Egy szent köti össze őket: Budavár és Capestrano
Ha utunk a Rómától 160 kilométerre fekvő Capestranóba vezetne, és a település magyar vonatkozásáról nem tudnánk, a hangzása alapján akkor is jó eséllyel így asszociálnánk: Capestrano – Kapisztrán. Ha pedig Kapisztrán, akkor Kapisztrán tér, ha Kapisztrán tér, akkor Budavár, ahol Kapisztrán János szobra is áll, talapzatán ezzel a felirattal: „Nándor kőfalain megtörted a végveszedelmet, szent vezetőnk győzd meg mostani elleneink.”
Ki volt Kapisztrán Szent János, és személye hogyan vált Budavár és Capestrano testvértelepülési kapcsolatának alapjává? – sorozatunk (amelynek első két részében az angliai Marlow-t és a muravidéki Lendvát mutattuk be) legújabb részében erre adjuk meg a választ.
Giovanni de Capestrano 1386. június 24-én született a dél-itáliai Capestranóban. Jogot tanult, nagy karrier állt előtte. Perugiában volt bíró, ragyogó állása birtokában eljegyzett egy nápolyi grófi családból való leányt, ám ekkor fordulat következett be az életében.
A Perugia és Malatesta közti háborúban elfogták és börtönbe vetették. Megkísérelte a szökést, de ismét elfogták; ekkor változott meg a lelke úgy, hogy később a megtérését látta benne.
Teljesen szakított a világgal, felbontotta az eljegyzést, s 1416-ban belépett a ferences rendbe, mégpedig az akkor újonnan induló obszervánsok közé – olvasható a Magyar Kurír cikkében, amelyből az is kiderül, hogy Kapisztrán János pápai tanácsadó és pápai legátus is volt, a magyar rendek pedig 1452-ben hívták először Magyarországra igét hirdetni.
Kapisztránnak meggyőződése volt, és ennek a nemzetközi színtéren is hangot adott, hogy a török veszedelem árnyékában Magyarország megsegítésén múlik Európa és a kereszténység jövője.
Írt a burgundi fejedelemnek, a pápának és a császárnak, hogy késztessék összefogásra az uralkodókat, majd pedig elindult Magyarország felé. 1455 májusában Lendva közelében lépte át a határt, majd júliusban a győri országgyűlésen kapta meg III. Kallixtusz levelét, amelyben a pápa megbízta, hogy hirdesse meg a török elleni keresztes hadjáratot.
Valódi támogatást ehhez csak a magyar néptől és Hunyadi Jánostól kapott. A következő év júliusában, mikor már nyilvánvaló volt, hogy a szultán Nándorfehérvár felé közeledik, 60 ezres sereg gyűlt össze. Valamennyi katona Kapisztrán János gyújtó szava és hite hatására indult hadba. Fontos tudni, hogy Kapisztránt barátság kötötte Hunyadi Jánoshoz, aki a nándorfehérvári diadalból (1456. július 21–22) hadi téren, míg Kapisztrán a lelki támogatás útján játszott vezető szerepet.
Miután II. Mohamed Európa elleni támadása Nándorfehérvárnál összeomlott, a török Magyarországról is távol maradt még mintegy hetven évig. Kapisztrán és Hunyadi is a harcterek járványának, a pestisnek lett az áldozata még a nagy diadal évében.
Kapisztrán Szent János 1456. október 23-án, éppen 500 évvel az 1956-os forradalom kitörése előtt halt meg a Szerém vármegyei Újlakon található kolostorban. Itt is temették el, azonban sírhelyét 1717-ben feldúlták, testének nyoma veszett. 1690-ben avatták szentté.
Capestrano város polgármestere 1996-ban levélben kereste meg a Budavári Önkormányzatot, melyben javasolta testvérkapcsolat létesítését a két település között. A javaslat elfogadását követően 2001-ben a Nagy Gábor Tamás akkori polgármester által vezetett delegáció Capestranóban járt, ahol október 23-án együtt emlékeztek meg az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, illetve Kapisztrán Szent János születésének 545. évfordulójáról.
Nyitókép: capestranodascoprire
A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.
A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
