Lélektől lélekig: Ma 95 éve hagyta itt a földi világot a Várnegyed egykori lakója, Tóth Árpád
Tóth Árpád (1886-1928), az egyik legnagyobb magyar költő az egykori Werbőczy, ma a Táncsics Mihály utca 13-an lakott feleségével, Lichtmann Annával (1895-1967) és kislányával, Tóth Eszterrel (1920-2001) 1917-től egészen haláláig.
Az eredetileg aradi születésű, majd Debrecenben felcseperedő költő már gyermekkorában sokat betegeskedett, gyenge tüdejét pedig a kór időről időre megtámadta. Lírai stílusát az egyedisége és egyénisége hatotta át, a költészetet - legtehetségesebb kortársaihoz hasonlóan - a Négyesy-szemináriumokon sajátította el.
Tóth Árpád költészetét a szépség, a szépség iránti vágy mellett általában az elégikus, lemondó hangvétel, a borongó, olykor mélabús hangulat jellemezte. Művészetére óriási hatást gyakoroltak a modern filozófiai irányzatok; úgy, mint kritikai pozitivizmus, illetve a pesszimizmus filozófiája, illetve azok fő képviselői Friedrich Nietzsche (1844-1900) és Arthur Schopenhauer (1788-1860). A lemondás nem állt tőle távol, hiszen állandóan pénzügyi gondokkal küzdött. Nyaralásait, sőt még esküvőjét is barátja és mecénása a szintén a Várban, tőle néhány lépésnyire élő dúsgazdag báró Hatvany Lajos (1880-1961) finanszírozta.
Számos versében fellelhető a Várnegyed, mint helyszín. Ilyen például a Kaszáscsillag című verse, amelyben azt írja a halála után róla elnevezett sétány kapcsán:
Kora este a padon/Ülök, künn a Bástyán/Tűnődöm a csillagok/Néma fordulásán
A gümőkórban szenvedő poéta 1928. november 7-én hajnali egy óra tájban hagyta itt e földi világot. Sírja Farkasréten található.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.
Kosztolányi Dezső (1885-1936) éppen ma 140 évvel ezelőtt, virágvasárnapon született Szabadkán. A XX. század egyik legnagyobb magyar lírikusa és egyben prózai írója egykor itt - a háborúban sajnos bombatalálatot kapott - családi házukban élt feleségével, Harmos Ilonával (1885-1967), írói álnevén Görög Ilonával, illetve fiúkkal, Ádámmal (1915-1980). A zöld kerítéses földszintes ház a Tábor utca és a Logodi utca sarkán állt, egy kőhajításra Márai Sándortól, két kőhajításra Schöpflin Aladártól, s három kőhajításnyira Babits Mihálytól.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
