Ma 200 éve született gróf Andrássy Gyula

Kedves gróf Andrássy! Kinevezem Önt magyar minisztériumom elnökéül, s a többi miniszteri állomások betöltése iránti javaslatát haladéktalanul elvárom. Bécsben, 1867. évi febr. hó 17-én. Ferencz József, m. k.

- idézi az uralkodói kinevezést, mint „legfelsőbb kéziratot” az 1867. február 20-án, éppen az Andrássy-kormány megalakulásának napján megjelent számában a Pesti Napló. E kinevezésében kérte fel magyar miniszterelnöknek I. Ferenc József osztrák császár gróf Andrássy Gyulát (1823-1890). A szabadságharcban tevékenyen részt vállaló gróf Andrássy Gyula miniszterelnökké történő kinevezése annak ellenére történt, hogy a szabadságharc leverése után az osztrák hadbíróság távollétében halálra ítélte, s csak 1858-ban, az utolsó amnesztiahirdetés után térhetett haza nyugat-európai emigrációjából. A Párisban megnősülő, Kendeffy Katinkával (1830-1896) grófnővel házasságot kötő Andrássy a nyugat-európai arisztokrata szalonok szinte állandó vendége és közkedvelt figurája volt. Hazatérésük után főúri társaságokban sokan viccesen csak „akasztott szépségnek” vagy „szép akasztottnak” nevezték Andrássyt.

A gróf - Deák Ferenc javaslatára és Erzsébet királyné közbenjárására megtörtént - kinevezése után de facto létrejött a Osztrák–Magyar Monarchia. Az 1867. június 8-án, immáron a Szent Koronával is megkoronázott I. Ferenc József (1830-1916) az év során folyamatosan szentesítette a dualizmus működését szabályozó törvényeket. A magyar történelemben mindaddig példátlan módon Ferenc Józsefet és a királynét, Erzsébetet Medárd-napján egyszerre koronázták meg. A koronázási szertartásra - Liszt Ferenc (1811-1886) Koronázási miséjének kíséretében - a Budavári Nagyboldogasszony-templomban, a Mátyás-templomban került sor. Arról már többször írtunk, hogy Erzsébet királyné a kiegyezés létrejöttét követően meglehetősen sok időt töltött a Budavári Palotában, életéből összesen hét évet, s a későbbi legendák szerint, amelyet egyébként semmi sem igazol Andrássy gróffal gyengéd érzelmeket tápláltak egymás iránt. A pletykák alapja talán az lehetett, hogy míg Erzsébet kora legszebb uralkodónője volt, Andrássyt is meglehetősen jóképűnek tartották az egykori hölgytársaságokban. Az Andrássy-család egyébként 1867 tavaszán költözött át a miniszterelnöki rezidenciába, a Sándor-palotába, ahonnan a gróf nem csak ország ügyeit irányította, de valóban gyakran találkozott Sisivel is, akivel rengeteget beszélgettek a két ország ügyeiről is.

Noha a kiegyezést sokan ellenezték, sőt hazaárulásnak tartották, ma már nyilvánvaló, hogy a magyar politika szempontjából egy olyan reális történelmi kompromisszumról, jogi és közéleti aktusról van szó, amely sikerrel rendezte az Osztrák Birodalom és a Magyar Királyság között 1848 óta meglehetősen kaotikus és tarthatatlan kapcsolatokat. Már magát a szerződést is két egyenrangú fél kötötte, de annak életbe lépése után Magyarország országgyűlése, kormánya, igazságszolgáltatása és közigazgatása függetlenné vált. A két országot egyedül az uralkodó személye és az úgynevezett közös ügyek - a külügy, a hadügy és a pénzügy - kötötték össze. A kiegyezés vezetett a korábban feudális viszonyokat idéző ország polgári átalakulásához és általános fejlődéséhez. A kiegyezés által fémjelzett korszak, melyet dualizmusnak hívunk az ország fejlődése szempontjából hazánk történelmének legdinamikusabb időszaka volt.

Andrássy külügyminisztersége alatt állandó bírálatok középpontjába került, a magyarok nem értették, az osztrákok pedig nem szívlelték a nagyra jutott magyar politikus tevékenységét. Külpolitikai lépései komoly befolyást gyakoroltak az európai béke minél tovább történő fenntartására, diplomáciai céljai időtállónak bizonyultak, gondolatai meghatározóak voltak a nemzetközi térben.

Egészsége azonban megromlott, 1879 októberében kérte Ferenc Józseftől felmentését, majd tőketerebesi kastélyába vonult vissza.

Utolsó útján Erzsébet magyar királyné is elkísérte.

Sisi leányának, Mária Valéria hercegnőnek az alábbi a naplóbejegyzéseiből tudjuk, hogy Andrássy halála valóban komoly veszteséget jelentett a királyné és családja számára:

1890. február 18. – Andrássy gróf ma éjszaka meghalt, hosszú, nehéz szenvedés után. Ha nem is váratlan, de egy új, keserű csapás mama számára, aki igaz és állhatatos barátsággal úgy ragaszkodott hozzá, mint talán senki máshoz. »Utolsó, egyetlen barátom« – mondta ma. (…) Február 21. Ma temetik Andrássyt. Mama özvegyéhez utazott – én később mentem utána. – Amikor a Mama elment, biztosította Andrássy özvegyét hűségéről, odaadásáról, szeretetéről, és arra kérte, hogy ő és fiai minden helyzetben támaszkodjanak rá. Mama azt mondta nekem, hogy csak most jött rá, mi volt számára Andrássy: először érzi magát egészen elhagyatva tanácsadó és barát nélkül.

Halálával egyik legnagyobb formátumú politikusát veszítette el az akkori magyar közélet. Emlékét számtalan alkotás, köztéri szobor, út, utca őrzi, többek között a legszebb budapesti sugárút róla lett elnevezve. De beszéljenek helyettünk inkább Mikszáth Kálmán (1847-1910) a Vasárnapi Újság 1906. december 9-én megjelent Andrássyról írott szavai:

Andrássy Gyula gróf csúcsa volt a magyar úri nobilitásnak és a magyar szellemnek. Ha Deák Ferencz a magyar paraszt inkarnácziója, azoknak összes bölcsesége egy fejben, Andrássy a magyar úr finomsága, charme-ja és szeretetreméltósága desztilált alakban. Nagy úr tudott lenni, a nélkül, hogy gőgös legyen, mindenkit megnyert, sőt megigézett, a nélkül, hogy leereszkedőnek látszanék.

‍