Ebben a tabáni házban született és itt nyugszik „az anyák megmentője”
A saját korát meghaladó felfedezésével világhíresé vált egykori magyar orvosról Koltai Lajos készített nemrégiben filmet, amit november 30-án fognak a hazai mozik bemutatni. Ennek apropóján mutatjuk be a házat, ahol nem csak világra jött „az anyák megmentője”, de örök álmát is itt alussza.
Az egyemeletes ház a nagy tabáni tűzvész után nyerte el mai letisztult, a késő barokkra oly jellemző copf stílusát. Itt a tulajdonosáról, Meindl Józsefről elnevezett úgynevezett Meidl-házban házban nyitotta meg 1806-ban Fehér Elefánt néven vegyeskereskedését a Burgerlandból ide települt, frissen budai polgárjogot nyert Semmelweis József.
De jól tudjuk, hogy az egykori nyüzsgő Tabánban álló ház nem ettől vált híressé, hanem elsősorban azért, mert itt született 1818. július elsején a tíz gyermekes Müller Terézia és Semmelweis József házaspár ötödik gyermekeként Semmelweis Ignác Fülöp (1818-1865). A 205 éve született Semmelweis életútja olyannyira volt viszontagságos, hogy egy kis túlzással azt mondhatnánk, szinte egyenes út vezetett a hírhedt döblingi klinikáik. Egyes nagyhatalmú kortársai és kollégái, mondhatnánk irigyei ahol tudták gáncsolták, egzisztenciálisan ellehetetlenítették, ármánykodtak ellene. A második világháborúban szinte megsemmisült házat 1962–64 között állították helyre immáron azzal a céllal, hogy egykori híres szülöttének állítsanak méltó emléket. Ekkor döntöttek úgy, hogy a Kerepesi temetőben álló díszsírhelyről átszállítják földi maradványait szülőházába, így 1964. október 15-én helyezték itt végső nyugalomra az épület Vár felé eső támfalába. Itt avatták fel 1965-ben ünnepélyesen Borsos Miklós Anyaság című bronzszobrát, amely gyakorlatilag Semmelweis Ignác síremlékeként szolgál. A következő évben jelent meg a felújítási munkálatokat vezető Ybl-díjas építész, Pfannl Egon (1911-1973) és a neves történész, múzeumigazgató, későbbi miniszterelnök, Antall József tollából a Semmelweis Ignác szülőháza című könyv, amelyből most idézünk néhány a tabáni városkép miatt aggódó sort:
Kevés emléke, csak néhány hírmondója maradt a régi Tabánnak. Egyik ezek közül az Apród utca 1-3. szám alatti műemlék: Semmelweis Ignác szülőháza. Festői környezetben, a budai Várhegy déli lábánál, a középkori palota és várfal megmaradt és helyre állított maradványai alatt húzódik meg. Egyelőre még befejezetlen városképi együttes tárul elénk, de jelentősége már így is lemérhető. Jóvátehetetlen hibát jelent és jelentene minden elhamarkodott döntés, meggondolatlan és elsietett építkezés. Egy önmagában véve esetleg megnyerő vonalú épület nemcsak a szomszédos műemléket, hanem saját modernségét és sikerét semmisítheti meg, ha nincs megnyugtató harmóniában a szomszédsággal.
Az egykor nagy múltú budavári gyógyszertárat, az Arany Sas Patikát 1966-ban költöztették a múzeum falai közé a mi legnagyobb szerencsénkre, így ugyanis megmaradt nekünk, az utókornak. A múzeum megtekintését pedig mindenkinek – nem csak orvosoknak, hanem laikusoknak is – ajánljuk, aki egy izgalmas utazást, kirándulást szeretne tenni az emberi orvoslás történetében. A novemberi premier előtt álló film előzetesét pedig itt tekinthetik meg, a Nagyon Vár nagyon várja már a filmet:
Galimberti Sándor (1883–1915) és Dénes Valéria (1877–1915) életmű-kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában. A fiatalon és tragikus körülmények között meghalt házaspár tagjai külön-külön is a XX. magyar festészet kiemelkedő tagjai voltak, azonban kettejük világa egy meghatóan szép, az ártatlan és önzetlen szerelem festői tájára vezet el bennünket. A kiállítás azért is érdekes, mert Dénes Valéria az egyetlen magyar festőnő, aki Henri Matisse tanítványa volt.
A letűnt polgári világ egyik utolsó mohikánja írásainak egy jelentős részében megtanít bennünket, európai embereket értékelni, hogy az évszakok váltakozásai mennyire színessé, s változatossá teszik életünket. Október az őszközepe, amikor ugyan még olykor-olykor a nyár emléke is felderenghet, s már a tél is csábítana, azonban mégis: október a legtisztább őszi hónap. Az alábbi cikkben az író októberhez kapcsolódó írásaiból szemezgettünk, de ahogyan Márainál megszokhattuk, az idézetek nem egy hónapról szólnak, hanem annál sokkal többről: a polgári világlátás szellemi metszetéről, a polgári szemüvegen át szemlélt emberi életről, egy polgárnak az emberi világról vallomásairól.
1990. október 9-én halt meg Ottlik Géza (1912-1990) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, műfordító. Az Iskola a határon írója a valóságban egy iskola mellett élt a krisztinavárosi Horváth-kertnél, az iskola pedig az egykoron Werbőczy Gimnázium névre, ma Petőfire keresztelt Gimnázium volt.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
