Ezen a napon választották királlyá Budán Mátyást, az igazságost

Hunyadi Mátyás 1443. február 23-án született Kolozsváron. Már Mátyás édesapja, a törökverő Hunyadi János (1407-1456) a korszak egyik nagy hőse is ezer szállal kötődött a Budai Várhoz, hiszen rögtön élete legelején Ozorai Pipó (1368-1426) temesi bán, majd Lazarevics István (1377-1426) szerb despota szolgálatába állt apródként. Mind az Ozorainak, mind pedig a Lazarevicsnek volt háza a Budai Várban. 1456. július 22-i a nándorfehérvári diadal napja, amikor Hunyadi János II. Mehmed (1432-1481) török szultán és többszörös túlerőben lévő seregének "torkán akadt", akinek grandiózus terveit plasztikusan mutatja meg, hogy a történet szerint reggelijét Nándorfehérváron, ebédjét Budán, vacsoráját pedig Bécsben szerette volna elfogyasztani. Hunyadi azonban sokadmagával áldozatául esett a csata után kitört pestisjárványnak, s végül alig két hétre rá, 1456. augusztus 11-én meg is halt. A Buda környéki erdőkben gyakran vadászó Hunyadi János emlékét a Budai Várban a róla elnevezett úton kívül, a Schulek Frigyes (1841-1919) által tervezett talapzaton álló, Tóth István (1861-1934) megformálta szobor őrzi. Két gyermeke, László (1431-1457) és Mátyás voltak. János halála után az alig 25 éves fia, László került a Hunyadi-család élére, akit V. László (1440-1457) király le akart mondatni hatalmáról és a várairól a Cillei-család javára. A Cilleiek Hunyadi László elleni szervezkedését azonban a Hunyadi-párti főurak idejekorán leleplezték, melynek következtében Hunyadi és hívei meggyilkolták Cillei Ulrikot. Ekkor történt, hogy az uralkodó békességet színlelve és büntetlenséget ígérve Budára csalta Hunyadi Lászlót és öccsét, a 14 éves Mátyást, de szavát megszegve börtönbe vetette őket. Lászlót végül 1457. március 16-án felségárulás vádjával a budavári Szent György téren lefejeztette, akit elsőnek itt, a Várban temettek el.

Talán az sem véletlen, hogy mind Benczúr Gyula (1844-1920) Hunyadi László búcsúja, mind pedig Madarász Viktor (1830-1917) Hunyadi László a ravatalon című festménye is éppen itt, a Szent György téren álló Magyar Nemzeti Galériában tekinthető meg.

Noha a kamasz Mátyást először a bécsi, majd a prágai udvarba vitették fogolyként, azonban 1457. november 23-án szerencsésen fordultak a csillagok, amikor is V. László váratlanul elhunyt Prágában. Ekkor történt, hogy 1458. január 24-én távollétében itt a budai országgyűlésen választották királlyá Mátyást, s hazahívták a trónra.

A legenda szerint Mátyás királlyá választása a Duna befagyott jegén történt, azonban az igazság az, hogy Mátyás ekkor még Prágában volt és csak megválasztása után indult a magyar küldöttség Mátyás kiszabadítására, akivel 1458. február 14-én érkeztek vissza Budára. Az biztos, hogy ekkor Mátyás valóságos diadalmenetet tartott, kiváltásotokat erősített meg, amnesztiát hirdetett és a Budavári Palota trónját elfoglalva az ország törvényes uralkodója lett.

Mátyás trónján megerősödött, férfivé vált és európai mértékkel is meghatározó uralkodóvá vált. Mátyás palotája – követve a kialakult várszerkezetet - a Várhegy déli oldalán helyezkedett el. Buda hatalmas, soha nem látott fejlődésnek indult, a kereskedelem felvirágzott, az itt élő polgárság pedig megerősödött, miközben kiépült a királyi udvar és az ahhoz szükséges állami hivatalnokréteg. Itália mesteremberek, reneszánsz művészek, építészek, zenészek, humanista történetírók jelentek meg Budán. A Budai Vár - a virágzó kereskedelem és pezsgő kulturális élet hatására - igazi európai színvonalú reneszánsz udvarrá vált, amelynek könyvtárának díszes polcait a páratlan Corvinák ékesítették.

‍

A humanista műveltségű történész, Oláh Miklós (1493-1568) így írt Hungaria és Athila című művében Mátyás budai udvaráról:

Ez Magyarország királyainak királyi székhelye, teljes egészében egy elég magasra kiemelkedő sziklára építették, és északról dél felé húzódva déli homlokzatán fellegvár áll, melyet nem nagy távolság választ el a várostól, remekül fel van szerelve mindenfajta erődítéssel, hozzá figyelemre méltó épületektől, művészi boltozatoktól, arany és színesre festett mennyezetes termektől elbűvölően ragyogó. Fekvésén és a királyi székhely épületein kívül figyelemre méltó volt egyrészt Alamizsnás Szent János ereklyéje miatt, másrészt csodálatra méltó Corvin Mátyás király könyvtára révén. Amerre az út a belső könyvtár oldalától a Szent János-kápolnához átfúrt fülkéhez vezet, ahonnan a király misét szokott hallgatni, két boltíves termet találunk; az egyik görög könyvekkel volt tele, melyeket részben Görögország szívéből, részben más keleti vidékekről hordatott össze a király nem kis gonddal és fáradsággal. A másik belső terem őrizte a teljes latinság kódexeit az elemi dolgoktól kezdve egészen a tudományok csúcsáig, könyvtartó dobozokban és állványokon a maguk rendje szerint megkülönböztetve. Mindegyiket selyemborítás fedte, színes és aranyos díszítésű, rajta volt a tudományág és tudományszak jelzése, ezek szerint voltak a könyvek osztályozva. A könyvek legnagyobb része selyemmel összefűzött pergamenlapokból készült, sarkaik és csatjaik aranyozott ezüsttől ragyogtak. Hallottam az idősebbektől, hogy Mátyás király, amíg élt, mindig tartott vagy harminc festéshez értő íródeák szolgát, ezek legtöbbjét az ő halála után én még ismertem. Csaknem az összes másolt görög és latin kódex az ő munkájuk volt.

Mátyás király halála egy korszak végét jelentette, uralkodása befejeztével a török veszély egyre nyomasztóbba vált az ország számára. A történet folytatását pedig sajnos jól ismerjük…

Mátyás király emlékét nem csupán a magyar néphagyományban jól ismert Mátyásról, az igazságosról szóló mesék - köztük a híres budai kutyavásárról szóló is -, hanem számtalan emlék, ezek közül az egyik legszebb a Budavári Palota Hunyadi (!) udvarában álló Mátyás kútja, amely Strobl Alajos (1856-1926) szobrászművész alkotása, s amely a közeli erdőkben szívesen cserkelő uralkodót éppen egy vadászat után ábrázolja.

‍