Találkozás Szőcs Géza költészetével a magyar kultúra napja alkalmából
A magyar kultúra napja alkalmából idézik meg a két éve elhunyt Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi magyar író, költő életművét. A január 23-i kulturális rendezvénynek - a Versünnep Irodalmi Szalon keretein belül - a Budavári Palotanegyedben található, az Oroszlános Udvarból nyíló Szent István Kávéház ad majd otthont.
„A nyelv a versben önmagára emlékezik,/ a nyelv a versben arra az időre emlékezik/ mikor a szó még/ elemi érintés volt” – írja Szőcs Géza Mi a vers? című versében. Vers, vers és vers. Így háromszor vagy talán tízezerszer leírva. Mert a vers minden volt számára, nem csupán egy nagybetűs, a világon alig 14 millió ember által megértet rövidke, egyszótagú szócska. A világ volt a vers Szőcs Géza költészetében. Egy a múltba - mint a szomszédba átugró - visszajárható, az idő fémvázas betonköteleit átlépkedő világ, a végességet, a linearitást a végtelenségből kinevető erkölcsi hagyaték. „Visszamennék én is érted: ez a két év, mint égő ház/ választ el tőled. Puskapor, só és méz ropogása,/ uránsercegés fogadja a visszafordulót” – írja Két év című versében, mintha tudná vagy tudta volna, hogy két év után, a Magyar Kultúra Napjának alkalmából idézik meg majd időtlen, a kronológiát meghazudtoló, örök érvényű költészetét. Szőcs Géza a kultúra embere volt; mikor máskor lehetne visszahúzni őt az időben, megidézve költészetét, mint e jeles nap alkalmából?
A Budavári Palotanegyedben található Szent István Kávéházban a szintén marosvásárhelyi születésű Farkas Wellmann Endre József Attila-díjas erdélyi magyar költővel Kolti Helga színésznő, a Versünnep Alapítvány elnöke beszélget majd. A költő feltehetően Szőcs Géza költészetének legnagyobb ismerője, hiszen már egyetemi diplomadolgozatát is verseiből írta, 2009-ben pedig Amikor fordul az ezred címmel jelent meg Szőccsel közös kötetük. A január 23-án megrendezésre kerülő rendezvényre a belépés ingyenes.
„A szó Szőcs Géza verseiben újra elemi érintés. Költészete restauráció, a nyelv visszahelyezése eredeti funkciójába, a nyelvnek ismét eredeti módon való használata. Versei, mint a mágikus igék, helyreállítják a világ megbomlott egységét, eredendő harmóniáját. Megszüntetik az eluralkodott káoszt, anarchiát, melynek hű tükrözője a nyelv is.” – írta 1988-ban Kiss László Kommentár Szőcs Géza kötetéhez című recenziójában a Harmadkor hasábjain.
A vers a Föld útja a Nap körül. A vers egy mindenütt folytonos, de seholsem differenciálható függvény. A vers változó irányú, egymást inverz transzformációsorozatokkal beburkoló erőterek kötöttfogású viaskodása egy telítetlen kontinuumban. A vers előszoba: zsilipkamra annak számára, aki írta s aki őbenne tér vissza a nyelv, a tudat és a lélek paratereiből és zsilipkamra annak számára, aki olvassa s rajta keresztül lép ki a nyelv, a tudat és a lélek paratereibe. A vers olyan, mint egy roló, mint egy ablakredőny, amelynek lécei a verssorok, átsüt közöttük a fény, s a roló mögött ott áll a költő és szárítkozik.
- fogalmazta meg a költő saját ars poéticáját.
A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
