Kisvasút a Budai Várban? Ne vicceljen már!
Pedig de! 1944 karácsonya és 1945. február 13. között a Budai Várat szó szerint rommá lőtték a fővárost elfoglalni szándékozó szovjet csapatok. Az ostrom után a Várnegyed mikrovilágának különlegessége az újjáépítésben is megmutatkozott, nem is akárhogyan.
Az Úri utca lakóközösségét számos veszteség érte a második világháborúban; hogy csak néhányat említsünk: innen az Úri utcai palotájából hurcolta el a Gestapo Mauthausenbe gróf Sigray Antalt (1879-1947) felsőházi képviselőt és politikust, de szintén itt, egész pontosan az Úri utca 52. számú ház pincéjében tartoztatták le és szállították rabkórházba a volt főispánt, gróf Széchenyi Viktort (1871-1945) is, sajnos egyikük sem térhetett már vissza, de ugyanebben az utcában kapott halálos sebet a híres építész, iparművész, Toroczkai Wigand Ede (1869-1945) is egy ostrom alatti bombatámadásban. Sajnos, hosszan sorolhatnánk még az Úri utcai és budavári közösség tragikus áldozatait. De minden - az emberi képzeletet felülmúló - szörnyűség és megpróbáltatás ellenére, ahogyan a költő fogalmazott „Az Élet él és élni akar…’
A háború borzalmai után, szinte másnap megindultak a munkálatok. De talán sehol sem volt olyan különleges a romeltakarítás a fővárosban, mint itt a Várban, ahol grófok, bárók, politikusok lapátolták a sittet a mérhetetlen veszteségek után. Széchényiek és Szaplonczayak, lányok és fiúk, nők és férfiak, felnőttek és gyerekek szorgoskodtak a háború utáni közmunkákban. A budapesti újjáépítési történetek közül mégis talán az egyik legérdekesebb, hogy itt, a budavári romeltakarítási munkálatok alatt még egy kisvasutat is munkába állítottak az Úri utcában, amivel egyszerűbben tudták elszállítani az akadályként feltorlódó törmeléket.
Könnyen lehet, hogy az ötlet a Várbarátok Körének egykori alapítójának, az Úri utca egykori lakójának, a MÁV egykori igazgatójának, Neÿ Ákosnak (1881- 1967) fejéből pattant ki. Az egykori vasútigazgatóról illik megemlítenünk, hogy a vészkorszak idején az Úri utca 19. szám alatti házában a későbbi Gaudiopolis létrehozója, a Bécsi kapu téri evangélikus lelkész, Sztehlo Gábor (1909-1974) szállásolt el a deportálástól megmenekített zsidó gyermekeket. Persze a neves mérnök is itt, az Úri utcai ház földszintjén vészelte át családjával az ostromot, akik a harcok befejeztével szintén kivették a részüket a helyreállítási munkálatokból. Szóval, mi arra tippelünk, hogy talán az ő ötlete lehetett, viszont egy biztos: a megoldás hatalmas leleményességre vall. Nézzék csak a Fortepan ide vonatkozó fotóit!
A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve politikai alapon ítélte fővesztésre gyilkosságért és felségárulásért Hunyadi Lászlót. Az ifjút 1457. március 16-án estefelé végezték ki a budavári Szent György piacon, a mai Dísz téren. A bakónak csak negyedszerre sikerült László fejét elválasztania a testétől. A szokásjog alapján kegyelem járt volna Hunyadinak, a hóhér azonban -parancsra ugyan - negyedszer is lesújtott.
1910. március 16-án született a hétszeres olimpiai aranyérmes, tizennégyszeres világbajnok, harmincnégyszeres magyar bajnok sportlegenda. Minden idők legeredményesebb magyar sportolója a Krisztinavárosban élt, otthona itt volt az Attila úton. Cikkünkkel a halhatatlan sportolóra emlékezünk.
Ácsteszér, egy bakonyi falvacska jobbágysorából, ráadásul szlovák anyától és horvát apától született. Eredetileg takács vagyis vászonszövő volt, majd Budán immáron felnőttfejjel kezdte meg iskoláit, huszonnégy évesen lett elsőéves gimnazista, így egyetemi tanulmányait közel harmincéves korábban kezdte el. Tehetsége, szorgalma és igazságkeresése azonban egészen a forradalom csúcspontjára repítette, amikor a forradalmi hevület és a hatalom ellen összefogott, újjáéledő nemzet kiszabadította március idusán budavári börtönéből, s diadalmenetet tartva ünnepelte őt. Cikkünkkel a napjainkban méltatlanul keveset említett Táncsics Mihályra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
