Kisvasút a Budai Várban? Ne vicceljen már!
Pedig de! 1944 karácsonya és 1945. február 13. között a Budai Várat szó szerint rommá lőtték a fővárost elfoglalni szándékozó szovjet csapatok. Az ostrom után a Várnegyed mikrovilágának különlegessége az újjáépítésben is megmutatkozott, nem is akárhogyan.
Az Úri utca lakóközösségét számos veszteség érte a második világháborúban; hogy csak néhányat említsünk: innen az Úri utcai palotájából hurcolta el a Gestapo Mauthausenbe gróf Sigray Antalt (1879-1947) felsőházi képviselőt és politikust, de szintén itt, egész pontosan az Úri utca 52. számú ház pincéjében tartoztatták le és szállították rabkórházba a volt főispánt, gróf Széchenyi Viktort (1871-1945) is, sajnos egyikük sem térhetett már vissza, de ugyanebben az utcában kapott halálos sebet a híres építész, iparművész, Toroczkai Wigand Ede (1869-1945) is egy ostrom alatti bombatámadásban. Sajnos, hosszan sorolhatnánk még az Úri utcai és budavári közösség tragikus áldozatait. De minden - az emberi képzeletet felülmúló - szörnyűség és megpróbáltatás ellenére, ahogyan a költő fogalmazott „Az Élet él és élni akar…’
A háború borzalmai után, szinte másnap megindultak a munkálatok. De talán sehol sem volt olyan különleges a romeltakarítás a fővárosban, mint itt a Várban, ahol grófok, bárók, politikusok lapátolták a sittet a mérhetetlen veszteségek után. Széchényiek és Szaplonczayak, lányok és fiúk, nők és férfiak, felnőttek és gyerekek szorgoskodtak a háború utáni közmunkákban. A budapesti újjáépítési történetek közül mégis talán az egyik legérdekesebb, hogy itt, a budavári romeltakarítási munkálatok alatt még egy kisvasutat is munkába állítottak az Úri utcában, amivel egyszerűbben tudták elszállítani az akadályként feltorlódó törmeléket.
Könnyen lehet, hogy az ötlet a Várbarátok Körének egykori alapítójának, az Úri utca egykori lakójának, a MÁV egykori igazgatójának, Neÿ Ákosnak (1881- 1967) fejéből pattant ki. Az egykori vasútigazgatóról illik megemlítenünk, hogy a vészkorszak idején az Úri utca 19. szám alatti házában a későbbi Gaudiopolis létrehozója, a Bécsi kapu téri evangélikus lelkész, Sztehlo Gábor (1909-1974) szállásolt el a deportálástól megmenekített zsidó gyermekeket. Persze a neves mérnök is itt, az Úri utcai ház földszintjén vészelte át családjával az ostromot, akik a harcok befejeztével szintén kivették a részüket a helyreállítási munkálatokból. Szóval, mi arra tippelünk, hogy talán az ő ötlete lehetett, viszont egy biztos: a megoldás hatalmas leleményességre vall. Nézzék csak a Fortepan ide vonatkozó fotóit!
Éppen ma 200 éve született Jókai Mór, a magyar romantikus irodalom írófejedelme. Az író születésének bicentenáriumának alkalmából rendhagyó Jókai-esten vehetünk részt a Budavári Palotanegyedben. Jókai regényeiben számtalanszor szerepel helyszínként a Vár. Az író azonban nem csak a Budai Várhoz, hanem a budai hegyvidékhez is ezer szállal kötődött, hiszen egészen a második világháborúban történő lerombolásáig itt állt kora egyik fontos irodalmi zarándokhelye, a Jókai-villa. A kerek évforduló kapcsán szervezett irodalmi estet a Budavári Palotanegyed egyik legkülönlegesebb helyszínén, a Karakas Pasa tornyában tartják, ahol talán a gasztronómia is nagyobb szerepet kap, mint más rendezvényeken.
1867-ben éppen ezen a napon, vagyis február 17-én kelt kinevezésében kérte fel Deák Ferenc javaslatára magyar miniszterelnöknek I. Ferenc József osztrák császár gróf Andrássy Gyulát, magyar politikust. Ezzel gyakorlatilag létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, mely korszakot - annak államszerkezetére utalva – ma is dualizmusnak nevezzük, s amely a modern magyar állam fundamentumaként szolgált.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. Ekkor sem volt meleg februárban, de két év múlva, 1940-ben éppen ezen a napon, február 16-án Miskolc Görömbölytapolca városrészében -35 fokot mutattak a hőmérők. Az említett gyűjteményből idézzük most Márai három különleges, február kapcsán megfogalmazott lakonikus írását, amelyek elvezetnek bennünket az irodalom hőmérsékletéhez, egy könnycsepp nagyságú tócsához és a jégeprekhez is – természetesen az egyik utolsó magyar "polgár" mindig különleges és élvezetes egyedi stílusában.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
