„Itt volt, elment a szép karácsony...” – Tóth Árpád Karácsonyi emlék című verse valódi korrajz
A Várban a két világháború között még Werbőczyről elnevezett, majd a háború után Táncsics Mihályra átkeresztelt utca 13. számú házában egykor élt költő Karácsonyi emlék című verse sokkal inkább egy élcelődő, kissé gúnyos korrajz mintsem valami szentimentális költemény.
Tóth Árpád (1886-1928) feleségével, Lichtmann Annával (1895-1967) és kislányukkal, Tóth Eszterrel (1920-2001) 1917-től egészen haláláig a Várnegyedben lakott. Már csak ezért sem véletlen, hogy a Várnegyed délnyugati oldalán elhelyezkedő festői látképével rendelkező egykori Bástya sétány is végül róla kapta a nevét. Tóth Árpád 1886. április 14-én született Aradon, majd Debrecenben felcseperedő költő már gyermekkorában sokat betegeskedett, gyenge tüdejét pedig a gümőkór időről időre megtámadta. Lírai stílusát az egyedisége és egyénisége hatotta át, a költészetet - legtehetségesebb kortársaihoz hasonlóan - a Négyesy-szemináriumokon sajátította el. A Nyugat főszerkesztője és a kor legnevesebb kritikusa, Ignotus - Ady Endre után - a korszak második legjelentősebb magyar költőjének nevezte.
A törékeny, mindig betegeskedő, állandó pénzhiánnyal küzdő költő poétikáját leginkább az elégikus, lemondó hangvétel, a kozmikus magányérzet, az emberi lét hiábavalóságának mélabús érzeménye, ugyanakkor a szépségben való kiteljesedés, a l'art pour l'art életérzés hatja át. Ez a verse azonban cseppet sem ilyen. A szépség utáni sóvárgás ebben, az 1912-ben megjelent költeményben sehol sincs jelen. De nézzék csak!
Karácsonyi emlék
Itt volt, elment a szép karácsony,
S amíg itt volt, jó koszton éltünk,
Cukron, fügén, mákos kalácson.
Hozott diót, mogyorót, smukkot,
Új százkoronás is volt nála,
De erről alig szólt egy kukkot.
Hogy a pénzügy is derűt öltsön,
Adott az osztrák-magyar banknak
Húsz koronát - aranyban! - kölcsön.
És hozott új választó-listát.
Mely szerint csak Lukács szavazhat,
S megválaszthatja Tisza Pistát.
A Béke is, e bús egyénke,
Jött volna vele, ám egy hídon
A strázsa belelőtt szegénybe.
Örült Prohászka is Prizrendbe,
Az udvarias szerb kormánytól
Egy sérvkötőt kapott prezentbe.
Szóval a karácsony sok kincsét
Megkaptuk és ami a legfőbb,
Megszűnt a fűtőanyag-inség.
Ez üdvöt zengem el ma számmal:
Egész télen fűthetünk majd
Egy-egy dús - karácsonyi számmal!
Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.
Kosztolányi Dezső (1885-1936) éppen ma 140 évvel ezelőtt, virágvasárnapon született Szabadkán. A XX. század egyik legnagyobb magyar lírikusa és egyben prózai írója egykor itt - a háborúban sajnos bombatalálatot kapott - családi házukban élt feleségével, Harmos Ilonával (1885-1967), írói álnevén Görög Ilonával, illetve fiúkkal, Ádámmal (1915-1980). A zöld kerítéses földszintes ház a Tábor utca és a Logodi utca sarkán állt, egy kőhajításra Márai Sándortól, két kőhajításra Schöpflin Aladártól, s három kőhajításnyira Babits Mihálytól.
A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve politikai alapon ítélte fővesztésre gyilkosságért és felségárulásért Hunyadi Lászlót. Az ifjút 1457. március 16-án estefelé végezték ki a budavári Szent György piacon, a mai Dísz téren. A bakónak csak negyedszerre sikerült László fejét elválasztania a testétől. A szokásjog alapján kegyelem járt volna Hunyadinak, a hóhér azonban -parancsra ugyan - negyedszer is lesújtott.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
