Tanár úr kérem, ma Karinthy Frigyes születésnapját ünnepeljük!
Az egyik legnagyobb XX. századi magyar írózseni, akiről egy kis valósághajlítással és némi túlzással azt írhatnánk, hogy a Budai Várban lakott, pedig valójában csak külön, dedikált párnája volt fent báró Hatvany Lajos Bécsi kapu téri palotájában arra az esetre, ha házsártos felesége, Böhm Aranka nem engedi be Verpeléti úti (ma Karinthy Frigyes út) lakásukba.
Karinthy tényleg ezer szállal kötődött a Várhoz, de senki, semelyik városrész sem sajátíthatja ki magának a múltszázad legnagyobb irodalmi homo ludensét, mer Ő ezer szállal kötődött ehhez az egész városhoz, amit Budapestnek hívunk. Egy kicsit Ő volt Budapest és a nagy Budapest szívének közepén egy kicsit Karinthy Frigyes is mindig ott volt, van.
Budapesti kispolgári zsidó családba született, eleinte a reáliák felé fordult, ezért fizika-matematika szakos bölcsész lett, majd orvostanhallgató volt, de igazából már az érettségi utáni évben újságíróként dolgozott.
A két világháború Budapest legnépszerűbb magyar irodalmi alakja volt, akit szinte minden - magára valamit is adó - pesti és budai polgár ismert és felismert. Karinthy pedig fürdött a népszerűségben, tudott vele élni és úgy általában nagyon tudott élni. Az az író volt, aki itt a pesti és budai kávéházakban élte életét, legyen szó a Fehér Galambról, a Filáról, a Hadikról, aq Bródyról, a New Yorkról, a Centrálról vagy akár a Japánról. Ő mindenhol ott tudott lenni és ott is volt. És most „csakazértis” verssel emlékezünk rá a nagy íróra, aki legalább akkora költő is volt. A Nem mondhatom el senkinek című kötete 1930-ban jelent meg, az Üzenet a palackban pedig 1938-ban, a halála évében.
Legszebb verse egy „titokról” szól, amit nem mondhat el senkinek:
Ebből a verséből pedig megtudhatjuk, hogy mi volt a „titkot”:
A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
