Mesél a Bécsi kapu

Utcanevek, épületek, építmények elnevezéseihez annyira hozzá tudunk szokni, hogy sokszor fel sem merül bennünk a gondolat, hogy a nevek honnan is erednek. Ezek persze nem rejtélyek, amelyeknek utána kell járni. A Váci út azért Váci út, mert a fővárosnak ez a kétszer három sávos ütőere, ami a Nyugati Pályaudvartól indul, az Vácra vezet. Ahogyan a Kerepesi út Kerepesre, a Bécsi út meg… Na, az azért már nem ilyen egyértelmű, főleg manapság, hiszen ha Budapestről szeretnénk eljutni az osztrák fővárosba, nem a Bécsi úton indulunk. Még akkor sem, ha a 10-es úton (amelynek budapesti szakasza a Bécsi úttal kezdődik a Vörösvári útnál) rácsatlakozva az 1-es főútra, irányban vagyunk Bécs felé.

És mi a helyzet a Bécsi kapuval? Bécsi kapu tér; Bécsi kapu téri evangélikus templom; Akkora a szája, mint a bécsi kapu – közszájon forgó kifejezések, elnevezések.

A budai vár helytörténeti és építészeti emlékeit összefoglaló internetes adatbázisból tudhatjuk, hogy a tér északkeleti sarkánál lévő kapuzat a város középkor óta működő kapuja, melyet akkor Porta Sabbatinak, azaz Szombat kapunak neveztek. (Egyes történeti topográfiával foglalkozó kutatók véleménye szerint az eredeti Szombat kapu a mai Táncsics Mihály utca 9-11. sz. alatt feltárt kapumaradványokkal azonosítható, s a mai helyen a középkorban csak később nyitottak kaput)

Az elpusztult középkori kapu formájára – régészeti ásatások híján – csak a török kor végi és barokk helyszínrajzok alapján lehet következtetni. Ezek szerint a kapu jellegében megegyezett az egyébként ugyancsak pusztán helyszínrajzokból ismert másik két városkapuval: a városfal csatlakozó szakaszainak hátratörésével öböl képződött, melynek belső végébe tornyot építettek.

A torony földszintjén át nyílt maga a kapu. Az idők során a kaputorony előtti öbölben, majd azon túl különböző elővédműveket alakítottak ki, melyeknek azonban mára nyoma sem maradt. A török korban még használt középkori kapuzatot 1723-ban újabbal váltották fel, amely 1849-ig volt használatban. Helyére 1850-ben másikat építettek, de ezt is elbontották az 1896-os millenniumi ünnepségek kapcsán.

Negyven évvel később, 1936-ban építették újjá a budai Vár Bécsi kapuját. A terv már hat évvel korábban is megfogalmazódott, de a gazdasági válság miatt csak ekkorra tudták biztosítani a pénzügyi hátteret. Az építkezés apropóját pedig Buda visszafoglalásának kétszázötvenedik évfordulója adta: a város 1686. szeptember 2-án került újra keresztény kézbe – olvashatjuk a PestBuda cikkében.

A szerző emlékeztet rá, hogy a 19. század végének rohamos gazdasági fejlődése a főváros közlekedését is átalakította, és a budai Vár négy kapujára a városvezetés már akadályként tekintett. A Hunyadi János úton álló Ferenc József kapu, a Palota utat vigyázó Fehérvári kapu, a Királyi Palota nyugati oldalához csatlakozó Ferdinánd kapu, valamint a Széna (ma Széll Kálmán) térre néző Bécsi kapu is áldozatul esett az új városrendezési szempontoknak.

A trianoni békediktátum után – amikor a műemlékeink túlnyomó többségét is elveszítettük – azonban nagyobb figyelem irányult a megmaradt értékeinkre és azok megőrzésére: közéjük tartozott a budai várfal is.

1929-re a Tabán felőli falszakaszt hozták rendbe, 1930-ban pedig a székesfőváros döntést hozott arról, hogy a kormányzó hatalomra kerülésének tízéves jubileuma alkalmából a Duna felőli oldalt is rendezik: az Ilona lépcsőtől (gyakorlatilag a Halászbástyától) az egykori Bécsi kapuig tartó szakaszt kiszélesítik és Horthy Miklós bástyasétánynak nevezik el.

Varázslatos panoráma tárul fel itt, így élénk turistaforgalommal is számoltak. Ezért a kapu újraépítéséről is határoztak, amit az esztétikai mellett praktikus szempontok is indokoltak: hídként használták, a várfal mentén haladó sétányt ennek a tetején vezették át.

A kapu terveinek elkészítését a Fővárosi Közmunkák Tanácsa Lechner Jenőre, Lechner Ödön unokaöccsére bízta. A munkát azzal kezdte, hogy utánajárt a kapu történelmének, még a Szépművészeti Múzeumban őrzött metszeteket is tanulmányozta.

Végül a Tanáccsal együtt úgy döntöttek, hogy bár a kapunak az évszázadok során többféle formája volt, az 1850-ben emelt neoreneszánsz változatot állítják vissza, mert arra még emlékeztek az emberek.

Mégsem teljesen megegyező formát adott a kapunak a tervező: míg korábban egy nagy és egy kis nyílás volt rajta, addig Lechner a félköríves záródású nagykapu mellé két kisebb gyalogkaput tervezett. A kapu méreteit is nagyobbra szabta: magasabb lett az eredetinél, és középső nyílása félkör helyett kosárívet rajzol, így tehát szélesebbé vált, hogy a megnövekedett járműforgalmat ne akadályozza.

A nyílás szélességének meghatározásánál a Lánchíd pilonjainak nyílásait vette alapul, így lett 5,75 méteres. A híd egyébként az 1914–1915-ös felújításkor átesett ugyanilyen változtatáson, nyílásait annak is kiszélesítették. Az újjáépített Bécsi kapunak a belsejében is nyitottak kisebb íveket, így a kapu gyakorlatilag négy sarokpillérre támaszkodik.

A változtatásokat a forgalom növekedésén túl az is indokolta, hogy szakmai berkekben a régi kapu arányait kifejezetten sutának ítélték. Így Lechner kompromisszumot kötött: alapformáiban felismerhető volt a korábbi, de az új építménynek szebb arányokat, harmonikusabb megjelenést adott.

A Bécsi kapu a gazdasági válság miatt az eredetileg tervezett kormányzói jubileumra nem készült el, csak 1936 őszén adták át. Felavatását így Buda visszafoglalásának kétszázötvenedik évfordulójára időzítették, erre emlékezve belsejében emléktáblát helyeztek el, a várbeli oldalára pedig Ohmann Béla egy bronz angyalszobrot készített.

‍