
„- Kik voltak a tanárai? - Henri-Matissz - Páris” – megnyílt a Galimberti-festőházaspár életmű kiállítása az MNG-ben
Galimberti Sándor (1883–1915) és Dénes Valéria (1877–1915) életmű-kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában. A fiatalon és tragikus körülmények között meghalt házaspár tagjai külön-külön is a XX. magyar festészet kiemelkedő tagjai voltak, azonban kettejük világa egy meghatóan szép, az ártatlan és önzetlen szerelem festői tájára vezet el bennünket. A kiállítás azért is érdekes, mert Dénes Valéria az egyetlen magyar festőnő, aki Henri Matisse tanítványa volt.
Galimberti Sándor (1883–1915) és Dénes Valéria (1877–1915) a modern magyar festészet meghatározó szereplői voltak. A most megnyílt kettős életmű kiállítás kurátora Barki Gergely művészettörténész. A tárlaton Galimberti Sándor első feleségének, a főként Nagybányán és Párizsban dolgozó cseh származású Lanov Máriának (1880-1950), illetve a festőművész édesapjának, Luigi Galimbertinek (1836-1896) jó néhány alkotását megtekinthetjük.
A házaspár életművéből alig negyven festményük maradt meg, noha tudjuk, hogy életükben volt olyan kettős kiállításuk, ahol jóval több mint száz festmény szerepelt, s csak Dénes Valériától több, mint hetven.

A mostani tárlaton láthatunk olyan festményt is, amelyet még sosem látott a nagyérdemű. A kiállítás különlegessége az is, hogy Dénes Valéria festőnő - Perlrott Csaba Vilmos – mellett a kor egyik legnagyobb festőzsenijének, a francia Henri Matisse (1869-1954) tanítványa volt.

Szinte minden évben kiállítottak a párizsi szalonokon is, sőt 1914-ben, közvetlenül az első világháború kitörése előtt, önálló tárlatuk nyílt a Montmartre-on, a legendás hírű Galerie Berthe Weillben, ahonnan többek között Pablo Picasso és Henri Matisse karrierje is indult.

emeli ki jelentőségüket és elismertségüket a kiállítás beharangozója. A festőházaspár ígéretes karrierjét és művészi sikereit tragikus haláluk semmisítette meg. Erről így írnak a szakértők az MNG honlapján:
A világháború kitörése Franciaországban érte a művész házaspárt, akik az internálás elől Hollandiába menekültek. Bár párizsi műtermük rekvirálása és műveik döntő többségének elvesztése traumaként érte őket, Hollandiában megnyugtató körülmények között élhettek és dolgozhattak tovább. Galimberti azonban nehezen viselte, hogy miközben Európában háború dúl, ő nem a hazáját védi, így 1915 tavaszán hazautaztak Magyarországra. A festőt besorozták katonának s rövidesen indult is volna a frontra, amikor felesége júliusban olyan súlyos tüdőgyulladást kapott, hogy néhány nap múlva elhunyt. Dénes Valéria temetése napján Galimberti a budapesti Műcsarnok mögött szolgálati revolverével szíven lőtte magát.


A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.

Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.

Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.