Ezen a napon látta meg a napvilágot a Budai Várban az egyik legnagyobb centralista politikus
Szalay László az Úri utca 6. szám alatti házban született 1813. április 18, éppen 210 évvel ezelőtt. A Centralista Kör, illetve Centralista Párt tagjai szorgalmasan tanulmányozták az európai alkotmányos modelleket és fogalmazták meg a magyar polgári átalakulás szükségességét, illetve annak jogi, gazdasági, társadalmi és politikai feltételeit a XIX. század derekán. Ennek a mozgalomnak Szalay László, magyar jogtudós, történetíró és publicista volt az egyik motorja.
A jogász-értelmiségi családból származó politikus gyermekéveit is a budavári házukban töltötte.
Legjobb és legállandóbb barátja mégis Szalay László volt. Vele holtáig összefűzték az ifjúság emlékei s a férfikor közös eszméi. Szalay budai tisztviselő család gyermeke volt; az ő szülei is a várban laktak s így sokat lehettek együtt. Együtt jártak iskolába, együtt iratkoztak be az egyetemre is, 1826-ban, tizenhárom éves korukban.
- írta Dr. Voinovich Géza B. Eötvös Józsefről írt 1904-ben megjelent szellemtörténeti monográfiájában a két kiemelkedő tehetségű fiatalemberről.
Iskolájuk az egykori Rákócziánum, vagyis a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium a főváros legrégebbi középiskolája, az intézményt 1687-ben a jezsuiták gimnáziumaként alapította Széchényi György esztergomi érsek. A következő évszázadok viharos időszakaiban is az egyik legjobb és legnevesebb magyar almamaterként tartották számon, amelynek az elmúlt évszázadokban olyan neves diákjai voltak többek között Szalay és Eötvös Pepi mellett, mint Andrássy Gyula, Kitaibel Pál, Lónyay Menyhért, Nagysándor József, Török Ignác, Semmelweis Ignác, Széchenyi Zsigmond vagy éppen Márai Sándor. Egyetemi tanáruk, a történész Horváth István az, aki bevezeti Szalayt és Eötvöst a magyar írók társaságába.
Hamarosan Centralista Kör tagjává lett, csak úgy mint barátja Eötvös, Trefort Ágoston, Csengery Antal, Szontágh Pál, Lukács Móricz, Kemény Zsigmond vagy Madách Imre. A nagy politikai áttörést a Pesti Hírlap átvétele jelentette számukra, itt írhatták le - immáron Kossuth Lajos helyett - polgári demokráciáról vallott, korukat meghaladó nézeteiket. Fontos megjegyezni, hogy ezen eszméket, zömében, ekkor még csak egy erőtlen, kisszámú társadalmi réteg, a városi polgárság szűk rétege támogatta. Szalay elsősorban a magyar jogrendszer európai minta szerinti megújításán, azon belül is elsősorban a büntetőjog modernizálásával foglalkozott. A reformpolitika tulajdonképpeni csődjének tekinthetjük az 1848. márciusi eseményeket, illetve a pesti forradalom kirobbanását. Szalay az 1848-as forradalmi Batthyány-kormány Deák Ferenc vezette igazságügyminisztériumának kodifikációs osztályának vezetője lett, majd frankfurti, párizsi és londoni követként képviselte az új független magyar kormányt. A szabadságharc leverése után kint maradt és Svájcban telepedett le ideiglenesen, az emigrációban a történettudománynak szentelte itt töltött éveit. 1855-ben hazatért Pestre, országgyűlési képviselő lett Deák Ferenc híveként. 1861-től haláláig betöltötte a Magyar Tudományos Akadémia főtitkári címét, ekkoriban már sokat betegeskedett. 1864. gyógyulni utazott külföldre, végül Salzburgban érte utol a halál július 17-én.
Senki nem állítá a tudományt magasabbra, nagy hivatását nálánál komolyabban senki nem fogta fel; de volt valami, mit ennél magasabbra állított: a polgárnak kötelességeit; s bár megelégedését csak a tudományban látva, a közélet felé vonzódva nem érezé magát, úgy vala meggyőződve, hogy az eredmény, melyet a tudomány mezején előmutathat, senkit nem ment fel azon kötelességektől, melyekkel hazájának tartozik. Szalay nézete szerint a tudomány, mint minden képességeink, csak arra adatott, hogy emberi feladatunknak eleget tegyünk.
- mondta róla akadémiai emlékbeszédében róla legjobb barátja és pályatársa, báróEötvös József.
Az Erzsébet név nem véletlenül ennyire népszerű Magyarországon. Az Erzsébet-kultusznak elég nagy szerepe volt abban, hogy a leghíresebb Erzsébetről nem csak városrészt, dunai hidat és teret neveztek el a fővárosban, de sok magyar számára a névválasztásban is jelentős szerepet játszott. November 19-én ünnepeljük az Erzsébeteket!
A napokban lesz 175 éve annak, hogy felavatták a Széchenyi lánchidat. 1849-ben, éppen a hídépítést finanszírozó bankár, báró Sina György (1783-1856) születésnapján, vagyis november 20-án adták át az azóta a magyar főváros egyik jelképévé vált Lánchidat. Dr. Csorba László, a BTM Vármúzeum főigazgatója Budapest egyik legnépszerűbb építményének történetéről mesél a múzeum legújabb videójában. Íme!
Az 1867. évi kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia égisze alatt Magyarország egész eddig történetének egyik legvirágzóbb korszakát élte. Ebben az időben épültek fel Pest és Buda emblematikus középületei, a városképet meghatározó bérházai, gyönyörű hídjai, s pazar villái; egy szó, mint száz: ekkor vált világvárossá a magyar főváros. A Béccsel versenyre kelt Pest-Buda olyan urbanisztikai fejlődésen indult el, s ment keresztül a dualizmus néhány évtizedes időszakában, ami után azóta is csak áhítozunk. Az európai nagyvárossá avanzsált Budapesten megjelentek – részben bécsi mintára – az elegáns cukrászdák, kávéházak, éttermek, mindez ötvözve az osztrákok konyhaművészeténél jóval sokszínűbb magyar gasztronómiai kultúrával. Cikkünkben elsősorban a Monarchia legfontosabb cukrászdáit, s azok békebeli süteményeit mutatjuk be röviden.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
