Valódi kincsek a Budavári Palotában
Talán nem véletlen, hogy a legnagyobb képzőművészeti közgyűjtemény is itt a Budavári Palotában kapott helyet. És ha már itt van, akkor érdemes fellelni a benne található felbecsülhetetlen értékű műkincseket.
A Magyar Nemzeti Galéria vagy pestiesen csak MNG 1957 óta működik önálló múzeumként és 1975-től költözött ide a Budavári Palotanegyedbe. A jelenlegi kormányzati elképzelések szerint az Új Nemzeti Galéria az Ötvenhatosok terén épülő új Múzeumi Negyedben működik majd tovább, addig is élvezzük ki, hogy egy vári sétával összeköthetjük a legváltozatosabb képzőművészeti barangolást.
Kevesen tudják, de a gyűjtemény alapját eredetileg is az egykori Szépművészeti Múzeum több mint húszezer tételt meghaladó modern szobor-, érem- és grafikai gyűjteménye képezte, mely később kiegészült a Szépművészeti Múzeum Régi Magyar Osztályának anyagával, így gyakorlatilag majdnem egy teljes évezred művészeti anyagán keresztül tekinthetjük meg a magyar képzőművészet fejlődését. A Festészeti Osztály jelenleg több, mint tízezer tételt számláló gyűjteménye az 1800 és 1945 közötti magyar festészet alkotásait őrzi, amelynek gyűjteményalapja egészen a XIX. század közepéig, a Nemzeti Képcsarnokot Alapító Egylet Nemzeti Múzeumban bemutatott kiállításáig nyúlik vissza.
Ezért is ennyire gazdag a magyar gyűjtemény, amely között a teljesség igénye nélkül olyan művészek legjelentősebb alkotásait találhatjuk meg, mint Barabás Miklós, Than Mór, Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Munkácsy, Szinyei Merse Pál, Rippl-Rónai József és Vaszary János, Mednyánszky László, Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos és Ferenczy Károly.
De, ahogyan szokták mondani egy kép többet mond ezer szónál. Szóval, mi mindenkit arra bátorítunk, hogy sétáljon fel a Várba és tekintse meg a magyar képzőművészet remekeit! Íme egy kis kedvcsináló:
A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.
A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
