Shalom, Buda! – tematikus sétán ismerhettük meg a budavári zsidóság történetét
Egy 770 évvel ezelőtt kezdődő, mai napig tartó izgalmas történetet ismerhet meg az, aki jelentkezik a Shalom, Buda! elnevezésű tematikus sétára. Tényeket, adatokat persze könyvből is meg lehet ismerni, ugyanakkor ez a séta is bebizonyította, hogy egészen máshogy éli meg az ember az előtte feltáruló történelmet, ha a helyszínen járva idézik fel előtte egy közösség életét, a közösség tagjainak személyes sorsát.
Mindenekelőtt szeretnénk leszögezni: ennek a cikknek nem az a célja, hogy a kétórás Shalom, Buda! sétát egy online túrává alakítsuk, részletesen beszámolva mindenről, hanem hogy korábbi írásinkhoz (tematikus séta a Budavári Palotanegyedben és Erzsébet királyné nyomában) hasonlóan, kis ízelítőt adva kedvet csináljunk egy újabb izgalmas budavári felfedezéshez.
A séta egyes állomásai nem kronológiai sorrendben követik egymást, hiszen akkor nagyon cikcakkosan kellene járnunk a Várat, így a Dísz térhez közeli – jelenleg építkezés miatt elzárt területen lévő – mikvétől, zsidó rituális fürdőtől észak felé haladva, időben folyamatosan utazva tárult fel előttünk a budavári zsidóság története, amely gyakorlatilag egyidős magának a budai Várnak a történetével.
A séta onnan indul, ahol az első zsidó közösség megtelepedett 770 évvel ezelőtt, és annál a kis zsinagógánál végződik, ahol ma újra aktív hitélet zajlik.
A vezetőnk által felvázolt idővonalból kiderül, hogy a XV. század elejéig, Luxemburgi Zsigmond király nagyszabású palota-építkezéséig éltek zsidók a Zsidó utcában, a Budavári Palota felé eső városrészben. Ekkor az uralkodó átköltöztette őket a Vár északi részébe, a mai Táncsics Mihály utcába. Itt viszonylag zavartalanul éltek 1526-ig, amikor Szulejmán szultán vezetésével a törökök a város kifosztása után elvitték magukkal a budai zsidóságot, és letelepítették őket az Oszmán Birodalom nagyobb városaiban.
Amikor a törökök 1541-ben elfoglalták Budát, a zsidó közösség visszatért, és velük új lakók is érkeztek a birodalom már részeiből, aminek következtében a mai Táncsics Mihály utcában pezsgő kulturális életű zsidó közösség alakul ki a török korban.
1686-ban a Szent Liga csapatai visszafoglalják Budát, a Habsburg közigazgatás azonban nem akart zsidókat látni Budán, azt szerették volna, hogy csak római katolikusok lakjanak a Várban.
A Vízivárosban ugyanakkor hatvan évig még lakhattak zsidó családok, aminek az az oka, hogy Buda a 18. század közepéig egy helyőrségi város volt, állandóan itt állomásozó, nagyszámú katonával, akiket többek között a zsidó kereskedők láttak el. Cserébe megvédték őket a budai polgároktól, akik panaszkodtak rájuk, amiért konkurenciát jelentenek.
1746-ban Mária Terézia kiutasította a zsidókat Buda városából, onnantól kezdve csak vásárok alkalmával térhettek vissza. Hosszú ideig az egyetlen zsidó ember, akit megtűrtek a várban, az Loeblin Ignác orvos volt, aki a kolerajárvány idején érkezett ide, fontos gyógyítómunkát végzett. A helyzetét jól jellemzi az a tény, hogy amikor megvette az Úri utcai otthonát, az újság külön cikket szentelt ennek, mint érdekesség, hogy egy zsidó megvásárolhatja az évtizedek óta általa bérelt ingatlant.
A Várba csak az 1930-as években költöztek nagyon számban zsidó, vagy zsidó származású lakosok. Rájuk aztán vészterhes idő köszöntött a németek 1944-es bevonulásával. Ezzel összefüggésben a séta több helyszínénél is megrendítő eseményeket ismerhetünk meg, így megelevenednek Raoul Wallenberg svéd diplomata, Angelo Rotta apostoli nuncius és más, talán kevésbé ismert embermentők történetei.
Érdemes megismerni őket, érdemes végigjárni a közel 800 éves múltra visszatekintő budavári zsidóság történetéről mesélő helyszíneket!
Az erdélyi születésű magyar költő kulturális jelentőségét jól mutatja, hogy tavaly már a középszintű magyar érettségi műveltségi tesztjében is szerepelt tőle származó idézet. Az élete utolsó évtizedeiben itt a Tabánban, a Döbrentei tér szomszédságában otthonra talált költő igazi lokálpatriótaként élt. Kevesen tudják, de neki köszönhetjük a Mesemúzeumot, illetve Elek apó kútját is. Most a február hónapról írott költeményét mutatjuk be olvasóinknak.
Az igaz ugyan, hogy a tragikus sorsú magyar költő, Radnóti Miklós (1909-1944), sosem élt a Várban, azonban rengeteg szabadidőt töltött kedvesével, Fannival a budai Hegyvidéken. De Fifi és Mik - ahogyan egymást, illetve magukat becézték - számtalanszor megfordult itt, a Várnegyedben is. A 80 éve meggyilkolt, magát következetesen „magyar költőnek” nevező Radnóti a modern magyar költészet egyik legkiválóbb képviselője volt. Ezennel Február címmel megjelent költeményével köszöntjük a farsangi szezont
Csoóri Sándor 1930. február 3-án született egy zámolyi parasztcsalád gyermekeként. Csoóri ideológiákon átívelő, megrendítően őszinte és húsbavágóan szép költészete a XX. század utolsó harmadának egyik legeredetibb és legszebb művészi lenyomata. Azoknak, akik még sosem olvastak Csoóri-verset, meleg szívvel ajánljuk cikkünkben idézett költeményét. Az Új írás című folyóirat hasábjain 1966. május 5-én megjelent verse nem csak a költő, de a magyar irodalom egyik legszebb hazaszeretetről szóló verse is egyben.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
