Ezen a napon lépett trónra Mária Terézia
Mária Terézia (1713-1780) a Habsburg Birodalom egyetlen női uralkodója, s egyben a Habsburg–Lotaringiai-ház megalapítója 1740-ben éppen ezen a napon vagyis október 20-án lépett trónra. Alábbi megemlékezésünk nem a teljes uralkodását, csupán annak legfontosabb magyar, s elsősorban a vári vonatkozásait idézzük fel.
Mivel az 1711-ben trónra lépő III. Károly (1685-1740) magyar királynak – nem mellesleg VI. Károly néven német-római császárnak - nem született fiúutódja, ezért az 1723. április 19-én kihirdetett Pragmatica Sanctio keretében az öröklés rendjét kiterjesztették a nőágra is. Károly 1740. október 20-án fejezte be életét, amikoris leánya, Mária Terézia elfoglalta a trónt. Mária Terézia trónra lépése azonban nem jelentette a Birodalom egységének ipso facto megmaradását, azt csak hosszú háborúskodással, birtokainak megvédésével tudta kivívni.
A francia származású Lotharingiai Ferenccel (1708-1765) kötött szerelmi házasságával megalapította a már említett Habsburg-Lotharingiai-dinasztiát, ugyanis a német-római császári koronát ugyan de jure nem örökölhette női mivolta miatt, így névlegesen férje lett a császár, azonban a birodalmat de facto mindig ő kormányozta.
A trónra lépése utáni hatalmi harcokban Mária Terézia számára egyértelművé vált, hogy hatalmát csak egy pacifikált magyar királysággal a háta mögött, kvázi a magyarok segítségével tudja megtartani. A királynő ezért a magyar nemesek hűségéért cserébe az 1741. évi pozsonyi országgyűlésen hatályon kívül helyezte apja magyarellenes intézkedéseinek egy részét. A magyar nemesek életüket és vérüket ajánlották fel a birodalom megmentése érdekében.
Vitam et sanguinem pro rege nostro!
- dörögték a magyar nemesek Pozsonyban.
Az uralkodásának közel felében háborúzó királynő csapatai 1756-1763 között vívták a hétéves háborút. A harcok magyar vonatkozása a nemrégiben filmvásznon is megidézett Hadik András vezette magyar huszárezred 1757. évi sikeres berlini bevonulása volt, akinek lovasszobra ma is a Várnegyed egyik ékessége.
Noha Mária Terézia engedélyezte ugyan a Budavári Palota bővítését, s visszaszolgáltatta annak királyi székhelyi rangját, azonban ő maga csupán kétszer járt Budán. Az első látogatásra 1751 nyarán került sor.
A Bécsből hajóval érkező királynő az egykori Váci kapun át lépett Pest-Buda városába, azonban az éppen újjáépülő Királyi Palota helyett először egy a pesti oldalon álló palotában, nevezetesen Barkóczy Ferenc püspöki rezidenciáján szállt meg, majd Grassalkovich Antal gödöllői kastélyának vendége volt.
Az egykori sajtóhírek alapján rekonstruálható, hogy a királynő és kísérete csak megérkezésük után jónéhány nappal - 1751 augusztus 8-án – látogatott el Budára. Ahol a város elöljárósága ünnepélyesen köszöntötte a császári párt, akik a Bécsi kapun érkeztek a Budai Várba, ahol az ünnepi fogadtatás után, illetve közben megszemlélték az éppen újjáépülő Királyi Palotát. Mária Terézia és kísérete a mai Dísz tér 3 szám alatt álló pazar épületben, Batthyány Lajos nádor egykori palotájában szállt meg. Második látogatására 1764-ben szintén augusztusban került sor, amikoris a Vácról Budára kocsizó királynő ismét megtekintette a nagyszabású építkezést, s e második alkalommal immáron szállásként is igénybe vette a Királyi Palota ekkor már elkészült szárnyát. Talán az sem véletlen, hogy Mária Terézia 1771-ben ide, a Királyi Palotába hozatta vissza, s itt is őriztette a Szent Jobb ereklyét. A budavári polgárvárosban élő német polgárság hatalmas lelkesedéssel fogadta az uralkodót. Akkoriban a budai középosztály jellemzően a hazánkba áttelepült német nemzetiségű polgárokból állt. Ennek emlékének és hagyományának aktív ápolását végzi napjainkban a Saxhlehner András Egyesület, illetve Budavári Német Nemzetiségi Önkormányzat.
Csak érdekességképpen említjük meg, hogy október 20-án történt egy másik, szintén a Habsburgokhoz köthető esemény is, igaz száznyolcvanegy évvel később, mégpedig IV. Habsburg Károly második visszatérési kísérlete. A király 1921. október 20-án feleségével repülőgéppel érkezett Dénesfára, ahonnan Budapestre indult, de csak Budaörsig jutott. A második királypuccs néven elhíresült akciónak Gömbös Gyula vetett véget az úgynevezett budaörsi „csatában”, október 24-én. A letartoztatott uralkodót Tihanyba vitték, majd átadták az antant képviselőinek, akik Madeira szigetére száműztek az utolsó magyar királyt. A Nemzetgyűlés pedig 1921. november 6-án törvényben deklarálta a Habsburg-ház trónfosztását.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.
Kosztolányi Dezső (1885-1936) éppen ma 140 évvel ezelőtt, virágvasárnapon született Szabadkán. A XX. század egyik legnagyobb magyar lírikusa és egyben prózai írója egykor itt - a háborúban sajnos bombatalálatot kapott - családi házukban élt feleségével, Harmos Ilonával (1885-1967), írói álnevén Görög Ilonával, illetve fiúkkal, Ádámmal (1915-1980). A zöld kerítéses földszintes ház a Tábor utca és a Logodi utca sarkán állt, egy kőhajításra Márai Sándortól, két kőhajításra Schöpflin Aladártól, s három kőhajításnyira Babits Mihálytól.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
