Királyi szállóból Buda első kávéháza: A Fortuna

Történelmi előzményként fontos magáról az egykori városról, mai Buda városrészről beszélnünk. Az egykori Buda a XIV. század elejétől a Magyar Királyság központjának számított, noha maga az uralkodó ekkoriban nem itt trónolt, hanem jellemzően a Szent Koronát is őrző, fellegvárban, Visegrádon. Az udvartartás csak a XV.  század elején költözött Budára, ekkortól azonban Buda már nemcsak de facto, hanem de iure is az ország irányításának központjává vált. Idővel már – a Rákos-mező mellett – rendszeresen tartották itt az országgyűléseket is. A középkor végére minden kétséget kizáróan Buda vált az ország legfontosabb városává, ha úgy tetszik fővárosává. Olyannyira, hogy akinek valamilyen köze volt az uralkodóhoz és megtehette, az a Budai Várba költözött, de nem árulunk el titkot azzal, ha leírjuk, hogy praktikus okokból nyilván a több száz fős udvari alkalmazottak többsége is itt lakott.

A vendéglátás-történeti rész pedig itt kezdődik, hiszen az országgyűlésekre érkező nemeseknek kosztra és kvártélyra volt szükségük, tehát ellátásra és szállásra. A város szabadságlevele már idejekorán megvédte polgárait attól, hogy a „vendégeket” akaratuk ellenére el kelljen szállásolniuk, sőt még a fizetség mértékét is szabályozták. Így a „vendéglátást” eleinte – erre épített szállások híján – még gondos uralkodói adminisztráció segítségével, udvari elosztással magánházaknál, megfelelő díjazás ellenében biztosították az egykori jogalkotók és küldöttségeik számára. Az ebben rejlő lehetőségeket ügyesen detektáló budai polgárság idővel persze rengeteget profitált a vendégekből, s talán ekkor kezdett országos hírűvé válni a budai vendéglátás. A csapszékek, fogadók, vendégfogadók tisztálkodási lehetőséget, ételt, italt, illetve pihenési lehetőséget nyújtottak a vendégek, valamint azok korabeli közlekedési eszközei, lovaik számára. Fontos forrás és történelmi dokumentum a korból Buda 1701-ből fennmaradt fogadós- és italmérő szabályzata, amely rendezte és írásba foglalta a városi tanács által kiadott működési engedélyeknek történő megfelelés részletes kvázi céhszerű szabályait.

Buda visszafoglalását követően az ostromlott Várnegyedben nem maradtak vendégfogadók, az épületeik szinte kivétel nélkül elpusztultak. Egyedüli szálláshelyként a Fogadó a Vörös Sünhöz működött a XVII. század végén.

Az ehhez közeli Fortuna utcai egyemeletes épület helyén a középkorban három másik ház állt, majd Budavár visszafoglalása után épült fel itt egy új késő barokk stílusú épület, nem is akárhogyan. Mivel a város által kiírt pályázatra nem jelentkezett vállalkozó, így - szükség törvényt bont jogcímén - Buda város maga építette és nyitotta meg a Fortuna Szállót. 1784. január 30-án Buda értesíti a helytartótanácsot szállodaépítési terveiről, amely jóvá is hagyja azt.

Az újonnan megnyílt szálló földszintjén díszes kávéházat rendeztek be, tulajdonképpen ez volt Buda első igazi kávéháza. A Fortuna néhány év leforgása alatt az országgyűlésekre érkező arisztokraták kedvenc fényűző helye, a város legelegánsabb, legszínvonalasabb szálláshelye lesz. Maga az utca is ekkor kapta a szállodáról a Fortuna nevet. 1788-ban még maga II. József is az újonnan megnyitott szálló falai között vendégeskedik. A virágkorát élő Fortuna fontos közösségi helyszínné válik; jelentőségét plasztikusan mutatja, hogy a budai szálláshelyek árait szabályozni hivatott 1807-es árjegyzék a Fortuna Szálló szobájára a legdrágább tarifát állapítja meg a korabeli Pest-Budán. A XIX. század elején a pestbudai polgárság egyik kedvenc találkozóhelyévé válik a vendéglátóhely. A reformkorban rohamosan fejlődésnek induló pesti oldal felépülő pompázatos szállodái azonban hamar lekörözik a mégiscsak nehezebben megközelíthető várnegyedi vetélytársat. Maga az átalakuló településkép átrendeződése is – a városi élet szempontjából – egyre jelentéktelenebbé teszi a Várhegy környékét. A szabadságharc idején a céltalan rombolásáról, magyarellenességéről és a Lánchíd-felrobbantásáról hírhedté vált Heinrich Hentzi (1785-1849) tábornok éli itt át az ostromot.

A szálló azonban a szabadságharc után folyamatosan hanyatlik, egészen 1868-ban bekövetkező bezárásáig, amelyet a földszinti kávéház is csak pár évvel él túl. A házat 1872-ben Máltás Hugó (1829-1922), a romantikus stílus iránt elkötelezett magyar építész tervei alapján újjáépítik. A felújítás után már csak törvényszéki, minisztériumi, illetve bírósági irodáknak ad otthont. Sőt, volt itt börtön is, ahogyan arról a korabeli hír tanúskodik A hon című lap 1876. évi február 26-i lapszáma:

‍

A Soroksári utczában levő fenyítő törvényszék börtöneiből a rabokat s vizsgálati foglyokat tegnap este 7 órakor kisérték át a budavári Fortuna féle házba, a volt budai törvényszék börtöneibe.

‍

A budavári Fortuna-épület. Sok viszontagságon keresztülment épület a budavári Fortuna, mert már használták magánháznak, iskolának, elöljárósági helyiségnek, törvényszéknek, börtönnek. A XVIII. század elején épült házat az idő már naivan megviselte s újabban fölmerült az az eszme, hogy a főváros — mint tulajdonos — bontassa le és építtessen a helyébe modern fölszerelésű bérházat. A mérnöki hivatal a tanácstól vett utasítás folytán, alaposan megvizsgálta az ódon épületet s most azt jelenti, hogy a falazatok még mindig teljesen jó karban vannak s legföljebb a tetőzetet kellene ujjal kicserélni, ami öthatezer koronába kerülne. A mérnöki hivatal, mivel a ház újjáépítéséhez ez idő szerint nincs rendelkezésére a megfelelő pénz, de még ezen a környéken a szabályozás nem sürgős dolog, azt javasolja, hogy a Fortunát alaposan tatarozzák, amely így még igen hosszú ideig fennállhat a régi idők emlékéül.

- tudósít az 1905. április 21-i Független Magyarország.

A háború alatt részben megsérült, majd Barátosi-Szabó Ferenc tervei alapján átalakított épületbe a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, illetve a Fortuna Kávéház költözik.

‍

E funkciója egészen 2006-ig megmarad. Napjainkban, teljesen más néven ugyan, de ismét szálláshelyként üzemel.

‍

‍