Egy palota a Várban, amely két család nevét viseli a nevében
Izgalmas történetet mesél el a Budavárban található De la Motte-Beer-palota, amely május 24-én egy különleges eseménynek, egy lakásszínház előadásnak ad majd otthont. A kulturális program részleteit is tartalmazó írásunk után most magát a Dísz téren álló épületet mutatjuk be.
Igazi kuriózumnak ígérkezik az a program, amelyet ebben a cikkünkben ajánlottunk olvasóink figyelmébe. Mint megírtuk, ezen a napon a budavári De la Motte-Beer-palota ad otthont egy lakásszínház előadásnak. De mi a története a különleges esemény helyszínéül szolgáló, Dísz téren álló épületnek? A válasz megadásához a Budapest100-at hívtuk segítségül, amelynek a De la Motte - Beer-palotát bemutató cikkéből kiderül, hogy
az épület palota legpompásabb dísze az első emeleti barokk teremsor, ahol közel 250 négyzetméternyi festett falkép található, amelyet 1962-ben tizenöt festékréteg alól tártak fel.
Beer József Kajetán évtizedeken át ebben az épületben működtette gyógyszertárát, Buda második gyógyszertárát, az úgynevezett Általános Gyógyszertárat, későbbi nevén a Fekete Sast.
A palota építése előtt, a középkorban a telken három kisebb ház állt. Ezek, számos más várbéli hasonlóan, az 1686-os ostrom során pusztultak el. Fennmaradt alapjaikat felhasználva építettek fel két új házat, immár barokk stílusban, ezek egyike a mai Dísz tér 15 alatti De La Motte-Beer palota, amelynek története két családhoz fűződik legerősebben.
Báró de la Motte des Aulnois Ferenc Károly mérnökkari alezredes volt, családjával 1760-ban költözött be a házba. Ők nem maradtak itt nagyon sokáig, ugyanis a házat 1773-ban Beer József gyógyszerész vásárolta meg. Az ő idejére datálhatóak az egy tengelyre felfűzött teremsor (enfilade) gazdag díszítőfestései az emeleten.
A secco technikával készült barokk festést nagy valószínűleg Falconer Györgynek tulajdoníthatjuk. Itt található a téli étkező, a szalon, a Jézus szenvedéstörténetét bemutató képekkel gazdagított nappali szoba, a hálószoba és egy dolgozószoba. Utóbbi helyiség festései Beer József fia, az orvos Beer János idejéből valók.
1865-ben Pán József tervei szerint L alakú, kétemeletes, romantikus szárnyat építettek a házhoz. Ez a második világháborúban elpusztult, és az ostrom során a Dísz téri kapubejárat is beomlott.
A földszinten sokáig patika működött, ma postahivatal található a helyén. Az emeleti szinten található a kiállítási tér. Különösen értékesek a falfestmények: több mint egy tucat későbbi festés rétegei alól kerültek elő. A bútorzat már nem mondható a ház eredeti berendezésének, inkább a 18-19. századi polgári élet bemutatására szolgálnak a kiállítótérben. A díszes szobák sora az utcára néz, ezek mögött, az udvari oldalon található a sokkal egyszerűbb módon, fehérre meszelt falakkal kialakított konyha. Az itt látható dongaboltozatos mennyezettel épült valamikor az egész emelet, de ma már csak ezekben a helyiségekben maradt meg. A konyha melletti meredek lépcső a padlástérbe vezet. Ezt a teret a patikus Beer gyógynövények szárítására használta: ezek voltak a gyógykészítmények, illatanyagok, likőrök alapanyagai. A tetőszerkezet is említésre méltó: a gerendák jó része még az eredeti, kétszáz évnél is idősebb faanyag.
Nyitókép: nagyonvar.hu
A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.
A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
