Ezen a napon született Szabó Magda
Szabó Magda (1917-2007) és Szobotka Tibor (1913-1982) itt a Krisztinavárosban kezdték meg közös életüket. Itt, az I. kerületben történt velük számtalan olyan dolog, amely alapjaiban határozta meg későbbi életüket. Többek között itt kapta meg mindössze félnapra Szabó Magda a Baumgartner-díjat, de itt kapta az első ajánlatot - Kardos Györgytől, a Magvető Kiadó igazgatójától - könyvének kiadására, így jelent meg a Freskó.
1917. október 5-e egy pénteki napra esett, még nagyban dúlt az I. világháború, így meglehetősen sok minden történt a nagyvilágban: német repülők támadták Londont, amire Lloyd George kíméletlen megtorlást ígért, a nyugati harctéren pedig újra föllángolt a flandriai csata. Az aznapi lapok megírták azt is, hogy sem Hindenburg, sem Churchill nem akar hallani semmiféle békéről. Mindeközben Torinóban véres zavargások törtek ki egy sztrájk miatt, amelyben közel hatvanan meghaltak. Itthon Wekerle Sándor délután négykor minisztertanácsi értekezletet tartott, miközben gróf Károlyi Mihály a Függetlenségi és 48-as párt elnöke Bécsből Budapestre érkezett. Hadik János gróf közélelmezési miniszter pedig csúnyán megbetegedett, s mint írja a Magyarország című lap
Lázas állapota miatt, orvosa tanácsára, az ágyat kénytelen őrizni.
De történt valami más is, számunkra mai, irodalomkedvelő emberek számára valami fontosabb, ugyanis éppen ezen a napon, amikor derült, enyhe, száraz időjárás uralkodott Debrecenben megszületett egy kislány, akit Szabó Magdának neveztek el szülei. Igen, a későbbi Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, költő ezen a napon jött világra. 1926-tól itt szülővárosában, a Református leánygimnáziumban, az egykori Dóczi Leánynevelő Intézetben tanult, majd érettségizett le 1935-ben.
Ahogyan azt a Dóczi leánygimnázium és internátus 1932. évi Iskolai értesítőjében olvashatjuk már ekkor kitűnt írói tehetségével, ugyanis az önképzőköri pályaműveket díjazó bíráló bizottság:
Teljes díjjal (8 P) tüntette ki Szabó Magda VI. oszt. tan. komoly novelláját (Valaki sírt a lépcsőn) és lírai költeményét (Egy álmos délutánon)
Aztán ugyancsak itt a Debreceni Egyetemen kapott latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát, amelynek kézhez vétele után szinte azonnal tanított. A magát büszke református debreceni cívisnek tartó írónő életében a tanítás, és az írói alkotómunka váltották egymást.
A háború alatt már írt is, majd 1945-ben, közvetlenül a második világháború után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett.
Ekkor költözött a fővárosba, először a lipótvárosi Hold utca 16-os szám alatt lakott, társbérletben. Későbbi férjével, Szobotka Tiborral, megismerkedésük után nem sokkal, 1948-ban, az Attila úton kezdték meg közös életüket, a Mikó utca-Attila úti háztömbben, ahol egyébként Schöpflin Aladár is lakott.
Szobotka nagyon sürgette a házasságot, én mondtam, hogy várjunk. Életünk, mindkettőnk életének nagyon nehéz periódusát éltük. Én kikerültem a minisztériumból és újra tanítottam. Mondtam, hogy várjunk, de ő hajthatatlan volt, így ő jött hozzám lakni, az Attila úton volt egy kis egyszobás lakásom.
Kevesen tudják, de Szabó Magda irodalmi pályáját költőként kezdte két kötete jelent meg az egyik a 1947-ben Bárány, a másik 1949-ben Vissza az emberig címmel. Itt a Krisztinavárosban történt az is, hogy 1949-ben egészen egy fél napra megkapta a Baumgarten-díjat, ugyanis még azon a napon, amikor megkapta - Németh Lászlóval egyetemben -vissza is vonták azt. Igaz, Szabó Magdát még a tanári állásából is elbocsátották. Ezt követően egészen 1958-ig szilenciumra ítélték és nem jelenhettek meg írásai. Ezt a közel egy évtizedes időszakot – egy rövid kihagyás után - a mai Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium elődintézményében tanítással töltötte, s tanári hivatásról így vallott:
Akkor voltam a legboldogabb, mikor tanítottam. Isten adta, hogy más lett belőlem.
Csak 1960-ban költöztek végül a pasaréti Júlia utca 3-as számú, újonnan épült társasházába. Tehát 12 évet itt éltek a Krisztinavárosban.
A rendkívül termékeny írói életmű szerves részét Szabó Magda önéletrajzi ihletésű művei alkotják. Ezek közül több művéből, mint például az Abigél vagy Az ajtó című regényekből később film is készült. Szabó Magda, noha Debrecentől lélekben sosem tudott elszakadni, mégis életének legnagyobb részét Budapesten töltötte. ASzabó-Szobotka házaspár végül a pasaréti Júlia utcában éltek életük végéig, amíg meg nem haltak…
A letűnt polgári világ egyik utolsó mohikánja írásainak egy jelentős részében megtanít bennünket, európai embereket értékelni, hogy az évszakok váltakozásai mennyire színessé, s változatossá teszik életünket. Október az őszközepe, amikor ugyan még olykor-olykor a nyár emléke is felderenghet, s már a tél is csábítana, azonban mégis: október a legtisztább őszi hónap. Az alábbi cikkben az író októberhez kapcsolódó írásaiból szemezgettünk, de ahogyan Márainál megszokhattuk, az idézetek nem egy hónapról szólnak, hanem annál sokkal többről: a polgári világlátás szellemi metszetéről, a polgári szemüvegen át szemlélt emberi életről, egy polgárnak az emberi világról vallomásairól.
1990. október 9-én halt meg Ottlik Géza (1912-1990) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, műfordító. Az Iskola a határon írója a valóságban egy iskola mellett élt a krisztinavárosi Horváth-kertnél, az iskola pedig az egykoron Werbőczy Gimnázium névre, ma Petőfire keresztelt Gimnázium volt.
A Várnegyed egykori lakóját, Tóth Árpádot a Duna két partját, Pestet és a vele szemben büszkén magasodó Budát összekötő híd ihlette meg 1926. őszén. A versből arra következtethetünk, hogy az egykori, a háborúban megsemmisült Erzsébet hídról van szó. A mélabús költeményt, amelyben megjelenik a budapesti ősz méltatlanul kevésszer halljuk, pedig egy a magyar irodalom szekreterének titkos mélyén lapuló gyémántról van szó.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
