Nagyon sok híresség fordult meg ebben a legendás tabáni kocsmában
A Tabánban évszázados hagyományokkal rendelkező Mélypince vendéglő, kiskocsma fontos szereplője volt a budai éjszakáknak. Többek között Krúdy Gyula törzshelye volt, de sűrűn járt ide Ady, Márai, Szerb Antal vagy éppen A nap lovagja írója, Bródy Sándor is.
Az egykori Fehér Sas és Görög utca sarkán álló vendéglő a városrész legolcsóbbika volt; írók, művészek legkedveltebb helye. Bár feljegyzések csak a XIII. századtól vannak, egyesek szerint ötszáz éves múltra tekint vissza, pinceboltozatának tégláit állítólag még a török időkben építették. Utolsó bérlője 1918-tól Krausz Lipót – közismert nevén Krausz Poldi vagy Poldi bácsi – volt, aki feleségével, Lina nénivel együtt személyesen szolgálta ki a vendégeket.
Nem kell komolyan venni az életet, csak a jó bort kell mindig keresni
- állította egy bizonyos Szépvadászné Krúdy Gyula 1929-es novellájában, aki pontosan tudta, hol érdemes fogyasztani a Tabánban.
Irodalmi emlékek egészen koránról kimutathatók, a XIX. század elején Virág Benedek és Vahot Imre járt a Mélypincébe. Majd száz év múlva Ady koccintgatott itt Szűts Dezsővel, az újságíró nagyváradi főjegyzõvel. Akkoriban Burger Józsefnek hívták a bérlőt, de nem volt még akkora kultusza a helynek, mint a 20’-as, 30’-as években, Poldi bácsi idejében.
Poldi számára a legkedvesebb vendégek közé tartozott Krúdy Gyulán túl Bródy Sándor, Szerb Antal, Márai Sándor, Várkonyi Titusz vagy éppen Székely Mihály.
Márai Sándor meg is emlékezik róla a Föld, Föld!-ben, hogy Poldi bácsi a vendégkönyvet az 1944-es német megszállás után felvitte hozzá, hogy őrizze meg arra az esetre, ha õt deportálnák.
„Krausz Poldi életének, a tabáni kocsmáros szerényszegény, mindig derûs, dörmögõ bormérõ életének ez az album volt a remekmûve. Most, a pusztulás küszöbén ezt akarta megmenteni. Lapoztuk az albumot. Halottak névaláírása tűnt elő, s másoké, akik még éltek…”
Márai nem vállalta a könyv őrzését, hiszen magát sem érezte biztonságban. Később úgy tudta, eltűnt a háborúban Krausz Poldival együtt, de tévedett. Mindketten megmenekültek. A vendégkönyv eredeti példány a Petőfi Irodalmi Múzeumban található.
A Mélypincét 1933. október 2-án zárták be, a Tabán bontása során szedték szét, sok más épülettel együtt, az emlékét azonban számos feljegyzés, irodalmi utalás, fotó és festmény őrzi. A Vár környékén élők pedig nem maradtak kocsma nélkül, ma is betérhet néhány helyre az szomjazó vándor.
Nyitókép: Krausz Lipót híres Mélypince vendéglője 1930-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Éppen ma 200 éve született Jókai Mór, a magyar romantikus irodalom írófejedelme. Az író születésének bicentenáriumának alkalmából rendhagyó Jókai-esten vehetünk részt a Budavári Palotanegyedben. Jókai regényeiben számtalanszor szerepel helyszínként a Vár. Az író azonban nem csak a Budai Várhoz, hanem a budai hegyvidékhez is ezer szállal kötődött, hiszen egészen a második világháborúban történő lerombolásáig itt állt kora egyik fontos irodalmi zarándokhelye, a Jókai-villa. A kerek évforduló kapcsán szervezett irodalmi estet a Budavári Palotanegyed egyik legkülönlegesebb helyszínén, a Karakas Pasa tornyában tartják, ahol talán a gasztronómia is nagyobb szerepet kap, mint más rendezvényeken.
1867-ben éppen ezen a napon, vagyis február 17-én kelt kinevezésében kérte fel Deák Ferenc javaslatára magyar miniszterelnöknek I. Ferenc József osztrák császár gróf Andrássy Gyulát, magyar politikust. Ezzel gyakorlatilag létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, mely korszakot - annak államszerkezetére utalva – ma is dualizmusnak nevezzük, s amely a modern magyar állam fundamentumaként szolgált.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. Ekkor sem volt meleg februárban, de két év múlva, 1940-ben éppen ezen a napon, február 16-án Miskolc Görömbölytapolca városrészében -35 fokot mutattak a hőmérők. Az említett gyűjteményből idézzük most Márai három különleges, február kapcsán megfogalmazott lakonikus írását, amelyek elvezetnek bennünket az irodalom hőmérsékletéhez, egy könnycsepp nagyságú tócsához és a jégeprekhez is – természetesen az egyik utolsó magyar "polgár" mindig különleges és élvezetes egyedi stílusában.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
