Egy pap és a csillagok: Tittel Pál és a Gellérthegyi Csillagda története

A Gellért-hegy tetejénél komoly felújítási munkálatok zajlanak. Talán kevesen tudják, hogy a Duna látképe felett „őrködő” Citadella helyén állt egykor a Budai Csillagvizsgáló, amely egy római katolikus pap és elismert tudós, Tittel Pál irányítása alatt kezdte meg működését.

Tittel Péter Pál 1784. június 28-án Pásztón született. Iskoláit itt, illetve Gyöngyösön, majd Kecskeméten végezte. Az 1800-ban belépett az egri kispapok közé, filozófiai és teológiai tanulmányait 1806-ban fejezte be – olvasható a tudós pap életét bemutató szócikkben a Wikipedián.

1810-től a bécsi obszervatóriumban naptárszámítási munkák végzése mellett csillagászati könyvek tanulmányozásával fejlesztette tudását, itt ismerte meg Carl Friedrich Gauss korszakalkotó munkáját az égitestek mozgásáról (Theoria motus corporum coelestium, 1808).

Gauss 1814-ben tanítványává fogadta Tittelt, aki 1815. október 23-án érkezett meg Göttingenbe és másfél évet töltött az ottani csillagvizsgáló igazgatója, a nagy tekintélyű tanítómestere mellett. Gauss ajánlólevelével később meglátogathatta a Párizsi Királyi Obszervatóriumot, Angliába utazva járt a Greenwich-i Királyi Csillagvizsgálóban is.  

Tittel 1818-ban hozzáfogott az egri csillagda igazgatásához. Mivel közben azon kérését, hogy egri kanonok lehessen, sorra visszautasították, hat év után elhagyta Egert.

1824 szeptemberében Tittel Pált királyi határozattal nevezték ki a Gellérthegyi Csillagvizsgáló új igazgatójának. Mivel Tittel társasági ember volt, a Gellért-hegy a magyar szellemi élet kiválóságai rendszeres találkozóhelyévé vált.

1830-ban a matematikusok közt elsőként őt sorolták be az újonnan létesült Tudós Társaság (Magyar Tudományos Akadémia) tagjai közé. Az 1831-ben kitört kolerajárványban elkapta a kórt, amelybe augusztus 26-án belehalt.

Ő volt a Tudós Társaság első halottja. Vörösmarty Mihály 1831. augusztus 27-én írott, Tittel halálakor című versében így búcsúzott el tőle:

Téged, egek s csillagkoronák éjféli barátját,

A föld fellegein túl rideg ormi lakót,

Hogy közelebb jutnál, a csillagok ősura, téged

Tittel! ohajtásid tűzseregéhez emelt;

Ah de utánad gyász maradott. Most felmegy az útas,

S nem leli, melyet várt, lelke az égi gyönyört:

Puszta halommá lőn az imént meglelkesedett szirt,

S néma jegy a csillag, mely megyen orma fölött.

Budai Csillagvizsgáló (Uraniae, Gellérthegyi Csillagda, gellért-hegyi Egyetemi Csillagda) a magyar csillagászati tudomány történelmi obszervatóriuma, illetve épületegyütese volt, amely 1815 októberétől 1849 májusáig működött.

Az első budai csillagvizsgáló Weiss Ferenc budai csillagász vezetésével 1780-ban épült fel, azonban azt 1829-ben le kellett bontani, mert statikailag nem felelt meg az igényeknek. A tudományos munka elősegítésére több tervező közös terve alapján (köztük Pollack Mihály) a mai Citadella helyén 1815-ben épült fel az új és biztonságos Gellért-hegyi Csillagvizsgáló.

A „Csillagdát” három európai uralkodó I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király és III. Frigyes Vilmos porosz király jelenlétében 1815-ben avatták fel, akik a napóleoni háborúkat lezáró Szent Szövetség megkötésére gyűltek össze, és utaztak Budára a létesítmény megnyitásra.

A számos létesítményből álló épületegyüttes az 1848–49-es szabadságharc idején súlyosan megsérült. A Bach-korszakban a felépítendő Citadella helyét a romos Csillagda és a körülötte lévő virág- és szőlőskertek területén jelölték ki. Az elpusztult csillagvizsgálót 1852-ben a hatalom jogilag is megszüntette, épületének maradványait – amely köré felépült a Citadella – 1867-ben végleg lebontották.

Érdekesség, hogy a Sárneczky Krisztián és Sipőcz Brigitta által 2003. augusztus 26-án felfedezett kisbolygó a magyar csillagászat úttörőjének nevét – Tittel (2003 QW68) – viseli. Mint azt a HVG megírta, a 4-5 kilométer átmérőjű égitestet, amely 5,57 év alatt kerüli meg a Napot, Tittel Pál halálának 172. évfordulóján észlelték először.

‍Nyitókép: Wikipedia