„Itt volt, elment a szép karácsony...” – Tóth Árpád Karácsonyi emlék című verse valódi korrajz

„Itt volt, elment a szép karácsony...” – Tóth Árpád Karácsonyi emlék című verse valódi korrajz

A Várban a két világháború között még Werbőczyről elnevezett, majd a háború után Táncsics Mihályra átkeresztelt utca 13. számú házában egykor élt költő Karácsonyi emlék című verse sokkal inkább egy élcelődő, kissé gúnyos korrajz mintsem valami szentimentális költemény.

Tóth Árpád (1886-1928) feleségével, Lichtmann Annával (1895-1967) és kislányukkal, Tóth Eszterrel (1920-2001) 1917-től egészen haláláig a Várnegyedben lakott. Már csak ezért sem véletlen, hogy a Várnegyed délnyugati oldalán elhelyezkedő festői látképével rendelkező egykori Bástya sétány is végül róla kapta a nevét. Tóth Árpád 1886. április 14-én született Aradon, majd Debrecenben felcseperedő költő már gyermekkorában sokat betegeskedett, gyenge tüdejét pedig a gümőkór időről időre megtámadta. Lírai stílusát az egyedisége és egyénisége hatotta át, a költészetet - legtehetségesebb kortársaihoz hasonlóan - a Négyesy-szemináriumokon sajátította el. A Nyugat főszerkesztője és a kor legnevesebb kritikusa, Ignotus - Ady Endre után - a korszak második legjelentősebb magyar költőjének nevezte.

A törékeny, mindig betegeskedő, állandó pénzhiánnyal küzdő költő poétikáját leginkább az elégikus, lemondó hangvétel, a kozmikus magányérzet, az emberi lét hiábavalóságának mélabús érzeménye, ugyanakkor a szépségben való kiteljesedés, a l'art pour l'art életérzés hatja át. Ez a verse azonban cseppet sem ilyen. A szépség utáni sóvárgás ebben, az 1912-ben megjelent költeményben sehol sincs jelen. De nézzék csak!

Karácsonyi emlék

Itt volt, elment a szép karácsony,

S amíg itt volt, jó koszton éltünk,

Cukron, fügén, mákos kalácson.

Hozott diót, mogyorót, smukkot,

Új százkoronás is volt nála,

De erről alig szólt egy kukkot.

Hogy a pénzügy is derűt öltsön,

Adott az osztrák-magyar banknak

Húsz koronát - aranyban! - kölcsön.

És hozott új választó-listát.

Mely szerint csak Lukács szavazhat,

S megválaszthatja Tisza Pistát.

A Béke is, e bús egyénke,

Jött volna vele, ám egy hídon

A strázsa belelőtt szegénybe.

Örült Prohászka is Prizrendbe,

Az udvarias szerb kormánytól

Egy sérvkötőt kapott prezentbe.

Szóval a karácsony sok kincsét

Megkaptuk és ami a legfőbb,

Megszűnt a fűtőanyag-inség.

Ez üdvöt zengem el ma számmal:

Egész télen fűthetünk majd

Egy-egy dús - karácsonyi számmal!

Ezen a napon született Szent Gellért, Magyarország első püspöke
Ezen a napon született Szent Gellért, Magyarország első püspöke

Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.

"Így ültek ott és valamire vártak. Mikor Judás belépett." - a 125 éve született Márai Sándor versével köszöntjük a húsvétot
"Így ültek ott és valamire vártak. Mikor Judás belépett." - a 125 éve született Márai Sándor versével köszöntjük a húsvétot

A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.

Fizetett nászút, pénzadomány és dedikált ágynemű a vendégszobában - így segítette a legnagyobb magyar mecénás a költőket
Fizetett nászút, pénzadomány és dedikált ágynemű a vendégszobában - így segítette a legnagyobb magyar mecénás a költőket

Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.