Csontváry kerül középpontba a nyár esti Borszerdán
Ha szerda, akkor Borszerda a Magyar Nemzeti Galériában – 2024-ben immár tizenharmadik alkalommal. Július 10-én a Szent György-hegyi Szászi Birtok és a Bencze Birtok, július 17-én a Somló-hegyi St. Margit Pincészet, illetve Jász Laci Pincéje, július 24-én a nyugati országrészből a Pannonhalmi Főapátság Borászata és az Unger Bormanufaktúra, július 31-én pedig a Hajós-Bajai Koch Pincészet, valamint a Sziegl Pince mutatkozik be.
A Magyar Nemzeti Galéria egyik legnépszerűbb programsorozata idén is várja a képzőművészet és a bor iránt érdeklődő látogatókat. Nem is akárhogy!
Szerda esténként különleges kiállítások, izgalmas tárlatvezetések, élő zene és borkóstoló várja a művészet rajongóit. Az idei Borszerdák tematikái az utóbbi időszakban megújult állandó kiállítások köré épülnek. Az egyes esteken megismerhetik Csontváry Kosztka Tivadar festészetét, az 1945 utáni művészetet bemutató Lépésváltás-frissítve! címűtárlatot, az 1800 utáni nemzetközi gyűjteményt, valamint a20. századi magyar művészettel foglalkozó Modern idők címűkiállítást.
Az idei évben elsőként nemzetközi színtéren is ismert és elismert magyar natúrborászatoknak is lehetőségük nyílik a bemutatkozásra, amelyeknek a boraiorganikus vagy biodinamikus megközelítéssel termesztett szőlőből, adalékanyagok nélkül készülnek.
Július 10-én velük találkozhat a közönség az ízlelőbimbókkal karöltve:
Klasszikus borászat: Szászi Birtok
Filozófiájuk egyszerű, mint a tájhoz fűződő viszonyuk: értékállót és szépet alkotni, a környezet maximális tiszteletben tartásával. A Szászi Birtok elkötelezett híve a biogazdálkodásnak és a fenntartható birtokfejlesztésnek. Céljuk, hogy természetközeli műveléssel, a környezetetikus használatával, hagyományos és modern borászati technológiák alkalmazásával évjárati sajátosságokat megmutatva meséljenek folyékonyan avilágnak erről a kis szegletéről.
Natúrborászat: Bencze Birtok
A Bencze család a kezdetektől organikusan, majd2015-től a teljes területen biodinamikusan dolgozik, a régi magyar szőlőfajtákés a termőhelyben rejlő potenciál feltárását tűzve ki célul. Keresik az utat,hogy hogyan lehet minél inkább beavatkozás mentesebben, a természettel a lehetőleg magasabb szintű összhangban dolgozni. A présen kívül más elektromos eszközt nem használnak, gravitációs technikákkal dolgoznak, a tételeket nem derítik, nem szűrik, és 2018-as évjárattól kezdve teljesen elhagyták a kén használatát.
A művészettörténeti témát Csontváry szolgáltatja majd, hiszen 2023-ban a festő születésének 170. évfordulóját közös kiállítással ünnepelte a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum. Hogy ma a festőgéniuszképeit csodálhatjuk, az tulajdonképpen Gerlóczy Gedeonnak köszönhető, aki szinte az egész életét arra tette fel, hogy ezt a hagyatékot a magyar nemzet örökül kapja. A látogatók erről is értékesebbnél értékesebb információkat gyűjthetnek be július 10-én az MNG-ben.
Ilyenkor szeptember elején, amikor a nyári zsibongó balatoni strandolások után az ember a Várhegy parkjaiban csöndesen sétálgat és a szellő fútta lombok között átszűrődő napsugár játékosan bújócskázó, el-elvakító fénye körül színes batikolt spanyolfalként jelennek meg a fák, mint sárgás-barnás-bordós lódenkabátba öltözött idős hölgyek és urak sziluettjei; ilyenkor megébred az ember lelkének legmélyén az örök elmúlást megidéző keserédes hangulat; s az ember szívébe beköszönt az ősz...
A magyar építészet egyik legkiemelkedőbb alakja, az első hazai építész-restaurátor 105 éve ezen a napon halt meg. Az Ő nevéhez fűződik többek között a János-hegyi Erzsébet-kilátó, a budavári Mátyás-templom, illetve Budapest egyik leghíresebb turisztikai nevezetessége, a neoromán Halászbástya.
Márai ezt a mesés, az elmúlást amolyan szemérmes líraisággal elénk hullajtó évszakot is olyan sajátságosan és egyedi ismertetőjegyekkel tudta megrajzolni, mint egy mindenkitől különböző tintával megrajzolt M.S. monogrammal diszitett exlibris vagy tintából mártott ujjlenyomat. S persze szeptember végére gondolva megidézi magában Petőfi csodálatos versét, amiről azt írja, hogy „külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. De van ebben a szeptemberről szóló írásban minden, mint egy szüreti mulatságon vagy egy hangulatos borünnepen. A Mikó utca egykori sztoikus bölcse, szenvtelen lakója elrepít bennünket a japán-kínai bombáitól, mustillatú présházon át a hűvösvölgyi Veronika büféig, majd onnan vissza a fasor felé a régi és fellengzős operarészletekig.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
