Így „járta be” a Hold a Várat
Nem nehéz, sőt, szinte lehetetlen a Budai Várban úgy sétálni, hogy akármelyik irányba fordítsuk a fejünket, a tekintetünk ne találkozzon valami érdekességgel. Ebben semmi túlzás nincs, ez az élmény ráadásul magával hozza a felfedezésnek, a rádöbbenésnek azt az izgalmát, amikor az ember meglát történelmet élővé, megfoghatóvá, láthatóvá tévő dolgokat.
Így volt ez tegnap is, amikor a Dísz tértől a Vár északi része felé haladtunk, házról házra felfedezve az Országház utcát. Miután a Bécsi kapu térnél visszafordultunk a Budavári Palota irányába, a természet jóvoltából egy kis extra látványban is részesülhettünk. A pesti látképben gyönyörködve (tényleg fantasztikus innen rátekinteni a Duna bal partjára) arra lettünk figyelmesek, hogy bolygónk kísérője ezúttal mintha kifejezetten minket is kísérne. Nem akart lemaradni a fotókról sem.
Készíthettünk képet a Halászbástyáról,
próbálhattuk megörökíteni Szent István királyunk szobrát,
a Turult,
vagy éppen Savoyai Jenő szobrát,
a Hold szerepelni akart mindenképpen, minden képen.
Hagytuk neki.
Az utolsó Árpád-házi uralkodónkat, III. Andrást (1265-1301) 1290. július 23-án, alig 25 évesen koronázták királlyá. A korábban törvénytelen születésűnek bélyegzett, majd később mégis királyi hercegként nevelt, s trónra emelt uralkodó mindent elkövetett az ország békéjének megteremtéséért, hatalma megszilárdításáért. Hirtelen halála itt, Budaváron történt, s végső nyugalomra is ide helyezték.
II. Lajost még apjának, II.Ulászlónak (1456-1516) dinasztiaépítésének jegyében koronázták magyar királlyá két éves korában, s ekkor már megkötötték a Habsburg-Jagelló házassági szerződést is, amelynek értelmében a Brüsszelben 1505. szeptember 17.-én - I. Fülöp kasztíliai király, valamint Kasztíliai (Őrült) Johanna gyermekeként - megszületett Ausztriai Mária volt az ifjú király jövendőbelije. 1522. január 13-án, tehát több mint egy félévezreddel ezelőtt éppen ezen napon a két fiatal oltár elé állt Budán, s frigyüket királyi lakodalommal ünnepelték meg.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. A prózai epigrammákat, sztoikus bölcsességeket, lakonikus gondolatokat csokorba szedő gyűjtemény lírikus hangvétele prózaversekké hajlítják a költői igényességgel, mégis rím nélküli, de abszolút hallással megkomponált mondatokat. Ebből idézzük most Márai különleges, január kapcsán megfogalmazott gondolatait, amelyek elvezetnek bennünket az író legmélyebb, lételméleti fejtegetéseihez, amelyben arra próbál választ találni és adni, hogy mi az élet értelme.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
