Egy testvérváros Délvidéken és a „megörökölt” lovasszobor
Budavárnak és Zentának több kapcsolódási pontja is van. Ezek közül az egyik hatszáz évnél is korábbra nyúlik vissza, és egy okirat tanúskodik róla, a Budavár-Zenta-Savoyai Jenő kapcsolat további izgalmas vetülete pedig egy szobor keletkezésének történetéből rajzolódik ki.
A magyar-szerb határtól negyven kilométerre délre fekvő Zentának több kapcsolódási pontja is van Budavárral. Ezek közül a legrégebbi mintegy 650 évre nyúlik vissza: a Tisza jobb partján keletkezett Zenta falu 1367-ben a budai káptalan birtokaként szerepelt az okiratokban.
Ennél összetettebb alapját jelenti a testvérvárosi kapcsolatnak a török elleni harc, amelynek – több értelemben is – közös mementója áll a Budavári Palotanegyedben, Savoyai Jenő lovasszobrának formájában. Buda visszafoglalásának (1686. szeptember 2.) és a rendkívül véres ütközetben, a török ellenes szövetség számára győzelmet hozó zentai csata (1697. szeptember 11.) hadvezére is Savoyai Jenő volt.
A Budavár-Zenta-Savoyai hármas összefonódás további izgalmas és érdekes története bontakozik ki a szobor keletkezésének hátterében, amelyet megtalálunk a Köztérkép vonatkozó szócikkében. Ebből kiderül, hogy Savoyai Jenő szobrát Zenta város rendelte meg Róna Józseftől, azonban hiába hirdettek sorsjátékot is, nem tudták kifizetni. Először 1899-ben a tavaszi tárlat idején a Műcsarnok előtt állították ki talpazat nélkül. 1900-ban került mai helyére, a Palota elé. 1944–45-ben megsérült, 1968-ban lebontották. 1971-ben a restaurálás után újra felállították.
Önéletrajzi könyvében (Róna József: Egy magyar művész élete II. p. 657-658. Budapest, 1929.) az alkotó így emlékezik a felállítás körülményeiről:
„Egy napon Romy miniszteri tanácsos jött el műtermembe, s fényképeket kért szobrom minden alkatrészéről. [...] Egy idő mulva Hauszmann Alajos jött el hozzám, s az emlékmű méretei után érdeklődött. Egy szót sem szólt, hogy mi járatban van. Ő volt a vár uj építkezésének a tervezője és vezetője s ekkor már valami megvillant az agyamban. És álmokat szőttem... és azok valóra váltak!
Széll (Széll Kálmán miniszterelnök – a szerk.) referált a királynak az ügyről s a művészek kérelmét is előhozta. Őfelsége látni akarta a szobrot. (...) Amikor Széll ujra Bécsbe jött, megemlítette előtte a király, hogy emlékezete szerint a budai vár elé egy lovasszobrot terveztek.
– Igen, Felséged lovasszobrát! – mondotta Széll.
– Erre a koronázási domb van kiszemelve a pesti oldalon, – szólt a király. És ezen nem is akarok változtatni!...
Széll feszült figyelemmel hallgatott.
– A vár előtt nagyon jó helyen volna Savoyai Jenő szobra. Ez ellen senkinek sem lehet kifogása. Hisz ő volt az, aki Magyarországot a török járom alól felszabadította s egyébként is barátja volt a magyaroknak. Ezt én tudom a legjobban.
Széll meghajolt a király előtt.
– Erre már gondoltunk is és Hauszmann már rajzot is csinált hozzá (...)
– Hisz ez nagyszerű! És stílusban és méretben is megfelel. Mintha a művész ide tervezte volna. (...) Én megveszem az emlékművet...”
A testvérvárosi szerződést Zenta városi rangra emelésének 500 éves évfordulójának évében, 2006-ban írták alá a húszezer lelkes, magyar többségű bácskai településen.
A Budavári Önkormányzat testvértelepüléseit bemutató sorozatunk első részében azt mutattuk be, hogy az angliai Marlow hogyan kapcsolódik Budavárhoz, ezután a muravidéki Lendva, a majd az olaszországi Capestrano következett a sorban.
Éppen ma 200 éve született Jókai Mór, a magyar romantikus irodalom írófejedelme. Az író születésének bicentenáriumának alkalmából rendhagyó Jókai-esten vehetünk részt a Budavári Palotanegyedben. Jókai regényeiben számtalanszor szerepel helyszínként a Vár. Az író azonban nem csak a Budai Várhoz, hanem a budai hegyvidékhez is ezer szállal kötődött, hiszen egészen a második világháborúban történő lerombolásáig itt állt kora egyik fontos irodalmi zarándokhelye, a Jókai-villa. A kerek évforduló kapcsán szervezett irodalmi estet a Budavári Palotanegyed egyik legkülönlegesebb helyszínén, a Karakas Pasa tornyában tartják, ahol talán a gasztronómia is nagyobb szerepet kap, mint más rendezvényeken.
1867-ben éppen ezen a napon, vagyis február 17-én kelt kinevezésében kérte fel Deák Ferenc javaslatára magyar miniszterelnöknek I. Ferenc József osztrák császár gróf Andrássy Gyulát, magyar politikust. Ezzel gyakorlatilag létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, mely korszakot - annak államszerkezetére utalva – ma is dualizmusnak nevezzük, s amely a modern magyar állam fundamentumaként szolgált.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. Ekkor sem volt meleg februárban, de két év múlva, 1940-ben éppen ezen a napon, február 16-án Miskolc Görömbölytapolca városrészében -35 fokot mutattak a hőmérők. Az említett gyűjteményből idézzük most Márai három különleges, február kapcsán megfogalmazott lakonikus írását, amelyek elvezetnek bennünket az irodalom hőmérsékletéhez, egy könnycsepp nagyságú tócsához és a jégeprekhez is – természetesen az egyik utolsó magyar "polgár" mindig különleges és élvezetes egyedi stílusában.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
