Az Utas és holdvilág egyik legnagyobb rejtélye: Kiről mintázhatta az író a regény hősnőjét, Ulpius Évát?

Noha Szerb Antal özvegye, Bálint Klára (1913-1992) egy interjúban gyakorlatilag maga is elismerte, hogy az Utas és holdvilág egy kulcsregény, amelynek szereplői kitalált nevekkel leplezve a valóságban is azonosítható hús-vér emberek voltak, a regény titokzatos női szereplőjével, Ulpius Évával kapcsolatban valahogy mindig úgy fogalmazott, hogy szerinte a női karaktert éppúgy Szerb Antal gyermekkori barátja, Térey Benno (1903–1973) ihlette, mint Ulpius Tamás alakját. Nos, alábbi cikkünkben azt szeretnénk bemutatni, hogy Ulpius Éva alakját Szerb Antal egy a valóságban is létező hölgyről, egykori szerelméről, múzsájáról mintázta. Még akkor is, ha ez későbbi feleségének nagyon fájhatott…

Ha elfogadjuk, hogy az Utas és holdvilág egy kulcsregény, vagyis az író a regény szereplőinek karaktereit élő, hús-vér emberekről, saját ifjúkori ismerőseiről, gyermekkori barátairól mintázta, akkor érthetetlen lenne, hogy éppen az egyik legfontosabb karakternek ne lett volna párja a valóságban. Ervin, avagy Pater Severinus mintájául valószínűleg Szerb fiatalkori barátai, a Szedő-testvérek közül László szolgált, aki a valóéletben is szerzetes lett, hovatovább Severinus atya néven. Szepetneki János eredetijeként két lehetséges mintakép is szóba jön: egyrészt Hevesi András író, másrészt Szerb unokaöccse, Faludi János. Pataki Zoltán, figuráját az író egyik osztálytársára, Engl Gusztáv ihlette. Waldheim Rudi karakterében pedig elsősorban Zolnai Béla (1890-1969) és Kerényi Károly (1897-1973) alakja fedezhető fel.

Oly mértékig, hogy Kerényi Károly egy éven át - noha addig a legjobb barátja volt Szerb Antal - nem volt hajlandó érintkezni vele. Megsértődött.

- ismeri el az 1991-ben a 168 óra hasábjain megjelent interjúban az író özvegye, Bálint Klára.

‍

Évának, Tamás húgának viszont az özvegy szerint nem volt valóságbéli megfelelője. Szerb Antalné úgy véli, alakjára azért volt szükség, hogy legitimizálják a főhős Tamás iránti érzéseit.

A Szerb Antal-napló tehát tulajdonképpen ott végződik, ahol a művészi formát megtaláló író regénye, az Utas és holdvilág elkezdődik

– fogalmazott találóan egyik tanulmányában Petrányi Ilona (1943-), irodalomtörténész, irodalmi muzeológus.

De nézzük csak, hogy ki lehetett Szerb Antal nagy szerelme, Ulpius Éva! Ismerjük őt meg a valóságban is!

A dolgok közepébe vágva: Szerb 1922-ben szeretett bele egyetemi csoporttársába. Lakner Klárába (1904-1985), becenevén Zoéba. A Zoé nevet azért is fontos hangsúlyozni, mert Szerb Antal naplójának kiadásakor, egy meglehetősen kínos félreolvasás miatt a források többségében az említett Zoé becenév tévedésből Joe-ként - az angol Józsi megfelelőjeként - szerepel. Szerb jellemzésében Klára személyében - akit Naplójában eleinte egyébként következetesen Angyal, illetve annak francia alakjában Ange-nak nevez - egy rendkívül  izgalmas, játékos, fiatal és nem mellesleg szép hölgy arcképe rajzolódik ki.

Várakozáson felül bájos és szimpatikus és gyönyörű és én egészen odavagyok

- írja róla Szerb Antal.

‍

A XX. században sokkal nagyobb jelentősége volt a származásnak, mint napjainkban. Így egyáltalán nem volt különleges dolog vagy valamiféle eretnekség az, hogy Szerb Antalt is foglalkoztatta a kiszemelt és imádott fiatal lány származása.

Heller Arankától pontos adatokat tudtam meg; az apja tiszta faj, katonaorvos és zordon ember, az anyja származása enyhén szólva kétes, színésznő és elváltan él a férjétől. Hát ez aztán megmagyarázza Angyal sajátos kettősségét, amely, nem is képzeled, rám milyen vonzóan hat

A Pannónia utcában élő lány édesanyja valóban izraelita származású volt, legalábbis ezt derítettük ki a budapesti Evangélikus Elemi Iskola 1889-as évkönyvéből, ahol így szerepel:

Szaborszky Gizella, 1883. Bp. izr.

A lipótvárosi  katonaorvos, Lakner Bertalan idősebbik leánya, mint arra már utaltunk, nem igazán viszonozta Szerb gyengéd érzelmeit, s gyakorlatilag kikosarazta a fiatal írót. Olyannyira, hogy hozzáment első férjéhez, egy Hans Stuckrath nevű osztrák férfihoz, akivel azonban csak pár évig tartott a házasságuk.

