E napon született a "magyar Frida Kahlo", akinek ma már milliárdokat érnek festményei
A Sher-Gil család a vízivárosi Szilágyi Dezső téren élt egy gyönyörű, Kopeczek György (1877-1927) építész által tervezett és 1912-ben átadott szecessziós házban, éppen abban, amelyikben a húszas években Bartók Béla is lakott. Amrita Sher-Gil (1913-1941) és már itt született, pont szemben a Szilágyi Dezső téri református templom templommal. Az anyai ágon magyar festőművész képeiért ma már dollármilliókat fizetnek és egyszerű rajzai is közel százezer dollárt kóstálnak.
Amrita édesanyja, Gottesmann Mária Antónia (1881-1949) néven született és operaénekesnőnek tanult. Egyik testvére Gottesmann Ervin később Baktay Ervin (1890-1963) néven vált ismertté, amolyan reneszánsz emberként, aki híres orientalista, festőművész, művészettörténész, asztrológus, író és műfordító is volt. Húguk, Gottesmann Blanka egy Victor O’Egan nevű ír nemeshez ment feleségül. Ez a „magyar Frida Kahlo” története szempontjából azért lényeges, mert az ő közös gyermekük - tehát Amrita unokatestvére - lett később, Egan Viktor néven a festőnő férje.
Amrita édesanyja, Mici, akibe még Giacomo Puccini (1858-1924) zeneszerző is beleszerelmesedett, huszonéves korában arisztokrata úrnőként ment londoni tanulmányútra. A megnyerő modorú és elbűvölő külsejű magyar hölgy egy indiai út során ismerkedett meg későbbi férjével, a dúsgazdag indiai család sarjával, egy Umrao Singh Sher-Gil (1870-1954) nevű ifjú filozófussal. Simlá város rádzsájának fia egy szempillantás alatt szeretett bele a magyar lányba, akit villámgyorsan feleségül is vett. Az ífjú pár 1912-ben Budapestre utazott, ahol 1913. január 30-án meg is született kislányuk, Amrita. Itt, a Vizivárosban élték életüket, de természetesen többször tettek családi látogatást a messzi Indiába is. Az 1930-as évektől kezdve a család minden nyarat Zebegényi nyaralójukban töltött. 1938-ban Amrita és Viktor bejelentették a családnak - azok legnagyobb megrökönyödésére - házassági szándékukat.
Amrita anyanyelve a magyar volt, aki egy valóban különleges, rendkívül felvilágosult nőként élt a korabeli Budapesten: rajongott Ady Endre költészetéért, imádta Karinthy Frigyes írásait és szerette a korábbi szomszéd bácsi, Bartók Béla zenéjét is, de jól ismerte a Várban élő műgyűjtő Hatvany Ferencet is
A férj pedig elfogadta Amrita korlátok nélküli életvitelét, ami arról szólt, hogy a művésznő szabadon létesíthetett kapcsolatot más férfiakkal és nőkkel is. A szabados élet „mellékhatásaként” Amrita számos más férfitól is teherbe esett, illetve a kor pandémiás viszonyai között a vérbaj sem kerülhette el. A szifilisz kezelését, illetve az abortuszokat is orvos férje végezte el rajta. 1938 nyarát Siófokon töltötték, októberben pedig Kiskunhalasra költöztek a férj katonaorvosi szolgálata miatt. Végül 1939 nyarán elhagyták a háborúba sodródó Magyarországot és Indiába utaztak, ahol Gorakhpur városában telepedtek le.
Csak Indiában tudok festeni. Máshol nem vagyok természetes, nincs kellő önbizalmam. Európa Picassóé, Matisse-é, Braque-é és másoké. India csak az enyém
– írta Amrita egyik levelében.
1941 decemberében, az indiai Lahore városában - éppen ott, ahol anyja megismerte édesapját - feltehetően egy gyors lefolyású betegség következtében Amrita ágynak esett, majd pár nap múlva férje karjaiban, öntudatlanul is magyar szavakat ismételve mindössze 28 évesen meghalt. Holttestét elégették, a máglyát édesapja gyújtotta meg, aki ezt követően némasági fogadalmat tett és soha többé nem szólalt meg.
Amrita festményeit Indiában 1974 óta nemzeti kincsként kezelik, így nem csoda, hogy 2021-ben egy nemzetközi aukciósház indiai árverésén a festőművész egyik 1938-ban készült, addig ismeretlen olajképéért 5,14 millió dollárt, vagyis több mint 2 milliárd forintot fizettek, de 2023-ban ezt is felülmúlva 7,45 millió dollártért 2,9 milliárd forintért vásárolták meg a Mesemondó című (59 cm x 79 cm méretű) festményét. Ilyen magas összeget soha egyetlen magyar festőművész alkotásáért sem fizettek még a világon. Ez is azt bizonyítja, hogy Amrita művészete és munkássága itthon is jóval több figyelmet érdemelne...
A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.
A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
