szóval, mi mindenkit arra bátorítunk, hogy sétáljon fel a Várba és tekintse meg a magyar képzőművészet remekeit! Íme egy kis kedvcsináló:
Az Erzsébet név nem véletlenül ennyire népszerű Magyarországon. Az Erzsébet-kultusznak elég nagy szerepe volt abban, hogy a leghíresebb Erzsébetről nem csak városrészt, dunai hidat és teret neveztek el a fővárosban, de sok magyar számára a névválasztásban is jelentős szerepet játszott. November 19-én ünnepeljük az Erzsébeteket!
A napokban lesz 175 éve annak, hogy felavatták a Széchenyi lánchidat. 1849-ben, éppen a hídépítést finanszírozó bankár, báró Sina György (1783-1856) születésnapján, vagyis november 20-án adták át az azóta a magyar főváros egyik jelképévé vált Lánchidat. Dr. Csorba László, a BTM Vármúzeum főigazgatója Budapest egyik legnépszerűbb építményének történetéről mesél a múzeum legújabb videójában. Íme!
Az 1867. évi kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia égisze alatt Magyarország egész eddig történetének egyik legvirágzóbb korszakát élte. Ebben az időben épültek fel Pest és Buda emblematikus középületei, a városképet meghatározó bérházai, gyönyörű hídjai, s pazar villái; egy szó, mint száz: ekkor vált világvárossá a magyar főváros. A Béccsel versenyre kelt Pest-Buda olyan urbanisztikai fejlődésen indult el, s ment keresztül a dualizmus néhány évtizedes időszakában, ami után azóta is csak áhítozunk. Az európai nagyvárossá avanzsált Budapesten megjelentek – részben bécsi mintára – az elegáns cukrászdák, kávéházak, éttermek, mindez ötvözve az osztrákok konyhaművészeténél jóval sokszínűbb magyar gasztronómiai kultúrával. Cikkünkben elsősorban a Monarchia legfontosabb cukrászdáit, s azok békebeli süteményeit mutatjuk be röviden.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
