Egy palota a Várban, amely két család nevét viseli a nevében
Izgalmas történetet mesél el a Budavárban található De la Motte-Beer-palota, amely május 24-én egy különleges eseménynek, egy lakásszínház előadásnak ad majd otthont. A kulturális program részleteit is tartalmazó írásunk után most magát a Dísz téren álló épületet mutatjuk be.
Igazi kuriózumnak ígérkezik az a program, amelyet ebben a cikkünkben ajánlottunk olvasóink figyelmébe. Mint megírtuk, ezen a napon a budavári De la Motte-Beer-palota ad otthont egy lakásszínház előadásnak. De mi a története a különleges esemény helyszínéül szolgáló, Dísz téren álló épületnek? A válasz megadásához a Budapest100-at hívtuk segítségül, amelynek a De la Motte - Beer-palotát bemutató cikkéből kiderül, hogy
az épület palota legpompásabb dísze az első emeleti barokk teremsor, ahol közel 250 négyzetméternyi festett falkép található, amelyet 1962-ben tizenöt festékréteg alól tártak fel.
Beer József Kajetán évtizedeken át ebben az épületben működtette gyógyszertárát, Buda második gyógyszertárát, az úgynevezett Általános Gyógyszertárat, későbbi nevén a Fekete Sast.
A palota építése előtt, a középkorban a telken három kisebb ház állt. Ezek, számos más várbéli hasonlóan, az 1686-os ostrom során pusztultak el. Fennmaradt alapjaikat felhasználva építettek fel két új házat, immár barokk stílusban, ezek egyike a mai Dísz tér 15 alatti De La Motte-Beer palota, amelynek története két családhoz fűződik legerősebben.
Báró de la Motte des Aulnois Ferenc Károly mérnökkari alezredes volt, családjával 1760-ban költözött be a házba. Ők nem maradtak itt nagyon sokáig, ugyanis a házat 1773-ban Beer József gyógyszerész vásárolta meg. Az ő idejére datálhatóak az egy tengelyre felfűzött teremsor (enfilade) gazdag díszítőfestései az emeleten.
A secco technikával készült barokk festést nagy valószínűleg Falconer Györgynek tulajdoníthatjuk. Itt található a téli étkező, a szalon, a Jézus szenvedéstörténetét bemutató képekkel gazdagított nappali szoba, a hálószoba és egy dolgozószoba. Utóbbi helyiség festései Beer József fia, az orvos Beer János idejéből valók.
1865-ben Pán József tervei szerint L alakú, kétemeletes, romantikus szárnyat építettek a házhoz. Ez a második világháborúban elpusztult, és az ostrom során a Dísz téri kapubejárat is beomlott.
A földszinten sokáig patika működött, ma postahivatal található a helyén. Az emeleti szinten található a kiállítási tér. Különösen értékesek a falfestmények: több mint egy tucat későbbi festés rétegei alól kerültek elő. A bútorzat már nem mondható a ház eredeti berendezésének, inkább a 18-19. századi polgári élet bemutatására szolgálnak a kiállítótérben. A díszes szobák sora az utcára néz, ezek mögött, az udvari oldalon található a sokkal egyszerűbb módon, fehérre meszelt falakkal kialakított konyha. Az itt látható dongaboltozatos mennyezettel épült valamikor az egész emelet, de ma már csak ezekben a helyiségekben maradt meg. A konyha melletti meredek lépcső a padlástérbe vezet. Ezt a teret a patikus Beer gyógynövények szárítására használta: ezek voltak a gyógykészítmények, illatanyagok, likőrök alapanyagai. A tetőszerkezet is említésre méltó: a gerendák jó része még az eredeti, kétszáz évnél is idősebb faanyag.
Nyitókép: nagyonvar.hu
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. A prózai epigrammákat, sztoikus bölcsességeket, lakonikus gondolatokat csokorba szedő gyűjtemény lírikus hangvétele prózaversekké hajlítják a költői igényességgel, mégis rím nélküli, de abszolút hallással megkomponált mondatokat. Ebből idézzük most Márai különleges, január kapcsán megfogalmazott gondolatait, amelyek elvezetnek bennünket az író legmélyebb, lételméleti fejtegetéseihez, amelyben arra próbál választ találni és adni, hogy mi az élet értelme.
"Mester nélkül nincs tanítvány” – hangzik a régi bölcsesség, ami persze fordítva is igaz. De vajon mi lehetett a titka annak a tanárnak, akinek szemináriumain olyan későbbi költő-, illetve íróhatalmasságok sajátították el a szépirodalom fortélyait, mint például Babits Mihály, Szerb Antal, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Csáth Géza vagy éppen Balázs Béla A Négyesy-féle stílusgyakorlatokon a klasszikus irodalomtól jutottak el a modern irodalomhoz, ez volt maga a klasszikus modernség. Elismertségéről mindent elárul, hogy óráin egyetem tanártársai, s más egyetem oktatói is gyakran részt vettek.
80 éve sodródott el a végtelenbe "Az elsodort falu" írója, aki az egyik legellentmondásosabb karakter volt a magyar irodalomtörténetben. Pedig milyen jól öregedő tény, illetve elismerés ma már, hogy mind a nyilasok, mind a kommunisták halállistáján előkelő helyen szerepelt. Az egykori Eötvös-kollégistának a Philadelphia Kávéház volt a törzshelye, ide járt miatta Kaffka Margit, aki halálosan szerelmes volt belé. Együtt lakott Balázs Bélával és barátjával, Kodály Zoltánnal, aki halála után zseninek tartotta és nevezte. Nem mellesleg az egyetlen magyar író volt, akit nem honfitársai, hanem külföldi kritikusok jelöltek Nobel-díjra. Cikkünkkel az "elsodort íróra" emlékezünk, akit a XX. századi magyar történelem és politikai tajtékzó hullámai ragadtak el tőlünk, magyar olvasóktól.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
