Duna-parti testvérvárosok: Budavár & Regensburg
Budavár és a németországi Regensburg között létrejött testvérvárosi kapcsolatnak nem az adja az elsődleges kapcsolódási pontot, hogy a saját nyelvén mindkettőben szerepel a Vár szó. A magyarázat sokkal inkább abban keresendő, hogy a magyar-bajor kapcsolatok ezer évnél is régebbre nyúlnak vissza.
A Budavári Önkormányzat testvértelepüléseit bemutató sorozatunk első részében azt mutattuk be, hogy az angliai Marlow hogyan kapcsolódik Budavárhoz, ezután a muravidéki Lendva, az olaszországi Capestrano, legutóbb pedig a délvidéki Zenta következett a sorban.
Ezúttal Németországba, azon belül is Bajorországba, a 150 ezer lelkes Regensburgba látogatunk el.
A turisták körében is népszerű város szerencsésnek mondhatja magát, mert a II. világháborúban megkímélték a szövetségesek bombái, így Németországban egy helyben itt találhatók legnagyobb számban épen maradt középkori épületek.
Mint az az utikritika.hu vonatkozó szócikkéből kiderül, a középkori városmag a Stadtamhof negyeddel együtt az UNESCO kulturális világörökségének a része, valamint Rgensburg az első német város, amelynek az óvárosa az UNESCO világörökségi listájára került.
A Budavári Önkormányzat honlapján elérhető információkból kiderül, hogy a testvértelepülési kapcsolat első hivatalos mozzanataként 2004 augusztusában érkezett delegáció Regensburgból az I. kerületbe, hogy a két város közötti kapcsolatfelvételről tárgyaljon. A regensburgi Önkormányzat vezetői javaslatot tettek a testvérvárosi együttműködésre, a szerződést végül a két polgármester – Nagy Gábor Tamás és Hans Schaidinger 2005. május 25-én írta alá Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Országház utcai dísztermében.
Az elmúlt 1000 évben a bajorok és a magyarok közötti kapcsolat szoros volt, ami egészen első királyunkig vezethető vissza: I. István magyar király 996-ban Gizella bajor hercegkisasszonyt vette feleségül.
További közös pont, hogy a kései középkorban a Regensburgban és Budán vert érmék Európa szerte megbecsült fizetőeszközöknek számítottak, és a testvérvárosi kapcsolat alapját erősítette az is, hogy Buda török alóli felszabadításában bajor csapatok is részt vettek.
Ide a Déli pályaudvar melletti krisztinavárosi Pálya utcai házba született Novák Vilmos néven 1894-ben, éppen 130 évvel ezelőtt. A család később átköltözött a közeli Pauler utcába, majd az ifjú festő itt a Várdombon található Budai Főreálban, a későbbi Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1912 tavaszán. 1913-ban a lapok már Aba-Novák Vilmos néven említik, mint a Képzőművészeti Főiskola tehetséges növendékét egy kiállítás kapcsán.
A keresztény seregek élén harcoló Savoyai Jenő (1663-1736) herceg 1697. szeptember 11-én – immáron a Szent Szövetség keresztény hadainak fővezéreként - a Tiszán átkelő törököket úgy megverte Zentánál, hogy közel harmincezer török maradt a csatatéren. Noha Savoyait a budavári diadal miatt szoktuk méltatni, valójában ennek a győzelemnek állít emléket a Róna József (1861-1939) alkotása, a Savoyai-teraszon álló lovasszobor.
Noha a Krúdy-család legendáriuma szerint az itáliai származású Crudiak egyik őse a Róma és Nápoly közötti Campobasso nevű városkából települt át Budára Mátyás király udvarába, Beatrice királyné szakácsaként, azonban Krúdy nem volt- a szó gasztronómiai értelmében véve – ínyenc, az egyszerű, de ízletes ételeket szerette. És így Latinovits Zoltán születésnapján mi más juthatott eszünkbe, mint Szindbád, s az író által ezerszer megidézett Tabán, Vendelin pincér és a gőzölgő húsleves cérnatésztával, no meg az a legendás velős csont.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
