
Egy éve ment el a halhatatlan színész, Haumann Péter
Nem közismert, de a színész géniusz itt a várköpenyen, a Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségizett, ahol történelemtanára a későbbi miniszterelnök, Antall József volt. Éppen egy éve, 2022. május 28-án érte pótolhatatlan veszteség a magyar színjátszást és bennünket, a hazai közönséget.
A Nemzet Színésze, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja egész élete a csupa nagybetűs SZÍNJÁTSZÁSRÓL szólt.
Pályája a debreceni Csokonai Színháznál indult, majd rövid kitérőként Pécsett, végül Budapesten játszott. A József Attila Színház, a Madách Színház, a Nemzeti Színház, az Arizona Színház, a Radnóti Miklós Színház, majd a Katona József Színház tagja volt. Színházi- és filmszerepeiben megmutatott tehetsége a legnépszerűbb magyar színészek közé repítette. Egyetlen szerepét sem emeljük ki, mert mindenben felejthetetlen alakítást nyújtott. A gyermekek elsősorban a Keménykalap és krumpliorr Állatkert igazgatójaként, az Indul a bakterház Patásaként ismerhették meg, de számtalan hangjátékból, rajzfilmből idézhetjük fel különleges orgánumát. Egykori alma materében, a Toldy Gimnáziumban nagy becsben őrzik a téglát, amelyre rávéste becenevét. Az alábbi a NagyonVár által készített videó második percétől Porogi András igazgató úrtól megtudhatják azt, hogy pontosan mi volt ez.
A Nemzet Színésze éppen egy évvel ezelőtt hunyt el hosszú betegség után. Még 2022-ben róla nevezték el a 612787. számú kisbolygót. Emléke örökké él, sosem felejtjük!


A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.

Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.

Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.