Ez történt a Budai Várban 1920. június 4-én
A Kárpátoktul le az Al-Dunáig/ Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!/ Szétszórt hajával, véres homlokával/ Áll a viharban maga a magyar./ Ha nem születtem volna is magyarnak,/ E néphez állanék ezennel én,/ Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb/ Minden népek közt a föld kerekén. – írta Petőfi. Sorait halála után több, mint hetven évvel sokan idézték. Így telt a Várban a trianoni békediktátum gyalázatos napja.
Úrnapjának ünnepe az idén egybeesett és fájdalmasan Összekapcsolódott a békealáírásának gyászos időpontjával. A fényes pompával megtartott körmenet valamennyi résztvevője átérezte a mai nap kettős jelentőségét és az egyházi ünnepség befejezése után, a körmenet közönsége a Disz-térre vonult, hogy megkoszorúzza és virágokkal borítsa be a budavári Honvéd-szobrot, a magyar hazaszeretet és ősi erő örök szimbólumát. Már reggel nyolc óra után nagy számban érkezett a közönség a Várba, hogy részt vegyen az ünnepi körmenetben. A koronázó Mátyás-templom előtt a Prónay-század és a helyőrségi zenekar állott föl, majd díszuhás rendőrök érkeztek. A templom bejáratánál a testőrség és Halász alezredes vezetésével a koronaőrség állott sorfalat. Háromnegyed kilenckor egymásután érkeztek meg az előkelőségek Horthy Miklós kormányzót Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök képviselte, míg a kormányzó felesége és leánya személyesen jelentek meg az ünnepi misén. József főherceg képviseletében Álgya Sándor ezredes jelent meg. A kormány részéről a miniszterelnökön kívül Ferdinándy Gyula, igazságügyminiszter és Korányi Frigyes báró, pénzügyminiszter, Patacsy Dénes, Ruffy Pál, Balázsy Antal államtitkárok voltak jelen. Egymásután jöttek azután Apponyi Albert gróf, Rakovszky István, a nemzetgyűlés elnöke, Huszár Károly volt miniszterelnök, Mattyasovszky György rendőrfőkapitány (…) Pontban kilenc órakor megkezdődött a Mátyás-templomban az ünnepi mise, amelyet Mészáros János érseki helynök celebrált fényes segédlettel. (…) Tíz óra tájt ért véget az istentisztelet, amely után megindult a körmenet. A menetet díszruhás rendőrök nyitották meg. Utánuk következett a helyőrségi zenekar, díszszázad, az iskolák, női és férfi egyesületek, kongregációk, harmadrendek, plébániák és egyházközségi képviselők, diszszázad, papság, szerzetesrendek, Mészáros János a szentséggel, a kormány, a nemzetgyűlés elnöke, a hatóságok fejei és végül a menetet bezáró diszszázad. Harangzúgás közepette indult el a körmenet, amely a Werbőczy utcán, Nándor-téren, Úri-utcán, Dísztéren és Tárnok-utcán keresztül visszatért a koronázó Mátyás-templomba, ahol Tedeum volt. Az egyházi ünnepségek végeztével a közönség a Dísz térre vonult, ahol magyarruhás leányok fogadták az érkeztet Ekkorra már a budai hazafias közönség örökzöld ágakkal és virágokkal hintettebe a Honvéd-szobor talapzatát. Mikor a körmenetre érkezők elhelyezkedtek a szobor körül, megérkezett a Területvédő Liga küldöttsége, amely a néma tüntetés jeléül hatalmas nemzetiszínű szalaggal ellátott koszorút helyezett a szoborra. A szobor megkoszorúzása után még egymás után érkeztek a budai iskolák növendékei, különböző egyesületek küldöttségei és valamennyien virágot és örökzöld ágakat szórtak a szoborműre. A Területvédő Liga koszorúja! Karafiáth Jenő nyug. államtitkár helyezte a Honvéd-szoborra és rövid beszédben fejtette ki, hogy a régi honvéderény nem fogja nyugton hagyni területrabló ellenségeinket, míg az elszakított részeket vissza nem szerezzük. Utána Somló Emma, a Nemzeti Színház tagja szavalt két székely irredenta költeményt, majd a Himnusz eléneklése után a közönség ünnepi csendben oszlott szét.
(Forrás: Magyarország című lap, 1920. június 4. szám)
A napokban lesz 175 éve annak, hogy felavatták a Széchenyi lánchidat. 1849-ben, éppen a hídépítést finanszírozó bankár, báró Sina György (1783-1856) születésnapján, vagyis november 20-án adták át az azóta a magyar főváros egyik jelképévé vált Lánchidat. Dr. Csorba László, a BTM Vármúzeum főigazgatója Budapest egyik legnépszerűbb építményének történetéről mesél a múzeum legújabb videójában. Íme!
Az 1867. évi kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia égisze alatt Magyarország egész eddig történetének egyik legvirágzóbb korszakát élte. Ebben az időben épültek fel Pest és Buda emblematikus középületei, a városképet meghatározó bérházai, gyönyörű hídjai, s pazar villái; egy szó, mint száz: ekkor vált világvárossá a magyar főváros. A Béccsel versenyre kelt Pest-Buda olyan urbanisztikai fejlődésen indult el, s ment keresztül a dualizmus néhány évtizedes időszakában, ami után azóta is csak áhítozunk. Az európai nagyvárossá avanzsált Budapesten megjelentek – részben bécsi mintára – az elegáns cukrászdák, kávéházak, éttermek, mindez ötvözve az osztrákok konyhaművészeténél jóval sokszínűbb magyar gasztronómiai kultúrával. Cikkünkben elsősorban a Monarchia legfontosabb cukrászdáit, s azok békebeli süteményeit mutatjuk be röviden.
A most 80 éve meggyilkolt, tragikus sorsú magyar költőgéniusz ugyan sosem élt a Várban, azt viszont tudjuk, hogy rengeteget kirándult Budán és számtalanszor megfordult a Várnegyedben is. Erről tanúskodik a halálának 80. évfordulójára írt cikkünkben közölt fotó is, ami a Budai Várban a Bástya sétányon (ma Tóth Árpád sétányon) készült.