Egy palota a Várban, amely két család nevét viseli a nevében
Izgalmas történetet mesél el a Budavárban található De la Motte-Beer-palota, amely május 24-én egy különleges eseménynek, egy lakásszínház előadásnak ad majd otthont. A kulturális program részleteit is tartalmazó írásunk után most magát a Dísz téren álló épületet mutatjuk be.
Igazi kuriózumnak ígérkezik az a program, amelyet ebben a cikkünkben ajánlottunk olvasóink figyelmébe. Mint megírtuk, ezen a napon a budavári De la Motte-Beer-palota ad otthont egy lakásszínház előadásnak. De mi a története a különleges esemény helyszínéül szolgáló, Dísz téren álló épületnek? A válasz megadásához a Budapest100-at hívtuk segítségül, amelynek a De la Motte - Beer-palotát bemutató cikkéből kiderül, hogy
az épület palota legpompásabb dísze az első emeleti barokk teremsor, ahol közel 250 négyzetméternyi festett falkép található, amelyet 1962-ben tizenöt festékréteg alól tártak fel.
Beer József Kajetán évtizedeken át ebben az épületben működtette gyógyszertárát, Buda második gyógyszertárát, az úgynevezett Általános Gyógyszertárat, későbbi nevén a Fekete Sast.
A palota építése előtt, a középkorban a telken három kisebb ház állt. Ezek, számos más várbéli hasonlóan, az 1686-os ostrom során pusztultak el. Fennmaradt alapjaikat felhasználva építettek fel két új házat, immár barokk stílusban, ezek egyike a mai Dísz tér 15 alatti De La Motte-Beer palota, amelynek története két családhoz fűződik legerősebben.
Báró de la Motte des Aulnois Ferenc Károly mérnökkari alezredes volt, családjával 1760-ban költözött be a házba. Ők nem maradtak itt nagyon sokáig, ugyanis a házat 1773-ban Beer József gyógyszerész vásárolta meg. Az ő idejére datálhatóak az egy tengelyre felfűzött teremsor (enfilade) gazdag díszítőfestései az emeleten.
A secco technikával készült barokk festést nagy valószínűleg Falconer Györgynek tulajdoníthatjuk. Itt található a téli étkező, a szalon, a Jézus szenvedéstörténetét bemutató képekkel gazdagított nappali szoba, a hálószoba és egy dolgozószoba. Utóbbi helyiség festései Beer József fia, az orvos Beer János idejéből valók.
1865-ben Pán József tervei szerint L alakú, kétemeletes, romantikus szárnyat építettek a házhoz. Ez a második világháborúban elpusztult, és az ostrom során a Dísz téri kapubejárat is beomlott.
A földszinten sokáig patika működött, ma postahivatal található a helyén. Az emeleti szinten található a kiállítási tér. Különösen értékesek a falfestmények: több mint egy tucat későbbi festés rétegei alól kerültek elő. A bútorzat már nem mondható a ház eredeti berendezésének, inkább a 18-19. századi polgári élet bemutatására szolgálnak a kiállítótérben. A díszes szobák sora az utcára néz, ezek mögött, az udvari oldalon található a sokkal egyszerűbb módon, fehérre meszelt falakkal kialakított konyha. Az itt látható dongaboltozatos mennyezettel épült valamikor az egész emelet, de ma már csak ezekben a helyiségekben maradt meg. A konyha melletti meredek lépcső a padlástérbe vezet. Ezt a teret a patikus Beer gyógynövények szárítására használta: ezek voltak a gyógykészítmények, illatanyagok, likőrök alapanyagai. A tetőszerkezet is említésre méltó: a gerendák jó része még az eredeti, kétszáz évnél is idősebb faanyag.
Nyitókép: nagyonvar.hu
A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
