Tényleg így nézhetett ki a budai várpalota Mátyás király korában? – Képekkel!
A budai várhegy királyi palotája mindig is közbeszéd tárgya volt, szakmai disputák középpontjában állt. Különböző korok különböző megjelenését kutatók próbálták elképzelni és közvetíteni a közönség felé. Ilyen volt Lux Kálmán építész is, aki A budai várpalota Mátyás király korában című díszes kötetével élvezetes és esztétikus módon tárta fel a 15. századi palota képét.
Az Építészfórum Lux Kálmán építész (ő tervezte például a lillafüredi Palotaszállót) egyik elméleti rekonstrukciós törekvését vette górcső alá, amelynek középpontjában a budai várpalota állt.
Lux 1920-ban saját költségén 100 számozott példánnyal kiadta tanulmányát, mely a saját maga által készített, művészi rekonstrukciós festményei révén albumnak is volt tekinthető, és amely egy kidolgozottabb formája volt 1917-ben már napvilágot látott kutatásának. Ez volt A budai várpalota Mátyás király korában című díszes kötet, mely a laikusok számára élvezetes és esztétikus módon tárta fel a 15. századi palota képét, amelynek komoly kulturális jelentősége volt 1920-ban, a Trianonban megtépázott ország közegében. (Arról, hogy Mátyás király palotájának egy darabját mikor és hol találták meg, ebben a cikkünkben írtunk)
A szakportál cikkéből kiderül, hogy
Buda 1686-os visszavétele alapjában pecsételte meg a középkori palota maradványainak sorsát, majd a barokk együttes építésével pusztulása be is végeztetett. Mátyás valójában a Zsigmond-kori palotaegyüttest modernizálta, bővítette, ékesítette tovább, melynek megvalósult és még tervezett lépéseiről Bonfini leírásai adnak tájékoztatást.
Képet kaphatunk szavaiból arról az épületkomplexumról, melyben már ott magasodott a Zsigmond által elkezdett, monumentális „Csonka-torony", vagy a szintén Zsigmond idején épült, a szárazárok mentén húzódó gyönyörű gótikus palotatömb.
Bonfini szerint Mátyáshoz köthető a Duna felőli pompás kápolna (inkább átalakítása, modernizálása), nem messze tőle pedig híres könyvtárát építtette meg.
Zsigmond északi palotájának környékén, Mátyás egy reneszánsz palotarész építését is elkezdte. Bonfini szerint ez befejezetlen maradt, és stílusát tekintve ókori szellemben született, azaz reneszánsz stílusban, túlnyomórészt vörös márvány burkolatokkal.
Lux Kálmán több mint száz éve született munkáját a tudományos közélet mára már meghaladta. Számos új kutatás és izgalmas publikáció született azóta a középkori és a reneszánsz palota maradványainak vizsgálatáról, ráadásul a munka a háborút követő nagyszabású ásatás (többek között alaprajzi) felfedezései előtt készült. A könyv napjainkban nem lehet érvényes, azonban az elméleti rekonstrukció műfajának egyik kifejezetten érdekes és tanulmányozható példájának mondható.
Fontos megjegyezni, hogy Lux rajzai nem a megépítés vágyával keletkeztek. Mint az építész fogalmazott: „Nem állítom, hogy ez a kísérletem Mátyás király budai palotájának hű képét nyújtaná, de kísérlet arra, hogy a leírások és rajzok közti számos ellentétet, a középkori építészet főbb alapelvei figyelembevételével, meglehetősen gondos mérlegelés után kiküszöbölni lehessen és ezen a mérlegeléseken alapuló, valóban testet alkotó — mondjuk felépíthető — térben elképzelt épületeket mutasson be."
Nyitókép: Lux Kálmán elméleti rekonstrukciója 1940-ből, Forrás: Képes Vasárnap, 1940/7.sz.
Ácsteszér, egy bakonyi falvacska jobbágysorából, ráadásul szlovák anyától és horvát apától született. Eredetileg takács vagyis vászonszövő volt, majd Budán immáron felnőttfejjel kezdte meg iskoláit, huszonnégy évesen lett elsőéves gimnazista, így egyetemi tanulmányait közel harmincéves korábban kezdte el. Tehetsége, szorgalma és igazságkeresése azonban egészen a forradalom csúcspontjára repítette, amikor a forradalmi hevület és a hatalom ellen összefogott, újjáéledő nemzet kiszabadította március idusán budavári börtönéből, s diadalmenetet tartva ünnepelte őt. Cikkünkkel a napjainkban méltatlanul keveset említett Táncsics Mihályra emlékezünk.
A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.
A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
