Itt állhatott a Várhegy egyetlen gőzfürdője
Tényleg volt egy gőzfürdője a Várnak a török hódoltság idején? Ha igen, hol állt ez a létesítmény, és hogyan került fel oda a víz. Egy kis történeti áttekintés mellett jártunk utána ezeknek a kérdéseknek, amelyekre a választ keresve ismét bebizonyosodott, hogy a Várnegyed mindig tartogat izgalmas, megelevenedő történeteket.
Habár építészeti emlékei ezidáig nem bukkantak felszínre, korabeli leírásokból az derül ki, hogy az Országház utca 28. szám alatt található épület (amelynek 20. századi, tragikus vonatkozásáról ebben a cikkünkben írtunk) helyén egykor a Vár egyetlen török fürdője állt. Magyar Károly történeti áttekintése is erre utal, hiszen az Országház utcának ezt a részét régen Fürdő utcának hívták. A középkori elnevezése Olasz utca, Olaszok utcája volt, de előfordul platea Olazwcza formában is. Az utca értelemszerűen az itt élt olasz eredetű lakosok után kapta.
A török korban kezdetben még Olasz utca mahalleszinek nevezték, de később már Hamam joluként, azaz Fürdő utcaként emlegették, mert itt állt a Hamam dzsámi, s hozzá csatlakozva a Várnegyed egyetlen közfürdője.
Hogy kicsit képbe helyezzük magunkat a törökfürdők építésének, szerepének hátterével, nézzük meg, hogy Budán ki és hol építtetett ilyen létesítményeket!
Papp Adrienn 2018-ban kiadott Török fürdők régészeti emlékei Magyarországon című monográfiájában ír arról, hogy a budai fürdők közül négy a főút mellett épült. Az északi termálvizes forráscsoport vizét hasznosította a Császár fürdő, amely a főút mellett, az erődített városon kívül állt, azonban közelében helyezkedett el a lőpormalom, Szokollu Musztafa pasa egyik mecsete, Miftah baba és Gül baba kolostora, valamint a kikötő is. Ugyanennek a forráscsoportnak a vizét használta a főút mellett, de az erődített városon belül a Kakas kapu közelében álló mai Király fürdő.
Mellette Szokollu Musztafa karavánszerája és boltjai üzemeltek, a pasa dzsámiját, iskoláját és türbéjét magában foglaló épületegyüttes alig háromszáz méterre délre terült el. A Viziváros déli végében kapott helyet Tojgun pasa gőzfürdője, amelyet a pasa a dzsámija mellé építtetett fel. Az épületegyüttes a főút mellett állt, közelében egy piac működött. A várostól délre felszínre törő forrásokhoz két termálfürdő épült. A Rudas szintén a főút mellett helyezkedett el, s mint szó volt róla, közvetlen közelében volt Szokollu Musztafa pasa karavánszerája, az út túloldalán Hindi baba kolostora, a pasa mecsetje és boltjai. A Rác fürdő egy újonnan kiépülő városnegyed szélére került, idővel azonban a házak fokozatosan körülölelték.
Mindez azért is érdekes, mert ugyancsak Papp Adrienn ír róla a 2014-es Fürdők a török kori Budán című doktori disszertációjában, hogy állt egy gőzfürdő is a várban, amelynek azonban nem volt saját vízforrása. Hogy akkor ide hogyan került ide a víz, az kiderül a Várhegyen álló gőzfürdő című fejezetből:
„Az állami gőzfürdőt a várban, a kalocsai érsek palotájában alakították ki. A palota a mai Országház utcában, annak nyugati oldalán állt, valahol a mai akadémiai kutatóintézeteket magában foglaló épülettömb alatt.
A török feliratos, valamint a visszafoglaláskor készült térképekről a környékről ismert „hamam jolu”, „hamam dzsámi” kifejezés mind ehhez a fürdőhöz köthető.
A hamam dzsámi a Fethiye/Saat dzsámi közvetlen közelében látható Bredokow térképén, valamint a török feliratos térképen is. A fürdőt sajnos nem ábrázolják sehol, még De la Vigne oly részletes térképén sem jelenik meg. Bár a látképek készítői nem törődtek az épülettel, Marsigli összeírásában szerepel és sértetlennek írja le. Ennek a legelső, egyben állami fürdőnek az építése Szulejmán szultánhoz kapcsolható, 1549- ben márt állt az épület. Bár Georg Wernher szerint csatornákban vezetik ide fel a Duna vizét, több, mint 100 évvel később Evlia már úgy tudja, hogy lovakkal hordják fel a vizet ebbe a kis fürdőbe. […] Alaprajzi megjelenéséről semmilyen adatunk nincsen. Marsigli (olasz hadmérnök) annyit említ leírásában, hogy 3 kurna (mosdómedence) volt az épületben, ami egy igen kis fürdőre utal. Építészeti emlékei ezidáig nem kerültek felszínre.”
A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
