„- Kik voltak a tanárai? - Henri-Matissz - Páris” – megnyílt a Galimberti-festőházaspár életmű kiállítása az MNG-ben
Galimberti Sándor (1883–1915) és Dénes Valéria (1877–1915) életmű-kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában. A fiatalon és tragikus körülmények között meghalt házaspár tagjai külön-külön is a XX. magyar festészet kiemelkedő tagjai voltak, azonban kettejük világa egy meghatóan szép, az ártatlan és önzetlen szerelem festői tájára vezet el bennünket. A kiállítás azért is érdekes, mert Dénes Valéria az egyetlen magyar festőnő, aki Henri Matisse tanítványa volt.
Galimberti Sándor (1883–1915) és Dénes Valéria (1877–1915) a modern magyar festészet meghatározó szereplői voltak. A most megnyílt kettős életmű kiállítás kurátora Barki Gergely művészettörténész. A tárlaton Galimberti Sándor első feleségének, a főként Nagybányán és Párizsban dolgozó cseh származású Lanov Máriának (1880-1950), illetve a festőművész édesapjának, Luigi Galimbertinek (1836-1896) jó néhány alkotását megtekinthetjük.
A házaspár életművéből alig negyven festményük maradt meg, noha tudjuk, hogy életükben volt olyan kettős kiállításuk, ahol jóval több mint száz festmény szerepelt, s csak Dénes Valériától több, mint hetven.
A mostani tárlaton láthatunk olyan festményt is, amelyet még sosem látott a nagyérdemű. A kiállítás különlegessége az is, hogy Dénes Valéria festőnő - Perlrott Csaba Vilmos – mellett a kor egyik legnagyobb festőzsenijének, a francia Henri Matisse (1869-1954) tanítványa volt.
Szinte minden évben kiállítottak a párizsi szalonokon is, sőt 1914-ben, közvetlenül az első világháború kitörése előtt, önálló tárlatuk nyílt a Montmartre-on, a legendás hírű Galerie Berthe Weillben, ahonnan többek között Pablo Picasso és Henri Matisse karrierje is indult.
emeli ki jelentőségüket és elismertségüket a kiállítás beharangozója. A festőházaspár ígéretes karrierjét és művészi sikereit tragikus haláluk semmisítette meg. Erről így írnak a szakértők az MNG honlapján:
A világháború kitörése Franciaországban érte a művész házaspárt, akik az internálás elől Hollandiába menekültek. Bár párizsi műtermük rekvirálása és műveik döntő többségének elvesztése traumaként érte őket, Hollandiában megnyugtató körülmények között élhettek és dolgozhattak tovább. Galimberti azonban nehezen viselte, hogy miközben Európában háború dúl, ő nem a hazáját védi, így 1915 tavaszán hazautaztak Magyarországra. A festőt besorozták katonának s rövidesen indult is volna a frontra, amikor felesége júliusban olyan súlyos tüdőgyulladást kapott, hogy néhány nap múlva elhunyt. Dénes Valéria temetése napján Galimberti a budapesti Műcsarnok mögött szolgálati revolverével szíven lőtte magát.
A napokban lesz 175 éve annak, hogy felavatták a Széchenyi lánchidat. 1849-ben, éppen a hídépítést finanszírozó bankár, báró Sina György (1783-1856) születésnapján, vagyis november 20-án adták át az azóta a magyar főváros egyik jelképévé vált Lánchidat. Dr. Csorba László, a BTM Vármúzeum főigazgatója Budapest egyik legnépszerűbb építményének történetéről mesél a múzeum legújabb videójában. Íme!
Az 1867. évi kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia égisze alatt Magyarország egész eddig történetének egyik legvirágzóbb korszakát élte. Ebben az időben épültek fel Pest és Buda emblematikus középületei, a városképet meghatározó bérházai, gyönyörű hídjai, s pazar villái; egy szó, mint száz: ekkor vált világvárossá a magyar főváros. A Béccsel versenyre kelt Pest-Buda olyan urbanisztikai fejlődésen indult el, s ment keresztül a dualizmus néhány évtizedes időszakában, ami után azóta is csak áhítozunk. Az európai nagyvárossá avanzsált Budapesten megjelentek – részben bécsi mintára – az elegáns cukrászdák, kávéházak, éttermek, mindez ötvözve az osztrákok konyhaművészeténél jóval sokszínűbb magyar gasztronómiai kultúrával. Cikkünkben elsősorban a Monarchia legfontosabb cukrászdáit, s azok békebeli süteményeit mutatjuk be röviden.
A most 80 éve meggyilkolt, tragikus sorsú magyar költőgéniusz ugyan sosem élt a Várban, azt viszont tudjuk, hogy rengeteget kirándult Budán és számtalanszor megfordult a Várnegyedben is. Erről tanúskodik a halálának 80. évfordulójára írt cikkünkben közölt fotó is, ami a Budai Várban a Bástya sétányon (ma Tóth Árpád sétányon) készült.