„Még vasárnapig lehet jönni megnézni a kiállítást!” - interjú az MNG formabontó kiállításának rendezőjével

„Még vasárnapig lehet jönni megnézni a kiállítást!” - interjú az MNG formabontó kiállításának rendezőjével

Korábban mi is hírt adtunk az MNG TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989-2001) című kiállításáról. A kiállítás egyik szervezője Petrányi Zsolt, művészettörténész 2011 óta a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének vezetője, több XX. század második felével foglalkozó, illetve kortárs kiállítás rendezője. Vele beszélgettünk a néhány nap múlva lezáruló kiállítás kapcsán.

NagyonVár: Ha össze kellene foglalni, akkor mi lenne ennek a kiállításnak a legfontosabb üzenete?

Petrányi Zsolt: Elsősorban az, hogy igenis szükség van útkeresésre és kísérletezésre. Ma a fiatalabb generáció zöme meghatározott keretekben gondolkodik: az Instába, a TikTokba történő beilleszthetőség elegendő a sikerhez.

Mi azt tapasztaljuk, hogy a kiállításon bemutatott játékosság, színesség, humor gyakran a fiatalok gondolkodásmódjára is inspirálóan hat.

Éppen ezért mi ezt a konstellációt szerettük volna leginkább felerősíteni a kiállítással. Ez egyébként pont a zenében elég markánsan megnyilvánul; ha valaki most fiatalon elkezd producerkedni, életkorából adódóan nem tudja, hogy ennek a zenének hol vannak a gyökerei, de itt egy QR-kód beolvasásával bele tud hallgatni azokba a lemezekbe, amelyeken átélheti, hogy egy adott szerző, zenész hogyan kísérletezik több dologgal, hogyan feszegeti az adott terület határait, hogyan próbálja megtalálni saját hangját. Mi ezt szerettük volna megmutatni, átadni és szándékosan olyan témák köré csoportosítani magát a kiállítást, amelyek nem csak a múltban, de ma is érvényesek és ma is erőteljesen visszahatnak a vizuális kultúrára. Ez egy nagy kihívás is volt, hiszen mi nem egy talán sokkal kézenfekvőbb nosztalgia-tárlatot álmodtunk meg, hanem egy a mai fiatalokat is megszólító, számukra is érdekes kiállítást szerettünk volna megvalósítani. Így a megszokotthoz képest akár sűrűnek is tűnhet a tárlat, de a fiatalabb célcsoport számára ez a megszokott, ez a normális.

A TechnoCool kiállítás egy részlete (Fotó: NagyonVár)

NagyonVár: Az biztos, hogy a kiállítás kilép az általános múzeumi dimenzióból. Említésre került a fiatalabb generáció, mint célcsoport, de hogyan üzenhet nekik ez a kiállítás, ha még nem is éltek a 90-es években, nem tudják, hogy milyen volt a rendszerváltás körüli világ?

Petrányi Zsolt: Az MNG a 90-es évek óta markánsan megjelenő elektronikus zenei vonal és a képzőművészet kapcsolatát szerette volna minél plasztikusabban bemutatni a TechnoCool című kiállítással. A zene pedig a legkézenfekvőbb kapocs a fiatalok felé.

Erre a zene és vizuális művészet közötti kölcsönhatásra sok dolog alapot ad, de az feltétlenül, hogy a rendszerváltás körüli fiatal generációk számára ez az új zenei kultúra egyben szórakozásbeli fordulópontot is jelentett és ez a művészeteben is komoly nyomot hagyott. Azt is próbáltuk megmutatni, hogy a rendszerváltás időszaka egy alapvetően örömteli korszak volt, amikor a vasfüggöny lehullásával kinyílt a világ, az analóg világ fokozatosan digitálissá vált, majd az internet megjelenésével gyakorlatilag minden elérhetővé vált.

