Hogyan halt meg a valóságban Ulpius Tamás? – az Ulpius-ház „lakójának” igaz története

A regény legérdekesebb alakjai Ulpius Éva és Tamás, avagy az Ulpius-testvérpár, akik a regényben itt a Várnegyedben élték emlékekkel, értékekkel, titkokkal teli mindennapjaikat. A Hunfalvy utca és az Ilona lépcső sarkán található pazar, századfordulós villa képzeletbeli lakójának, Ulpius Tamás regénybéli titokzatos portréját és alakját Szerb Antal gyermekkori barátja, Térey Benno (1903-1973) ihlette; ha úgy jobban tetszik, ő volt az író múzsája. A valóságban is létező házban azonban sosem lakott a Térey-család, az írói fantázia mégis ide ebbe az épületbe helyezte őket. A cikk végére e kérdéskörben minden kiderül az olvasó számára, még az is, hogy a valóságban hogyan halt meg Ulpius Tamás. Cikkünk címe Szerb Antal korai, 1919-es novellájára utal, amelynek - közel két évtizeddel az Utas és holdvilág megjelenése előtt (!) - a "Hogyan halt meg Ulpius Tamás?" címet adta. Térey Benno portréja kapcsán talán helyénvaló a parafrázis címadás, hogy Hogyan halt meg a valóságban Ulpius Tamás?, de Szerb címképének negatívjaként feltehetnénk akár úgyis a kérdést: Hogyan élte életét Ulpius Tamás?

„Az irodalom a lélek válasza a sorsra.”

-  szól Szerb Antal örök bölcsessége. És igen, Térey Benno alakjának meg kellett jelennie Szerb Antal életművében, hiszen az író életében, ha úgy tetszik sorsában fontos szerep jutott neki.

Térey Benno (1903–1973) családjának apai ága már igen korán megjelent a magyar történelem lapjain. Noha a Térey-család Dél-Németországból származik, azonban a nagyapa, Karl Fleckl a délvidéki Nagykárolyban a Károlyi grófok majorságának vezetője, majd később táblabírája lett, s a trónon utolsó éveit töltő V. Ferdinánd (1793-1875)adományozott neki nemességet. Benno nagyapja Térey Pál (1831-1883) honvédtisztként Klapka György szárnysegéde volt Komáromban, a szabadságharc után Münchenbe vonult kényszeremigrációba. Visszatérése után Budafokon vásárolt birtokot és épített egy klasszicista kúriát, majd szép lassan visszadolgozza magát a magyar közéletbe; országgyűlési képviselő, majd 1867-ben a Párizsi világkiállítás magyarországi kiállításbiztosa, amiért III. Napóleon (1808-1873) francia császár a francia Becsületrend lovagjává, a Francia Akadémia tagjává választotta, illetve elnyerte a Vaskorona-rendet és a Ferenc József-rend lovagja kitüntetést is. A promontori kötődésű politikus 1860-ban feleségül vette a skóciai származású Mary Norton-t (Norton Máriát). Házasságukból hat gyermekük született, de közülük csak Gábor fiúk élte meg a felnőtt kort.

Benno édesapja, Térey Gábor (1864-1927) tanulmányait Bázelben, illetve Strasbourgban végezte, majd a freiburgi egyetemen volt magántanár. Itt ismerkedett meg Benno későbbi édesanyjával, a város főmérnökének lányával, azonban szerelmük Térey hazatérése miatt megszakadt.

Térey Gábor sokat járt édesanyja családjához, Angliába, első felesége, Mabel Gattley is innen, pontosabban Cornwallból származott. Két fiúk született László Pál István (1889–1943), illetve Pál Károly Gábor (1893–1953). Hazaköltözésük után a Döbrentei utca 12. alatt laktak. Frieburgi tanári állását megtartotta, ahol szerelmi viszonyt folytatott egy fiatal tanítványával. Ennek hatására elvált első feleségétől. Hamarosan újra nősült és megszületett harmadik fia, Benno. Először az Országos Képtár igazgatója lett, majd 1904-1926 között a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának igazgatója.

Benno édesanyja a freiburgi tanítvány volt, a német származású Miller Edith, aki Térey Edit néven vált neves művészettörténésszé, illetve szakíróvá. A művelt nő 1907-ben megírta Friedrich Nietzsche’s Briefe című könyvét, illetve évtizedeken keresztül művészeti szakíróként dolgozott, valamint több helyen Thomas Mann első magyar fordítójaként említik. A Térey-család 1903-tól a múzeum Aréna út felé eső részének földszintjén elhelyezkedő igazgatói lakásában lakott egészen a családfő 1926. évi nyugdíjba vonulásáig.

Benno 1912-től járt a piaristákhoz, ahova Szerb Antal is. Pontosan nem ismerjük kettejük kapcsolatát, az viszont biztos, hogy 1918-ig bensőséges barátságban voltak egymással. A fiúiskolában nem találkoztak lányokkal, figyelmük kényszerűen egymás felé fordult. Homoerotikus töltetű kapcsolatuk azonban nem bizonyult különösebben érettnek, illetve komolynak, inkább a naiv, kamaszkor előtti gyermekszerelem szintjén maradt, mégis jelentős hatása volt Szerb Antal művészetére.

