Csontváry kerül középpontba a nyár esti Borszerdán
Ha szerda, akkor Borszerda a Magyar Nemzeti Galériában – 2024-ben immár tizenharmadik alkalommal. Július 10-én a Szent György-hegyi Szászi Birtok és a Bencze Birtok, július 17-én a Somló-hegyi St. Margit Pincészet, illetve Jász Laci Pincéje, július 24-én a nyugati országrészből a Pannonhalmi Főapátság Borászata és az Unger Bormanufaktúra, július 31-én pedig a Hajós-Bajai Koch Pincészet, valamint a Sziegl Pince mutatkozik be.
A Magyar Nemzeti Galéria egyik legnépszerűbb programsorozata idén is várja a képzőművészet és a bor iránt érdeklődő látogatókat. Nem is akárhogy!
Szerda esténként különleges kiállítások, izgalmas tárlatvezetések, élő zene és borkóstoló várja a művészet rajongóit. Az idei Borszerdák tematikái az utóbbi időszakban megújult állandó kiállítások köré épülnek. Az egyes esteken megismerhetik Csontváry Kosztka Tivadar festészetét, az 1945 utáni művészetet bemutató Lépésváltás-frissítve! címűtárlatot, az 1800 utáni nemzetközi gyűjteményt, valamint a20. századi magyar művészettel foglalkozó Modern idők címűkiállítást.
Az idei évben elsőként nemzetközi színtéren is ismert és elismert magyar natúrborászatoknak is lehetőségük nyílik a bemutatkozásra, amelyeknek a boraiorganikus vagy biodinamikus megközelítéssel termesztett szőlőből, adalékanyagok nélkül készülnek.
Július 10-én velük találkozhat a közönség az ízlelőbimbókkal karöltve:
Klasszikus borászat: Szászi Birtok
Filozófiájuk egyszerű, mint a tájhoz fűződő viszonyuk: értékállót és szépet alkotni, a környezet maximális tiszteletben tartásával. A Szászi Birtok elkötelezett híve a biogazdálkodásnak és a fenntartható birtokfejlesztésnek. Céljuk, hogy természetközeli műveléssel, a környezetetikus használatával, hagyományos és modern borászati technológiák alkalmazásával évjárati sajátosságokat megmutatva meséljenek folyékonyan avilágnak erről a kis szegletéről.
Natúrborászat: Bencze Birtok
A Bencze család a kezdetektől organikusan, majd2015-től a teljes területen biodinamikusan dolgozik, a régi magyar szőlőfajtákés a termőhelyben rejlő potenciál feltárását tűzve ki célul. Keresik az utat,hogy hogyan lehet minél inkább beavatkozás mentesebben, a természettel a lehetőleg magasabb szintű összhangban dolgozni. A présen kívül más elektromos eszközt nem használnak, gravitációs technikákkal dolgoznak, a tételeket nem derítik, nem szűrik, és 2018-as évjárattól kezdve teljesen elhagyták a kén használatát.
A művészettörténeti témát Csontváry szolgáltatja majd, hiszen 2023-ban a festő születésének 170. évfordulóját közös kiállítással ünnepelte a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum. Hogy ma a festőgéniuszképeit csodálhatjuk, az tulajdonképpen Gerlóczy Gedeonnak köszönhető, aki szinte az egész életét arra tette fel, hogy ezt a hagyatékot a magyar nemzet örökül kapja. A látogatók erről is értékesebbnél értékesebb információkat gyűjthetnek be július 10-én az MNG-ben.
A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.
A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
