Dutka Ákos is a Várhegy szerelmese volt

Dutka Ákos (1881-1972) a múlt század első felének egyik legígéretesebb és legtehetségesebb magyar költője volt. A nagyváradi születésű művész jól ismerte Ady Endrét, annak fegyvertársa volt és Juhász Gyulához is erős barátság kötötte. A nagyváradi irodalmi élet lankadatlan szervezőjeként meggyőződéses pacifista volt, aki később a németek bevonulásakor megtagadta azt, hogy Hitlerről dicsőitő verset írjon. Ezt követően sokáig visszavonultan élt és kiköltözött Máriaremetére, ahol egészen 1972-ben bekövetkezett haláláig élt, azonban szívesen időzött, sokat sétált a Várhegyen. Az Irodalmi Újság 1954. június 19-i számában Ruffy Péter idézte fel az akkor már éppen ötven éve első verseskötetét publikáló Dutka Ákost, aki a modern magyar költészet nyitányának tekinthető A Holnap című antológia egyik szerzője is volt Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula, Balázs Béla, Emőd Tamás és Miklós Jutka mellett.

Dutka Ákos 1881. szeptember 11-én született, Nagyváradon. Ő tehát a hét Holnapos között az egyetlen, aki a Körösparti Párizsban látta meg a napvilágot. Ady érmindszenti, Babits szekszárdi, Balázs és Juhász szegedi, Ernőd berekböszörményi, Miklós Jutka berettyóújfalui. Micsoda nagyszerű olvasztótégelyben kerültek össze!

- írta Dalos László a Lyukasóra 2006. szeptemberi számában megjelent cikkében.

‍

Az 1954-ben már utolsó élő „holnaposként” köszöntött költő legújabb versét is közölte az Irodalmi Újság, amely költemény éppen a Várhegyet idézi fel.

Ha a kellemes, enyhe sugarú, koratavaszi napsütés budavári barangolásokhoz hozna kedvet, akkor töltekezzünk a várhegyi séták előtt vagy közben Dutka Ákos soraival.

‍

Dutka Ákos: Tavaszi séta Várhegyen

‍

Harminc tavaszt éltem itt e fákkal

Harminc tavaszt e vedlett Várhegyen

Vitázva mindig sorssal és baráttal

Meg ne törjön semmi. Hitem friss legyen

S minden virággal újuló tavaszbanhirdessem,

hogy ész, erő, s oly szent akarat

megtart bennünket magyarnak a bajban

S Buda kövéből raksz még új falat...

‍

Múljon csak le forma és hazugság

Mint most lefoszlott rólunk, a Barokk

Mit cifra gőggel hivalkodó újság

könnyelmű kedvében felibénk rakott.

Hányszor döbbent elibém a kertben

A Bourbon fattyú roppant orclován

.Szemembe köpve: Nézz a messzeségbe.

Ez a Duna síkja: Hódolt tartomány!

Ez a barokk múljon, vesszen innen,

Buda kövén se maradjon homály.

De mit tehet e kor helyére híven?

Csak nem ezt a délre néző szomorú Kodályt?

A múlt hibáit e szörny nem takarja.

Nem ezt súgja itt régi bástyarés

Itt kérdezni fog a jövendő magyarja:

Ez bomba raktár nem szentségtörés?

‍

Megkérdi majd minden nemzedék is

Hol a ház, mit első Országépítőnk lakott,

Milyen volt? — Hisz beszélhet a kő is —

Hol a Corvinus, Bécsverő Mátyás Ur lakott.

Egy homlokzat a Béla otthonából

S Mátyás házából egy merész torony

Beszélne itt a múltak távolábó

lMi volt a magyarnak e múló hegyorom.

Tavasz van. Zölden újul hát a Vár is

Tudatlan, mélán és tanácstalan,

Babrálnak rajta, tévelyegve máris.

E törmeléknek vájjon mi értelme van?

Pedig lehetne mély. A mosolygó Budából

Áradhatna szózat, mely hittel repül

Sok béke század szent, merész faláról

Új idők hitével áll már rendületlenül.

‍

1954 május.

‍