Ebben a tabáni házban született és itt nyugszik „az anyák megmentője”
A saját korát meghaladó felfedezésével világhíresé vált egykori magyar orvosról Koltai Lajos készített nemrégiben filmet, amit november 30-án fognak a hazai mozik bemutatni. Ennek apropóján mutatjuk be a házat, ahol nem csak világra jött „az anyák megmentője”, de örök álmát is itt alussza.
Az egyemeletes ház a nagy tabáni tűzvész után nyerte el mai letisztult, a késő barokkra oly jellemző copf stílusát. Itt a tulajdonosáról, Meindl Józsefről elnevezett úgynevezett Meidl-házban házban nyitotta meg 1806-ban Fehér Elefánt néven vegyeskereskedését a Burgerlandból ide települt, frissen budai polgárjogot nyert Semmelweis József.
De jól tudjuk, hogy az egykori nyüzsgő Tabánban álló ház nem ettől vált híressé, hanem elsősorban azért, mert itt született 1818. július elsején a tíz gyermekes Müller Terézia és Semmelweis József házaspár ötödik gyermekeként Semmelweis Ignác Fülöp (1818-1865). A 205 éve született Semmelweis életútja olyannyira volt viszontagságos, hogy egy kis túlzással azt mondhatnánk, szinte egyenes út vezetett a hírhedt döblingi klinikáik. Egyes nagyhatalmú kortársai és kollégái, mondhatnánk irigyei ahol tudták gáncsolták, egzisztenciálisan ellehetetlenítették, ármánykodtak ellene. A második világháborúban szinte megsemmisült házat 1962–64 között állították helyre immáron azzal a céllal, hogy egykori híres szülöttének állítsanak méltó emléket. Ekkor döntöttek úgy, hogy a Kerepesi temetőben álló díszsírhelyről átszállítják földi maradványait szülőházába, így 1964. október 15-én helyezték itt végső nyugalomra az épület Vár felé eső támfalába. Itt avatták fel 1965-ben ünnepélyesen Borsos Miklós Anyaság című bronzszobrát, amely gyakorlatilag Semmelweis Ignác síremlékeként szolgál. A következő évben jelent meg a felújítási munkálatokat vezető Ybl-díjas építész, Pfannl Egon (1911-1973) és a neves történész, múzeumigazgató, későbbi miniszterelnök, Antall József tollából a Semmelweis Ignác szülőháza című könyv, amelyből most idézünk néhány a tabáni városkép miatt aggódó sort:
Kevés emléke, csak néhány hírmondója maradt a régi Tabánnak. Egyik ezek közül az Apród utca 1-3. szám alatti műemlék: Semmelweis Ignác szülőháza. Festői környezetben, a budai Várhegy déli lábánál, a középkori palota és várfal megmaradt és helyre állított maradványai alatt húzódik meg. Egyelőre még befejezetlen városképi együttes tárul elénk, de jelentősége már így is lemérhető. Jóvátehetetlen hibát jelent és jelentene minden elhamarkodott döntés, meggondolatlan és elsietett építkezés. Egy önmagában véve esetleg megnyerő vonalú épület nemcsak a szomszédos műemléket, hanem saját modernségét és sikerét semmisítheti meg, ha nincs megnyugtató harmóniában a szomszédsággal.
Az egykor nagy múltú budavári gyógyszertárat, az Arany Sas Patikát 1966-ban költöztették a múzeum falai közé a mi legnagyobb szerencsénkre, így ugyanis megmaradt nekünk, az utókornak. A múzeum megtekintését pedig mindenkinek – nem csak orvosoknak, hanem laikusoknak is – ajánljuk, aki egy izgalmas utazást, kirándulást szeretne tenni az emberi orvoslás történetében. A novemberi premier előtt álló film előzetesét pedig itt tekinthetik meg, a Nagyon Vár nagyon várja már a filmet:
Az egykor a Várkerületben élő és alkotó Gyurkovics Tibor (1931–2008) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, nem mellesleg Budavár díszpolgára több mint másfél évtizede éppen ezen a napon hagyta itt a földi világot. Rá emlékezünk.
1894. december 17-én jelent meg először a Herczeg Ferenc által szerkesztett Új idők, amely a legnagyobb szépirodalmi hetilappá vált. A lap szellemisége elsősorban a két világháború között uralkodó reformkonzervatív irodalmi törekvéseknek felelt meg, azonban a szerkesztőség ajtaja minden tehetség előtt nyitva állt Márai Sándortól Szabó Magdán át egészen Radnóti Miklósig.
A több mint hétmillió főt számláló sztálini Vörös Hadsereg 1944. végére nem csak a Szovjetunió területeit foglalta vissza, de megindult a vele hadban álló német szövetséges államok területeinek meghódítására, így többek között Magyarországra is. Ennek hatására 1944. decemberében megkezdődött az állami vagyon nyugatra szállítása, s mire a szovjet csapatok elérték a fővárost, hazánk nemzeti kincsei már egy felső-ausztriai falu kolostorának kriptájában lapultak.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
