Honnan kapta a nevét a Horváth-kert?

A Magyar Királyi Kúria hajdani elnöke, a pécsi, majd a győri tankerület egykori igazgatója, gróf Niczky Kristóf országnagytól, a helytartó tanács későbbi elnökétől került az Ördög-árok két partját felölelő terület a vasmegyei bárói családhoz, nevezetesen szentgyörgyi Horváth Zsigmondhoz (1735-1808), királyi kamaráshoz, udvari tanácsoshoz. Niczky még 1787. október 1-jén kapta az uralkodótól az összesen 12 200 négyszögölnyi korábban katonai táborozásra szolgáló Várhegy alatti területet, amit a budaiak tulajdonosáról Niczky-kertnek kereszteltek el. Niczky gróf 1789. április 2-án adta el a rokon Horváth bárónak a korábbi várvédelmi területet. Horváth Zsigmond (1735–1808), királyi kamarás, udvari tanácsos, második felesége ugyanis saárdi Somssich Anna (1745–1790) volt, akinek édesanyját Niczky Borbálának hívták.

Az összes városi kerületek közül egyedül a Krisztinaváros tűnik olyannak, amely terjeszkedéshez még teret kínál, ha erre még szükség mutatkozna. A vidékies természetnek ebbe a szép övezetébe egy pompás virág van beleszőve, amelyet a Horváth-, egykor gróf Niczky-féle kert testesít meg. A felső végéhez csatolt kerti házak nem nagyok és pompásak, de kellően vonzóak és hívogatóak. A lépcsőn leereszkedve narancs- és citromfák között sétál az ember, mintha a kamoek hazájában lenne, barátságos virágtáblák mellett sétál az árnyas fasorhoz, amely a francia stílusú kert két oldalán húzódik és a telek nagy részét átszelik. Tetszetős váltakozással sorakozik jelenet jelenet mellé, egyik kedvesebb és meglepőbb, mint a másik. Egy mindkét oldalán felfalazott csatorna a kertet két részre osztja, amely csörgedező, de gyakran viharos hegyi csapadékával belesimul a környezetbe. Egy falusias ösvény vezet a végére, mint az élet nehézségein keresztül, az angol parkba, amelynek színpompája egy egésszé olvasztja össze a a részeket. Egyetlen gond, hogy a 14 hold nagyságú terület nem egy léckerítés, hanem egy magas körítőfal áll, így a kevésbé tehetős utazónak nem enged legalább egyetlen bepillantást ebbe a földi Paradicsomba.

- írta le a festői tájat 1822-ben a Morvaországból ide származó híres szőlész, aki a szakszerű szőlőművelés első hazai úttörője, Schams Ferenc (1780-1839) városleírásában.

Nem szorosan témánkhoz kötődik, de érdekességként említjük meg, hogy a Zsigmond és Anna házasságából született szentgyörgyi Horváth János Fülöp Nepomuk (1777–1841), királyi kamarás rendezte 1825. július 26-án lánya, Krisztina tiszteletére – egyébként a füredi Horváth-házban - az első Anna-bált, aki a honvédtábornok, Kiss Ernő (1799–1849) későbbi aradi vértanú felesége lett. Ahogyan a leírásban is szerepelt, Zsigmond a területre gyümölcsfákat - többek között valóban narancs, illetve citromfákat – ültetett. A kertnek tehát a budaiak Niczky után, annak újabb tulajdonosáról, a Horváth-családról nevezték át, illetve el, így lett a neve Horváth-telek, majd Horváth-kert.

Az évről évre mind inkább varázs-berekké alakuló pesti erdőcskének ; meglátogatja estvénként a’ csinos Horváth-kertet, mellybe nagyobb muzsikai kar jelenlétében 10 pengő kr. a’ bemenet dija

‍

- írta a Honművész 1835. május 31-i száma.

‍

A főváros az Alagút megnyitásával (1857) pumpált életet a Várhegy alatt húzódó Krisztinavárosnak keresztelt városrészbe. Buda azután, 1859-ben - polgármesteri előterjesztés alapján - vásárolta meg a magánterületet és 1862. február 3-án közterületté nyilvánította, parkká alakította azt. A Horváth-család egyetlen klauzulát kötött ki az adásvételi szerződésben, miszerint a parkban játszóteret is kell Budavárnak létesíteni. A festői táj buja növényzetét az Ördög-árok - amelyet csak közel másfél századdal ezelőtt, 1878. május végére fedtek be - vizével öntözték. A főképen is látható 1840-es években készült litográfián ábrázolthoz hasonló tájat, napjainkban már csak jóval feljebb Pasaréten, a Páfrány út-Vadaskerti úti találkozásnál láthatunk a nyitott Ördög-árokkal, illetve az Apáthy-szikla látképével.

‍

‍

‍

Itt a Krisztinavárosban már csak az 1838-ban a kőhíd "őrzésére" állított Nepomuki Szent János-szobor emlékeztet az egykori hídra és a patak nyomvonalára. A valamikori Déli-pályaudvar is jóval közelebb volt, nem hiába hívjuk ma is Pálya utcának a közeli utcácskát. Az 1838 óta itt működő Budai Színkör helyén ma Déryné szobra áll, a színház épületét 1937-ben lebontották.

‍

Az eredeti Déryné-szobor arcát Ligeti Miklós Bajor Giziről mintázta és 1935-1945 között az egykori Budai Színkör bejáratának helyén. A megsemmisült márványszobor másolatát egy fiatal erdélyi szobrászművész, Polgár Botond alkotása, s 2010-ben Déryné színpadra lépésének 200. jubileumán avatták fel.

‍

‍

Egykori helyéről átpillanthattunk az elsodort író, Szabó Dezső (1879-1945) egykori törzshelyén, a Philadelphia Kávéház helyén álló - vizuális környezetszennyezésként ránk tornyosuló - OTP-házra. De nem csupán az Ady Endre által is gyakran látogatott Fila - ahogyan a budaiak becézték - volt az egyetlen kávéház a környéken, de még az utcában sem.

‍

Ahol pályaudvar volt, ott sok a komédiás és jassz (a csalók, tolvajok elnevezése a budapesti fattyúnyelvben) -  a Horváth-kertben is sok körmönfont budapesti ficsúr várta a nagyvárosi, mohambéi trükköket nem ismerő védtelen áldozatokat, a "Nagyfaluba" érkezett rokonlátogatókat, vidékről felvonatozó ártatlan cselédlányokat. De 1878 és 1941 között itt állt az egykori Budai Tornacsarnok épülete is az Attila utca és a Szent János tér találkozásánál, amelyre a Petőfi Gimnázium falán található emléktábla emlékeztet.

Legyen a Horváth-kertben, Budán!

‍

hangzik Békeffi István (1901-1977) Lajtai Lajos (1900-1966) zenéjére írt dalszövege, amit 1928-ban éppen itt a Budai Színkörben mutattak be. Cikkünk legvégén ezzel búcsúzunk kitartó olvasónktól. Ismerős, ugye?

‍