Szent István ünnepe és a Budai Vár

A szentek ünnepnapja általában haláluk, azaz mennybe menetelük napján van, Szent István esetében azonban - aki 1038- augusztus 15-én hagyta itt a földi világot - ez a nap a Szent László királyunk által szorgalmazott kanonizálásához kötődik, amelyre 1083. augusztus 20-án került sor. A Szent István királynak tulajdonított kézereklye már a kezdetektől fogva elég erősen kapcsolódott az ünnephez, az ereklye változó helyszínei katolikus zarándoklatok desztinációjaként szolgáltak a középkorban és már az 1222-es Aranybulla is törvénybe iktatta tiszteletét. Azonban a fordulatokban gazdag tatár-török idők alatt elveszett, majd valamilyen úton-módon a Balkánra került. De erről még lesz szó, addig is térjünk vissza István király kultuszához.

1686-ban XI. Ince (1611-1689) pápa Buda visszafoglalása alkalmából rendelte el, hogy a keresztény világ évente emlékezzen meg Szent Istvánról. Mária Terézia (1740-1780) 1764-ben alapította meg a Szent István-rendet, mint a kiváló polgári érdemek megjutalmazására szóló uralkodó által adományozott kitüntetést. Mindezekkel szemben XIV. Benedek (1676-1758) pápa a Szent István-napot – a katolikus ünnepek csökkentésének okán - kihagyta az egyházi kalendáriumból. Az ünnepnek az adott újabb ösztönzést, amikor Mária Terézia 1771-ben visszaszolgáltatta a magyaroknak a már említett kézereklyét – elsősorban legitimációs szándékkal – a magyaroknak és ünnepélyes keretek között – Budára hozatta, s a Budavári Palota Várkápolnában helyezték el. S ekkor – kicsit szembe helyezkedve a pápai döntéssel és a magyar arisztokrácia irányába történő gesztusként – el is rendelte Szent István évenkénti megünneplését, ezzel bizonygatva a Habsburgok és az Árpádházi királyok közötti kontinuitást. A reformkorban, a nemzeti megújhodás idején a kialakuló magyar polgárság és értelmiség, illetve a nemzeti arisztokrácia a magyar nemzeti függetlenség bizonyítékaként tekintett az ünnepre.

Hazánkat hív és háláadatos lakosi, ez idén is különös buzgósággal ültették Budán, Szent István első Királyunknak ünnepét, és a Királyi várba olly sokasággal egybegyűltek, hogy nem tsak a két városnak népessége, hanem az egész szomszédság, eggyütt lenni látszatott. A természet tiszta éggel kedvezve nevelte örömünket, s így a Királyi vár kápolnájából a Fő Tisztelendő Papság, a Királyi FőHivatalok, és a Katonaság által kisértetett, a városi fő templomba, elől menvén a Tanuló Ifjúság, a Czéhek és a Plébániák.

- írta a Nemzeti Újság 1827. augusztus 22-i lapszáma.

A Szent István-kultusz lényeges elemeként jelent meg a XVIII. század végén, XIX. század elején a Szent Jobb kézereklye körmeneten történő körbe hordozása, az úgynevezett processzió. A budavári Szent Jobb-körmenetek ekkor váltak az augusztus 20-i ünnepi megemlékezések központi programjává.

Erről tudósít a Balásfalvi Orosz József (1790-1851) által szerkesztett pozsonyi politikai hírlap, a Hirnök, 1841. augusztus 26-i lapszáma:

Budapest minden egyházi nagy harangja hirdeté, s 6 órakor minden kül- s belvárosi nép, czéh egyesület lobogó zászlósán buzgó énekzengés közt ballagott fel a’ várba, hol a’ Zsigmond kápolnábul az egyházi, világi ’s katonai főkormányhivatalok, aj megye, tud. egyetem, városi hatóságok ’s tömérdek számú nép kíséretében a’ budavári föszentegyházba vitetett primáság vezérlete alatt a’ szent jobb.

A szabadságharc utáni provizórikus Bach-korszak kivételével - bár titokban ekkor is - a magyarság mindig méltósággal ünnepelte első királya szentségét. 1862-től a Lippert József (1826–1902) által készített rekeszzománcos, kápolnát imitáló ereklyetartóban vitték a Szent Jobbot a Budavári Várkápolnából a Mátyás-templomig, majd onnan vissza. Az elnyomás enyhülésével 1860-ban ünnepelhették meg hivatalosan is Szent István napját, a megemlékezés azonban - a független magyar államiság szimbólumaként - országos tüntetéssé változott.

