Ez történt a Budai Várban 1920. június 4-én
A Kárpátoktul le az Al-Dunáig/ Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!/ Szétszórt hajával, véres homlokával/ Áll a viharban maga a magyar./ Ha nem születtem volna is magyarnak,/ E néphez állanék ezennel én,/ Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb/ Minden népek közt a föld kerekén. – írta Petőfi. Sorait halála után több, mint hetven évvel sokan idézték. Így telt a Várban a trianoni békediktátum gyalázatos napja.
Úrnapjának ünnepe az idén egybeesett és fájdalmasan Összekapcsolódott a békealáírásának gyászos időpontjával. A fényes pompával megtartott körmenet valamennyi résztvevője átérezte a mai nap kettős jelentőségét és az egyházi ünnepség befejezése után, a körmenet közönsége a Disz-térre vonult, hogy megkoszorúzza és virágokkal borítsa be a budavári Honvéd-szobrot, a magyar hazaszeretet és ősi erő örök szimbólumát. Már reggel nyolc óra után nagy számban érkezett a közönség a Várba, hogy részt vegyen az ünnepi körmenetben. A koronázó Mátyás-templom előtt a Prónay-század és a helyőrségi zenekar állott föl, majd díszuhás rendőrök érkeztek. A templom bejáratánál a testőrség és Halász alezredes vezetésével a koronaőrség állott sorfalat. Háromnegyed kilenckor egymásután érkeztek meg az előkelőségek Horthy Miklós kormányzót Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök képviselte, míg a kormányzó felesége és leánya személyesen jelentek meg az ünnepi misén. József főherceg képviseletében Álgya Sándor ezredes jelent meg. A kormány részéről a miniszterelnökön kívül Ferdinándy Gyula, igazságügyminiszter és Korányi Frigyes báró, pénzügyminiszter, Patacsy Dénes, Ruffy Pál, Balázsy Antal államtitkárok voltak jelen. Egymásután jöttek azután Apponyi Albert gróf, Rakovszky István, a nemzetgyűlés elnöke, Huszár Károly volt miniszterelnök, Mattyasovszky György rendőrfőkapitány (…) Pontban kilenc órakor megkezdődött a Mátyás-templomban az ünnepi mise, amelyet Mészáros János érseki helynök celebrált fényes segédlettel. (…) Tíz óra tájt ért véget az istentisztelet, amely után megindult a körmenet. A menetet díszruhás rendőrök nyitották meg. Utánuk következett a helyőrségi zenekar, díszszázad, az iskolák, női és férfi egyesületek, kongregációk, harmadrendek, plébániák és egyházközségi képviselők, diszszázad, papság, szerzetesrendek, Mészáros János a szentséggel, a kormány, a nemzetgyűlés elnöke, a hatóságok fejei és végül a menetet bezáró diszszázad. Harangzúgás közepette indult el a körmenet, amely a Werbőczy utcán, Nándor-téren, Úri-utcán, Dísztéren és Tárnok-utcán keresztül visszatért a koronázó Mátyás-templomba, ahol Tedeum volt. Az egyházi ünnepségek végeztével a közönség a Dísz térre vonult, ahol magyarruhás leányok fogadták az érkeztet Ekkorra már a budai hazafias közönség örökzöld ágakkal és virágokkal hintettebe a Honvéd-szobor talapzatát. Mikor a körmenetre érkezők elhelyezkedtek a szobor körül, megérkezett a Területvédő Liga küldöttsége, amely a néma tüntetés jeléül hatalmas nemzetiszínű szalaggal ellátott koszorút helyezett a szoborra. A szobor megkoszorúzása után még egymás után érkeztek a budai iskolák növendékei, különböző egyesületek küldöttségei és valamennyien virágot és örökzöld ágakat szórtak a szoborműre. A Területvédő Liga koszorúja! Karafiáth Jenő nyug. államtitkár helyezte a Honvéd-szoborra és rövid beszédben fejtette ki, hogy a régi honvéderény nem fogja nyugton hagyni területrabló ellenségeinket, míg az elszakított részeket vissza nem szerezzük. Utána Somló Emma, a Nemzeti Színház tagja szavalt két székely irredenta költeményt, majd a Himnusz eléneklése után a közönség ünnepi csendben oszlott szét.
(Forrás: Magyarország című lap, 1920. június 4. szám)
A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
