
Egyszer volt Budán kutyavásár – ma van a magyar népmese napja
Benedek Elek születésnapja, szeptember 30-a a magyar népmese napja. Már csak azért is érdemes megemlékeznünk róla, mert számtalan mesében szerepel helyszínként a Budai Vár, illetve a Budavári Palota.
Már Mátyás apjáról is, mint Szebeni Jankó vagy Szibinyáni Jank legendák és mesék keletkeztek nem csak Magyarországon, de az egész Balkánon. A magyar néphagyományban jól ismert Mátyás-kultusz is átterjedt a bolgár, a szerb, a horvát és a szlovén folklórra. Mátyás, az igazságosról szóló mese és az álruhás hős toposza még Antonio Bonfininél (1434-1503) is olvasható. Pedig azok nagy része, még ha szórakoztató, tanulságos és szép is – ahogyan feltehetően a híres budai kutyavásár is – a népköltészet szüleménye: népmese, mítosz és legenda. Ennek ellenére a népmesék egyaránt fontos részei az ember szocializációjának, a kötödések kialakulásának és a folklórnak.

A Magyar népmesék rajzfilmsorozat sokunk gyermekkorának meghatározó részévé vált. Az 1980-tól 2012-ig futott magyar televíziós sorozat ötlete Mikulás Ferenc (1940-) Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műtermének legendás stúdióvezetőjének, a magyar animációs kultúra egyik legjelentősebb alakjának fejében fogant meg. A rendező Jankovics Marcell (1941-2021) Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező volt.

A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.

A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.

A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.