"Budapest. Az első aranykor" – a 150 éves évfordulóhoz kapcsolódó fotókiállítás az MNG-ben
1873. november 17-én jött létre Pest, Buda és Óbuda egyesülésével fővárosunk, Budapest. Az évforduló okán egész hétvégén változatos programokkal, várják az érdeklődőket a fővárosban. Többek között a Magyar Nemzeti Galéria is tematikus fotókiállítással várja a nagyközönséget.
November 17-én ünnepeljük Budapest 150 éves születésnapját, amelynek legszebb ékköve a Budai Vár.
A "Budapest. Az első aranykor" című tárlaton olyan fotók kerülnek bemutatásra, amelyek a kiegyezést követően kibontakozó urbanizáció korszakát, a magyar főváros virágkorát mutatják be. Budapest, az Osztrák-Magyar Monarchián belül – az osztrák fővároshoz, Bécshez hasonlóan - fővárosi státuszt kapott és olyan mértékű városiasodás indult meg, ami mai ésszel szinte felfoghatatlan. A november 15-én nyíló kiállítás a Fortepan és a Deutsche Fotothek gyűjteményének anyagából kölcsönözve (1903–1912) sztereoképek és képeslapfotókkal varázsolja elénk a megszülető világvárost.
A tárlaton először láthatja a közönség a német Brück & Sohn képeslapkészítő cég 1903 és 1912 között készült budapesti városfényképeit, amelyeken az emblematikus épületek mellett nemegyszer kis utcai történetekben bukkannak fel a nagyvárosi hétköznapok. A magyar piacra készített képeslapok a rohamos léptekben fejlődő századfordulós Budapestnek az idelátogatók számára legvonzóbb helyszíneit mutatják be, fókuszukban számtalan pompás, akkor még fiatal épülettel, melyek ma is ikonikus büszkeségei városunknak. A kiállítás másik része a svájci származású budapesti építési vállalkozó, lelkes hobbifotós, Schoch Frigyes térhatású sztereoképeiből áll, amelyeken privát nézőpontból bontakozik ki a világvárossá érő Budapest. A korabeli fotókon látható épületek, helyszínek egy része mára jelentősen átalakult, vagy – fájdalmasan sok esetben – megsemmisült a háborús pusztításban. A tárlat ezért a korabeli felvételek mellett bemutatja az ábrázolt helyszínek későbbi sorsát vagy mai képét is.
- írják a MNG Facebook-oldalán.
Baán László, főigazgató megnyitó beszédéből az alábbi részletet idéznénk:
...kiállításunk az ifjú magyar főváros első 35 évét, Budapest első aranykorát idézi meg. Gondoljunk csak bele: szinte pontosan ugyanennyi idő telt el a kommunizmus bukása, az 1990-es rendszerváltozás óta. S ha összevetjük a két időszak teljesítményét, annak léptékét és minőségét… nos, volna okunk akár az elkeseredésre is. De ehelyett helyesebb mindenekelőtt a legnagyobb szerénységgel fejet hajtani elődeink csodálatra méltó teljesítménye előtt, majd megpróbálni megérteni, miért tudták mindazt megcselekedni, amit mi nem - ezt követően pedig megtenni azt, amit legjobb tudásunk és erőnk szerint megtehetünk, hogy megteremtsük a város és ezzel együtt az ország második aranykorát.
Lázás János, miniszter ünnepi megnyitó beszédét itt nézhetik és hallgathatják meg:
Ilyenkor szeptember elején, amikor a nyári zsibongó balatoni strandolások után az ember a Várhegy parkjaiban csöndesen sétálgat és a szellő fútta lombok között átszűrődő napsugár játékosan bújócskázó, el-elvakító fénye körül színes batikolt spanyolfalként jelennek meg a fák, mint sárgás-barnás-bordós lódenkabátba öltözött idős hölgyek és urak sziluettjei; ilyenkor megébred az ember lelkének legmélyén az örök elmúlást megidéző keserédes hangulat; s az ember szívébe beköszönt az ősz...
A magyar építészet egyik legkiemelkedőbb alakja, az első hazai építész-restaurátor 105 éve ezen a napon halt meg. Az Ő nevéhez fűződik többek között a János-hegyi Erzsébet-kilátó, a budavári Mátyás-templom, illetve Budapest egyik leghíresebb turisztikai nevezetessége, a neoromán Halászbástya.
Márai ezt a mesés, az elmúlást amolyan szemérmes líraisággal elénk hullajtó évszakot is olyan sajátságosan és egyedi ismertetőjegyekkel tudta megrajzolni, mint egy mindenkitől különböző tintával megrajzolt M.S. monogrammal diszitett exlibris vagy tintából mártott ujjlenyomat. S persze szeptember végére gondolva megidézi magában Petőfi csodálatos versét, amiről azt írja, hogy „külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. De van ebben a szeptemberről szóló írásban minden, mint egy szüreti mulatságon vagy egy hangulatos borünnepen. A Mikó utca egykori sztoikus bölcse, szenvtelen lakója elrepít bennünket a japán-kínai bombáitól, mustillatú présházon át a hűvösvölgyi Veronika büféig, majd onnan vissza a fasor felé a régi és fellengzős operarészletekig.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