‍

Szerb Antal már egyetemista, amikor Lakner Lillivel kapcsolatban írt naplóbejegyzése közelebb visz bennünket a Bennoval való kapcsolatának megértéséhez:

egy érzés, melyet eleddig csak TB. iránt éreztem, és ami erősebb szerelemnél és szimpla nemiségnél. Nem találok nevet ennek az érzésnek: valami összetartozandóság, a tudatalatti sötétségek kongruenciája miatt, jegyesek a Sátán nevében. […] valami mérhetetlen felszabadulás fogott el minket, különösen Kis-Lilt; csókjainknak, ölelésünknek áradata ömlött szabadon, mint még soha…

Szerb Antal naplójából kiderül, hogy még 1923-ban is találkoztak, de az is látszik, hogy az író tudat alatt is menekült a számára terhessé vált „csínyszerű” emlékektől:

Tegnap este még feljött hozzám Benno. Valaha nagyon féltem ettől a találkozástól – de jó géniuszom úgy hozta, hogy éppen előtte voltam Lillel, és tele az új élménnyel, teljesen távol voltam mindattól, amitől féltem. Lehet, hogy amúgy is távol lettem volna tőle – legalábbis amikor B.-vel együtt voltam, nem is értettem, hogyan volt valaha lehetséges. Meg is mondtam neki, ő oda volt; formálisan árulónak, aposztatának tart. Különben annyi rémes dolgot beszélt, hogy egy hétig nem fogok tudni szabadulni tőle, és végleg elvette kedvemet a „nagy” élettől. […] Lil alakja már csak a kontrasztnál fogva is mindig ragyogóbban állt előttem, és sajnáltam B.-t, hogy mindehhez nincs érzéke  

Szerbnél visszatérően tetten érhető valamilyen identitászavar, ez jelenik meg a kamaszkori útkereső, a nemiséggel ismerkedő, s valamiféle homoerotikus vonzódás formájában Bennoval. Az biztosan kijelenthető, hogy kapcsolatuk több volt, mint barátság, Benno Szerb Antal múzsája volt. Szerb 1919 nyarán íródott, „Hogyan halt meg Ulpius Tamás?” című novellájában is Benno portréja jelenik meg. Az írás címe freudi és ezáltal beszédes. És ugyancsak az ő alakja köszön vissza az Utas és holdvilág Ulpius Tamás modelljének megrajzolásában is.

A két barát kapcsolata idővel elhidegült. Benno a Berlini Egyetemen tanul művészettörténetet, s végleg külföldre költözik, de azt tisztáznunk kell, hogy a korábban közölt tévhitekkel szemben nem lett sem fiatalon, sem idős korában öngyilkos.

Még maga Szerb Antal felesége, Bálint Klára is tévesen meséli el egy 1992-ben, a 168 órában megjelent vele készült interjúban, hogy

Térey Benno volt a neve, és igen fiatalon öngyilkos lett.

Érdemes most tisztázni, hogy Térey Benno nem lett öngyilkos, csupán külföldre emigrált. A külföldi tartózkodásáról elsősorban édesanyja korabeli halálhíre kapcsán olvashatunk, aki viszont valóban saját kezével vetett véget életének:

Térey Gábor özvegye Freiburgban öngyilkos lett

- írta meg a Pesti Napló, 1929. március 7-én.

A tudósítás szerint a Szépművészeti Múzeum volt igazgatójának özvegye. Miller Edit Freiburgban, szülei lakásán felakasztotta magát. A cikk szerint egyetlen fia már ekkor az Egyesült Államokban „bankhivatalnokként” dolgozott. A tudósítás szerint az özvegy még néhány héttel tragikus halála előtt is aktívan dolgozott, cikkeket küldött a Pester Lloydnak, amelynek egyébként több évtizede állandó művészeti szakírója volt.

Senki sem sejtette, hogy az érzékenylelkű úriasszony milyen lelki válságául küzd, amelyből az egyetlen kivezető utat a halálban vélte megtalálni.

– írja a tragikus hírről szóló tudósítás.

Térey Benno amerikai életéről pedig a New York Times 1973. május 21-én megjelent nekrológjából tudunk meg többet: a 70 éves korában elhunyt Térey Benno évtizedeken keresztül belsőépítészként dolgozott először a William Baumgarten & Company, illetve a W. & J. Sloane nevű cég tervezési részlegén, majd a French & Company vállalat vezető belsőépítészeként, majd 1970. május 18-án, egy pénteki napon szívrohamot kapott az East 75th Street 53. szám alatti otthonában.

Nos, talán nem túl romantikus, de így halt meg a valóságban Ulpius Tamás…

‍

Tehát, ahogyan azt már leírtuk, a Téreyek sosem laktak az úgynevezett Ulpius-házban, s bár a közeli Svábhegyen volt ugyan egy villájuk, a Szépművészeti Múzeum oldalában található igazgatói lakásban laktak az egykori Aréna (ma Dózsa György) úton, egész pontosan az Aréna-út 41-ben. Aki viszont egykor itt laktak a házban, azok Hunfalvy János (1820-1888) akadémikus és Csók István (1865-1961) festőművész voltak. Mára az egykori villa egy öt lakásból álló társasház lett. Az egykor még az udvaráról vehető forrásvíz a szomszédos ház felújítása után már nem csordogál, pedig a háború alatt fontos vízvételi lehetőséget jelentett a várbeliek számára. Annak viszont örülünk, hogy az épületet felújították, jó állapotnak örvend.

‍