Lélektől lélekig: Ma 95 éve hagyta itt a földi világot a Várnegyed egykori lakója, Tóth Árpád
Tóth Árpád (1886-1928), az egyik legnagyobb magyar költő az egykori Werbőczy, ma a Táncsics Mihály utca 13-an lakott feleségével, Lichtmann Annával (1895-1967) és kislányával, Tóth Eszterrel (1920-2001) 1917-től egészen haláláig.
Az eredetileg aradi születésű, majd Debrecenben felcseperedő költő már gyermekkorában sokat betegeskedett, gyenge tüdejét pedig a kór időről időre megtámadta. Lírai stílusát az egyedisége és egyénisége hatotta át, a költészetet - legtehetségesebb kortársaihoz hasonlóan - a Négyesy-szemináriumokon sajátította el.
Tóth Árpád költészetét a szépség, a szépség iránti vágy mellett általában az elégikus, lemondó hangvétel, a borongó, olykor mélabús hangulat jellemezte. Művészetére óriási hatást gyakoroltak a modern filozófiai irányzatok; úgy, mint kritikai pozitivizmus, illetve a pesszimizmus filozófiája, illetve azok fő képviselői Friedrich Nietzsche (1844-1900) és Arthur Schopenhauer (1788-1860). A lemondás nem állt tőle távol, hiszen állandóan pénzügyi gondokkal küzdött. Nyaralásait, sőt még esküvőjét is barátja és mecénása a szintén a Várban, tőle néhány lépésnyire élő dúsgazdag báró Hatvany Lajos (1880-1961) finanszírozta.
Számos versében fellelhető a Várnegyed, mint helyszín. Ilyen például a Kaszáscsillag című verse, amelyben azt írja a halála után róla elnevezett sétány kapcsán:
Kora este a padon/Ülök, künn a Bástyán/Tűnődöm a csillagok/Néma fordulásán
A gümőkórban szenvedő poéta 1928. november 7-én hajnali egy óra tájban hagyta itt e földi világot. Sírja Farkasréten található.
A most megáradt Duna látványa kapcsán arra gondoltunk, hogy talán érdemes megidézni, hogy történelmünk során mikor és hol kellett felmenőinknek szembenéznie a víz hatalmával. A budai Vár esetében nyilván képtelenség lenne bármilyen árvízről is beszélni, azonban a Várhegy körüli területeken számos alkalommal volt özönvíz. Most a teljesség igénye nélkül ezeket érinti cikkünk.
Ide a Déli pályaudvar melletti krisztinavárosi Pálya utcai házba született Novák Vilmos néven 1894-ben, éppen 130 évvel ezelőtt. A család később átköltözött a közeli Pauler utcába, majd az ifjú festő itt a Várdombon található Budai Főreálban, a későbbi Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1912 tavaszán. 1913-ban a lapok már Aba-Novák Vilmos néven említik, mint a Képzőművészeti Főiskola tehetséges növendékét egy kiállítás kapcsán.
A keresztény seregek élén harcoló Savoyai Jenő (1663-1736) herceg 1697. szeptember 11-én – immáron a Szent Szövetség keresztény hadainak fővezéreként - a Tiszán átkelő törököket úgy megverte Zentánál, hogy közel harmincezer török maradt a csatatéren. Noha Savoyait a budavári diadal miatt szoktuk méltatni, valójában ennek a győzelemnek állít emléket a Róna József (1861-1939) alkotása, a Savoyai-teraszon álló lovasszobor.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
