Ki tervezte a ruháját és milyen volt a legszebb arisztokrata nő a múlt évszázad talán legpompásabb magyar esküvőjén?
A múlt évszázad egyik legkáprázatosabb és legemlékezetesebb esküvője is a Budai Várhoz kötődik, ráadásul egy különleges magyar divattervezőnő fantasztikus munkájáról is tanúbizonyságot tett 1940-ben. Nőnapon emlékezzünk meg mindkét rendkívüli nőalakról, akik bár a társadalom más-más rétegéből jöttek, életük mégis összeért egy nagy esemény és a Budai Vár kapcsán.
Rotschild Klára divattervező különleges és kivételes alakja volt a magyar divattörténetnek. A keleti blokk Coco Chaneljeként is nevezett divatdiktátor Párizs varázslatos eleganciáját hozta el a füstös Budapestre, méghozzá nem is akármilyen minőséggel és luxussal párosítva.
Rotschild Klára szalonja már a két világháború között komoly szerepet töltött be a Horthy-kor arisztokrata hölgyeinek életében, sőt nemzetközi hírességek és Faruk egyiptomi király édesanyja és lánytestvérei is megfordultak a szalonban. Megbízásai közül azonban a legkiemelkedőbb Horthy Miklós menyének esküvője volt, ugyanis ő álmodta meg az évtized álomesküvőjén Edelsheim-Gyulai Ilona ruháját. Ez a bizonyos egész országra szóló esküvő azért is volt olyan különösen fontos, mert főszereplői a legtöbbet tehettek és tettek is a zsidó származású Rotschild Klára megmentéséért a vészkorszakban- írja a magyar divattörténet ikonikus alakjáról szóló könyvében Simonovics Ildikó divattörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum 20. századi és kortárs textilgyűjteményének vezetője, aki egyben a Nemzeti Múzeumban megrendezett időszaki Rotschild Klára-kiállítás kurátora is volt.
Az említett fantasztikus esküvőről olvashatunk tudósítást a Keleti Ujság 1940. május 3-i számában is: " Reggel fél tíz órakor kezdte öltöztetni Rotschild Klára és Virág Mária főszabásznő Horthy István menyasszonyát, Edelsheim Gyulai Ilona grófnőt a Dísz téri Edelsheim-palota szalonjában. Előzőleg egész Budapestet bejárták alakjához hasonló próbababa után, hogy a ruhát közszemlére állíthassák ki, de ez egész magyar fővárosban nem találtak olyan karcsú babát, mint Edelsheim Gyulai Ilona grófnő. Végre nagy nehezen az utolsó pillanatban az egyik áruházból szereztek egyet, éppen azelőtt való nap érkezett Németországból. Erre húzták föl a Thököly Éva által évszázadokkal ezelőtt viselt ruha mintájára készült menyasszonyi toalettet." A káprázatos menyasszonyi ruhán kilencven, különböző gyöngyökből kivarrott rózsa volt, melyeket egy hónapon keresztül hímzett Magyarország egyik legkiválóbb gyöngyhímzője. A Pesti Hírlap a következőképpen adott számot a nagy eseményről: " Családi ünnepe volt tegnap Magyarországnak- a Legelső Magyar Ember és a Legelső Magyar Asszony idősebbik fia ülte menyegzőjét az arisztokrácia egyik legszebb leányával ...a Kormányzó daliás alakja altengernagyi díszöltözetben és a Főméltóságú Asszony csodálatosan átszellemült szépségével, középütt pedig az ifjú pár: csipkék és fátylak felhőjében a karcsú menyasszony, borvörös mentéjében a délceg vőlegény, köröttük történelmi nemzetségek nagyasszonyai..." A Várban gyülekező rokonság a következőképpen oszlott ketté: a menyasszonyé a Dísz téri Edelsheim-palotában, míg a vőlegényé a kormányzóságon- tudhatjuk meg a korabeli cikkekből. A menyasszony "174 cm magas sportnő"-nek számított, aki igazi arisztokrata szépség hírében állt. Az, hogy a korabeli Magyarország első emberei egy zsidó származású divattervezőnőre bízták a vészkorszakban egy nagy esemény kulcs fontosságú feladatát, újfajta megvilágításba helyezik a Horthy-korszakban az antiszemitizmus ellen fellépő arisztokrata nők szerepét. Rotschild Klára megmenekülve a második világháború pusztításai elől később a szocializmusban sem veszítette el kivételezett helyzetét. A puritán Kádárné, Tito és Gromiko felesége és a művészvilág kiemelkedő nagyjai is megfordultak nála , pontosabban a Különlegességi Női Ruhaszalon név alatt működő "birodalmában".
A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.
A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