Gondoljunk példaként a fotózásra, ami ebben az időszakban totális átalakuláson ment át! Megjelent a photoshop; ma már senkit sem nevezünk azért hamisítónak vagy csalónak, mert utólag filterez, szűrővel kozmetikáz egy általa készített képet. Ez ma már teljesen természetes, de ez korábban egyáltalán nem volt így. Volt példa arra, hogy nemzetközi balhé lett egy neves magazin címlapján publikált természetfotóból, amiről később kiderült, hogy utólag javítottak rajta. Ennek ma már nincs jelentősége. Azok a fiatalok, akik abban az időszakban születtek ma már nem feltétlenül értik ezt a problémát, de egy csomó más dolgot sem. Ez a kiállítás sokaknak üzen, sokféleképpen, nekik is.

NagyonVár: Igen, a kiállítás tényleg nagyon sokszínű és szemléletes, mindamellett az online világba történő áttérés utáni korszak abban is gyökeresen más, hogy ma már nem kell előre egy hétre megbeszélni, hogy „Találkozunk kedden a Moszkváson, este 7-kor a hamburgeresnél!”, hiszen akár a találkozó előtt egy-két órával is le tudjuk ütni messengeren az időpontot. Ez a világ eltűnt a puffancs zsemlés, csalamádés hamburgerrel együtt. És mivel semmi sem tart örökké, hamarosan véget ér a kiállítás is. Meddig jöhetnek még azok, akik most kapnak kedvet hozzá?

Petrányi Zsolt: Még vasárnapig lehet megtekinteni a kiállítást. Február 10-én, szombaton pedig lesz még egy, a kiállításhoz kapcsolódó rendezvény a múzeum legfelső szintjén található kupolában. Élő elektronikus produkciókkal, DJ-szettekkel, exkluzív tárlatvezetésekkel és különleges fényművészeti programmal idézzük meg a kilencvenes évek világát. Mindenkit szeretettel várunk!

„Ó, hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla, barna ékszer…” – Radnóti őszköszöntője
„Ó, hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla, barna ékszer…” – Radnóti őszköszöntője

Ilyenkor szeptember elején, amikor a nyári zsibongó balatoni strandolások után az ember a Várhegy parkjaiban csöndesen sétálgat és a szellő fútta lombok között átszűrődő napsugár játékosan bújócskázó, el-elvakító fénye körül színes batikolt spanyolfalként jelennek meg a fák, mint sárgás-barnás-bordós lódenkabátba öltözött idős hölgyek és urak sziluettjei; ilyenkor megébred az ember lelkének legmélyén az örök elmúlást megidéző keserédes hangulat; s az ember szívébe beköszönt az ősz...

A Halászbástya építője, Schulek Frigyes
A Halászbástya építője, Schulek Frigyes

A magyar építészet egyik legkiemelkedőbb alakja, az első hazai építész-restaurátor 105 éve ezen a napon halt meg. Az Ő nevéhez fűződik többek között a János-hegyi Erzsébet-kilátó, a budavári Mátyás-templom, illetve Budapest egyik leghíresebb turisztikai nevezetessége, a neoromán Halászbástya.

„Van benne cukor, ökörnyál, mézszínű napsütés, halálszag, ittas életérzés, hümmögő bölcsesség...” - így írt Márai a szeptemberről
„Van benne cukor, ökörnyál, mézszínű napsütés, halálszag, ittas életérzés, hümmögő bölcsesség...” - így írt Márai a szeptemberről

Márai ezt a mesés, az elmúlást amolyan szemérmes líraisággal elénk hullajtó évszakot is olyan sajátságosan és egyedi ismertetőjegyekkel tudta megrajzolni, mint egy mindenkitől különböző tintával megrajzolt M.S. monogrammal diszitett exlibris vagy tintából mártott ujjlenyomat. S persze szeptember végére gondolva megidézi magában Petőfi csodálatos versét, amiről azt írja, hogy „külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. De van ebben a szeptemberről szóló írásban minden, mint egy szüreti mulatságon vagy egy hangulatos borünnepen. A Mikó utca egykori sztoikus bölcse, szenvtelen lakója elrepít bennünket a japán-kínai bombáitól, mustillatú présházon át a hűvösvölgyi Veronika büféig, majd onnan vissza a fasor felé a régi és fellengzős operarészletekig.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.