‍

Szerb Antal azonban feltehetően titokban ugyanúgy gyengéd érzelmeket táplálhatott múzsája iránt, képtelen volt szabadulni az iránta érzett szerelemtől.

‍

Érdekes csavar volt az életükben, hogy az író végül - részben a nővér közbenjárására és ajánlására is - Klára húgát, Lakner Amália Irént vette feleségül.

‍

Lipótvárosi széplány, de mégsem az igazi

- írja az író későbbi feleségéről, Lakner Liliről.

Furcsa, furcsa, furcsa kislány; csupa érzékiség, perverzitás, kalandvágy, immoralitás, és én mégis oly tisztának érzem

- részletezi később.

A Szerb Antalnál öt évvel fiatalabb Lilit vagy Kis-Lilt az író feleségül vette. 1925. december 19-én házasodtak össze Erzsébetvárosban. Kapcsolatuk nyolc évig tartott, ezalatt egyszer elváltak, majd 1932-ben másodszor is összeházasodtak, majd 1933-ban végleg különváltak útjaik. Kapcsolatuk ezért is fontos, mert Lilitől született viszont Szerb Antal egyetlen édesgyermeke, Szerb Judit. A kislányt később az újra házasodó és négy gyermeknek életet adó Lili édesanyja és annak második férje, egy ezredes nevelték fel. Az alábbi fénykép is bizonyítja, hogy noha Lili és Szerb Antal végleg szakítottak, de Klára és az író jó kapcsolata továbbra is töretlen maradt.

‍

Noha a válás után Szerb Antal agglegényként élte mindennapjait a pasaréti Torockó utcai lakásában, de eközben elismert író, a Nyugat állandó szerzője lett. 1937-ben pedig megjelent regénye, az Utas és holdvilág. Ekkoriban ismerte meg Bálint Klárát is, aki Bálint Aladár (1881-1924) a képzőművészeti kritikus lánya és Bálint Endre (1914-1986) festőművész testvére, illetve Osvát Ernő (1876-1929) unokahúga volt. A huszonöt éves lány 1938-ban feleségül ment az íróhoz.

‍

Mindeközben Lakner Klára egy hosszabb színiakadémiai és színészi kitérő után szerzett 1935-ben a bölcsészkaron francia-német tanári oklevelet, majd szakítva a nagyvilági színészi pályával a Veres Pálné Gimnáziumban kezdett tanítani.

Ekkoriban ismerkedett meg ugyanis Máthé Elekkel (1895-1968), aki nem csak református lelkész, de műfordító és író is volt, s akihez 1939-ben hozzáment feleségül, majd egészen a férj haláláig, 1968-ig együtt éltek. Lakner Klára szakítva a színészettel 1935-39 között a Pester Lloyd hírlapírójaként dolgozott, francia és német műveket is fordított, többek között ő ültette át elsőként magyarra Johan Huizinga Homo Ludensét 1944-ben az Athenaeum gondozásában. Titokzatos, kalandos és filmvászonra illő életét plasztikusan mutatja meg, hogy 1953-ban kémkedés vádjával négy év börtönre ítélték, amelyből végül 1955-ben kegyelemmel szabadult. Az 1970-es évek elején, már idős korában kiköltözött Olaszországba, ahol férjhez ment egy magyar származású idős orvoshoz, Mike Józsefhez. Ekkor is megmaradt magyar állampolgársága és útlevele, amely kiegészült az olasszal. Ha úgy tartotta kedve, akkor Olaszországban magyar dívát játszhatott, Magyarországon pedig olasz színésznőt. Azóta pedig Ulpius Éva szerepében játszik egy a deszkákból ácsolt és porladó pódiumoknál jóval időtállóbb színpadon, a magyar és a világirodalom színterén Szerb Antal egyik legjelentősebb múzsájaként. Ne vegyük el tőle a reflektorfényt, ha a XX. század talán legnagyobb magyar írója egyik legfontosabb regényében annak közepére vágyta!

‍

Visszatérve Szerb Antalhoz, nos, úgy tűnt, hogy új szerelmével kötött házasságával révbe ért az író magánélete, de a történelem közbeszólt, s az irodalomtörténész lánnyal kötött idilli frigy sem tarthatott sokáig. A háború kitörése után Szerb Antalt - zsidó származása miatt – gyakorlatilag fokozatosan ellehetetlenítették, műveit és tevékenységét betiltották. 1944-ben behívták munkaszolgálatra: először Fertőrákosra, majd a Sopron megyei Balfra került. Az író utolsó levelében, 1944. december 16-án az alábbi sorokat küldte el családjának:

És most már nincs más reménységem, mint az, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz; csak ez tartja még bennem a lelket. Most már sötét is van, meg hangulatom sincs, hogy többet írjak. Bízzatok benne ti is, hogy nemsokára találkozunk és szeressétek szerencsétlen Tónitokat.

A szinte végkimerülésig legyengült testét nyilasok verték agyon, ezt követően halt meg napra pontosan 80 éve, 1945. január 27-én. Testét megtörhették, de szelleme és emléke örökké él…

‍

‍