A Deák-féle kiegyezést követően az ünnep visszanyerte régi fényét, sőt 1891-ben Ferenc József már az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította augusztus 20-át. 1895-ben pedig Bonyhádi Perczel Dezső (1848-1913) belügyminiszter, szabadelvű politikus fellobogozási rendelete a középületek zászlóval történő feldíszítését írta elő augusztus 20-a alkalmából.

‍

A Trianon utáni Horthy-korszakban a legjelentősebb állami ünnepé avanzsált Szent István-napot az 1920-as években a magyar kenyér felszentelésének ünnepévé is tették.

‍

‍

1933-as filmhíradó a Budavári Körmenetről:

‍

‍

De az kétségtelen, hogy az ünnepnap történetének csúcspontját az 1938-as kettős szentév jelentette. Egyrészről Szent István király halálának kerek évfordulója volt ekkor, amikor is első királyunk halálának 900. évfordulója miatt az évet Szent István-emlékévé nyilvánították. Másrészről a Magyarországon megrendezésre kerülő Eucharisztikus Világkongresszust is ebben az évben tartották, amelynek szinte minden momentuma kötődött valamilyen formában a Magyar Királyságot a nyugati kereszténységbe tagozó katolikus uralkodóhoz. Az ünnepi, Székesfehérvárra kihelyezett országgyűlésen törvénybe iktatták Szent István emlékezetét, ezzel a törvényalkotók végképp az összes ünnep közül legmagasabbra emelték augusztus 20-a tekintélyét.

Az országgyűlés, hogy a nemzet hálájának és hódolatának ünnepélyes kifejezést adjon, két házát külön törvényrendelkezéssel Székesfehérvár szabad királyi városba a mai napra összehívta és ott, a nagy király alkotásait továbbépítő dicsőséges Árpádház királyi törvénynapjainak és országgyűléseinek történelmi színhelyén az ország Kormányzójának személyes jelenlétében megtartott ünnepi együttes ülésén a következőképpen rendelkezett: 1. § Az országgyűlés Szent István király dicső emlékét a magyar nemzet örök hálájának és mélységes hódolatának bizonyságául törvénybe iktatja. 2. § Az országgyűlés augusztus hó 20. napját Szent István király emlékezetére nemzeti ünnepnek nyilvánítja. 3. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe.

- szólt a Szent István király dicső emlékének megörökítéséről szóló 1938. évi XXXIII. törvénycikk.

‍

Nem mellesleg ezekben az időkben vált a Szent István-ünnepély látványos programelemévé az ünnepi tűzijáték is, amelyet szokásosan a Gellért-hegyről lőttek fel.

A háború utáni években a tűzijáték érthető okokból elmaradt. A Rákosi-korszakban, 1949-től a sztálinista alkotmány ünnepévé degradálták a történelmi magyarság legfontosabb nemzeti ünnepét. Ugyanis ekkor 1949. augusztus 20-án léptették életbe az 1949. évi XX. törvényt, a szovjet mintára megírt Magyar Népköztársaság Alkotmányát. Rákosiék a Szent István-napi körmeneteket is betiltották, annak vallási és nemzeti tartalma miatt. Negyven évi szünet után, 1989. augusztus 20-án rendezték meg újra a Szent Jobb-körmenetet. Jelenleg a Szent Jobb-körmenet a Szent István Bazilika elől indul a Szent István tér – Zrínyi utca – Október 6. utca – József Attila utca – Nádor utca – Október 6. utca – Zrínyi utca – Szent István tér útvonalon.

‍

‍

‍

1966-tól minden évben megrendezésre került az augusztus 20-i ünnepségek fő attrakciójaként a tűzijáték.

‍

Az egyre inkább csak a nép szórakoztatására épülő augusztus 20-át a szocializmusban elsősorban az új kenyér ünnepével azonosították.

Szent István napjának becsületét csak a rendszerváltás után, az Antall-kormány és az első szabadon választott magyar országgyűlés adta vissza 1991-ben. Az sem véletlen, hogy a Budavári Palota elsőként rekonstruált díszes terme 2021-ben államalapító királyunk ünnepnapján nyitotta meg kapuit, azóta pedig több százezren látták az eredeti tervek alapján újjászületett budavári nevezetességet. Egykori tehetséges mesterembereknek, nevezetesen Strobl Alajosnak (1856-1926), Thék Endrének (1842-1919), Zsolnay Vilmosnak (1828-1900), valamint Jungfer Gyulának (1841-1908) köszönhetjük a lenyűgöző enteriőrt. Az átadás óta hagyomány, hogy ilyenkor, Szent István napján ingyenesen látogatható a Szent István-terem és a hozzá tartozó kiállítás. Ki tudja, egyszer talán a Szent István-napi körmenet is visszatérhet annak eredeti, több évszázados helyszínére, a Budai Várba. Mi nagyon nem bánnánk...

‍

‍

‍