Éppen 110 évvel ezelőtt hunyt el a Feszty-körkép névadó festője
Feszty Árpád (1819-1914) a Felvidéken született. Iskoláit Komáromban, Pozsonyban, majd a Budai Főreáltanodában végezte.
A Főreálból azonban kicsapták, mert politikai és irodalmi kört alapított barátaival közösen, így a 16 éves fiú először vándorszínésznek állt, majd Münchenbe utazott, ahol főleg a festészetet tanulmányozta, festeni tanult. Itt ismerkedett meg első mesterével, aki felismerte tehetségét, Karl Kubinsky (1837-1889) cseh-német festővel. Tanulmányait Bécsben, Párizsban, Firenzében és Velencében folytatta, majd hazaköltözött Budapestre. Itt, 1888-ban Jókai Mór (1825-1904) nevelt lányát, Jókai Rózát (1861-1936) vette feleségül, aki Laborfalvi Róza és Lendvay Márton színművészek házasságon kívüli kapcsolatából született gyermek volt, akit Jókai örökbefogadott. Ő maga is festőművésznek tanult, többek között Székely Bertalantól, Lotz Károlytól, illetve a müncheni festőtanártól, Liezen-Mayer Sándortól sajátította el a festőművészet csínját-bínját. A Bajza utcai palotában, az úgynevezett Feszty-villában évekig együtt éltek a magyar regényírás atyjával, Jókai Mórral. Itt hatalmas társas életet éltek.
A Feszty-szalonban járatos volt mindenki, aki akkoriban Valaki volt Budapesten. Nők közül a legszebbek, politikusok közül a legnépszerűbbek, művészek közül a legtehetségesebbek, korhelyek közül a legjobb ízűek. Fesztyben, bár maga el tudott volna élni egy csőszkunyhóban egy darab szalonnán, megvolt a reneszánsz urak pompakedvelő vendégszeretete
- írta Herczeg Ferenc (1863-1954) író.
1892-1894 között készítette több neves festő közreműködésével a Magyarok bejövetele című körképét a millenniumi kiállításra, amelyet aztán a Városliget pavilonjában állítottak ki. Kilenc faliképet festett az Operaház előcsarnokába, illetve ő díszítette a Fővárosi Törvényszék faliképeit is. Feszty Árpád 1914-ben halt meg pünkösd hajnalán a horvátországi Lovranban, az otthonául szolgáló Flóra-villában. Holttestét a Műcsarnokban ravatalozták fel. Özvegye, Jókai Róza 1936-ban bekövetkező halálát - a korabeli sajtót is foglalkoztató -szerencsétlen baleset okozta, ugyanis egy kályhából kipattanó parázs meggyújtotta a ruháját és annyira megégett, hogy a kórházban több napos orvosi küzdelem ellenére sem tudták már megmenteni.
A városligeti körkép-pavilon a II. világháborúban bombatalálatot kapott, a kép is megsérült. Végül a képmentő társaság tagjai – a művész lányának, a Vár ikonikus lakójának, Feszty Masának (1895–1979) az engedélyével - a festményt a varrások mentén felszabdalták és feltekercselték. Csak jóval később, a rendszerváltás után, 1995-ben döntöttek arról, hogy az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark kap helyet a monumentális festmény. Feszty Árpádnak több, más műve is a Budavári Palotában található Magyar Nemzeti Galériában van kiállítva.
Feszty Árpád azonban több ponton is köthető az I. kerülethez. Egyrészről azon kivül, hogy több festménye is az MNG-ben található, itt a Krisztinavárosban található egy róla elnevezett utca és emléktáblája is. De a Budai Vár idősebb lakói még ma is őrzik lánya, Feszty Masa emlékezetét, annak a különlegesen bátor és nagyszerű festőnőnek, aki az ötvenes években a romjaival magára hagyott Várhegy vadvirágos lankáin gyűjtötte a Mátyás-templom oltárának díszeiül szánt csokrokat. Feszty Masa festőnő emléktáblája pedig itt, a Dísz tér 10. számú ház Tóth Árpád sétány felé néző szárnyának falán található. Különleges ember volt a vári lakosok között, Feszty Árpád lánya több mint 30 éven át élt és alkotott az említett Dísz téri házban.
Feszty Árpád éppen ma 110 éve hagyta itt a földi világot.
Ilyenkor szeptember elején, amikor a nyári zsibongó balatoni strandolások után az ember a Várhegy parkjaiban csöndesen sétálgat és a szellő fútta lombok között átszűrődő napsugár játékosan bújócskázó, el-elvakító fénye körül színes batikolt spanyolfalként jelennek meg a fák, mint sárgás-barnás-bordós lódenkabátba öltözött idős hölgyek és urak sziluettjei; ilyenkor megébred az ember lelkének legmélyén az örök elmúlást megidéző keserédes hangulat; s az ember szívébe beköszönt az ősz...
A magyar építészet egyik legkiemelkedőbb alakja, az első hazai építész-restaurátor 105 éve ezen a napon halt meg. Az Ő nevéhez fűződik többek között a János-hegyi Erzsébet-kilátó, a budavári Mátyás-templom, illetve Budapest egyik leghíresebb turisztikai nevezetessége, a neoromán Halászbástya.
Márai ezt a mesés, az elmúlást amolyan szemérmes líraisággal elénk hullajtó évszakot is olyan sajátságosan és egyedi ismertetőjegyekkel tudta megrajzolni, mint egy mindenkitől különböző tintával megrajzolt M.S. monogrammal diszitett exlibris vagy tintából mártott ujjlenyomat. S persze szeptember végére gondolva megidézi magában Petőfi csodálatos versét, amiről azt írja, hogy „külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. De van ebben a szeptemberről szóló írásban minden, mint egy szüreti mulatságon vagy egy hangulatos borünnepen. A Mikó utca egykori sztoikus bölcse, szenvtelen lakója elrepít bennünket a japán-kínai bombáitól, mustillatú présházon át a hűvösvölgyi Veronika büféig, majd onnan vissza a fasor felé a régi és fellengzős operarészletekig.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
