Az embermentő nyilas, avagy a „magyar Schindler” története
Szalai Pál (1915-1994) fiatalon rajongott a Hungarista Mozgalomért, majd huszonkét évesen Szálasi Ferenc (1897-1946) bűntársaként, ekkor már - mint nyilas ifjúsági vezetőt - az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló bűntett miatt ítélték letöltendő börtönbüntetésre. Innen jutott el oda, hogy a háború alatt üldözött embereket, életeket mentett, amiért 2008. június 24-én a Világ Igaza posztumusz elismeréssel tüntették ki. 1956-os emigrálásáig itt lakott a Batthyány utca 34. számú ház negyedik emeletén.
Szalai Pál még kisiskolásként ismerkedett meg a cserkészmozgalomban az éppen napra pontosan 60 évvel ezelőtt elhunyt Szabó Károllyal (1916-1964), akinek gyermekkori barátként jelentős szerepe volt abban, hogy a nyilas puccs után kulcsfontosságú pozícióba kerülő Szalai végül Raoul Wallenberg (1912-1947) mentőakciójának fontos, nélkülözhetetlen alakjává vált.
Szalait a Horthy-rendszerben egyébként többször internálták szélsőséges nézetei, nemzetszocialista kiállása miatt. A Hungarista Mozgalomból csak 1942-ben ábrándult ki, amikor abban a németbarát szárny került fölénybe.
1944. október 15-i nyilas puccs után Szálasi visszahívta az ekkor még alig harmincéves fiatalembert, aki a Nyilaskeresztes Párt rendőrségi összekötőként kapcsolódott be a svéd diplomata, Raoul Wallenberg által irányított embermentésbe, s annak titkos segítője lett.
Ebben Szabó Károlynak volt kulcsszerep, aki akkor már a svéd embermentő diplomata mellett tevékenykedett. Szalai az ő közvetítésével lépett kapcsolatba decemberben Wallenberggel, s ennek eredményeként szervezte a budapesti gettó rendőrségi védelmét féltve annak lakóinak biztonságát az őket fenyegető nyilas pribékektől. De jelentős szerepe volt a gettó lakóinak étel- és vízellátásában, a tulajdonuk védelmében.
Ekkor már nem utolsósorban egy tisztán látó, frontot megjárt barátja, Szabó Károly hatására - az a tudatos szándék vezette, hogy új pártbeosztásában - az észak-budapesti választókerület munkarend vezetője, majd fővárosi rendőr-főkapitánysági megbízott lett - rászorultakon segítsen. Figyelmeztetett olyan embereket, akiket lakásukból ki akartak költöztetni, más kiürített házak zsidó lakóit elvitte a nyilas párt raktárába, és kiválogattatta velük a holmijaikat, lezárt üzleteket nyittatott ki, hogy tulajdonosuk kihozhassa onnan azt, amire a legnagyobb szüksége van. Rózsahegyi Kálmán a híres színész-házából eltávolította az oda beköltöztetett nyilas szervet, megmentett egy Egyed nevű jezsuita szerzetest, akit az SS a Parlament pincéjében tartott fogva. Szabó Károly írógépműszerész, aki a svéd követségnek is dolgozott, 1944. december 26-án összehozta Szálait Wallenberggel. Ennek a kapcsolatnak köszönhető, hogy amikor a svájci védettség alatt álló Vadász utcai úgynevezett „üvegház” nyolcszáz lakóját a nyilasok már felsorakoztatták, hogy a Duna-partra kísérték, ahol kivégzés várt volna rájuk, kétszáz főnyi rendőrkülönítményével megjelent Szalai, és meghiúsította az akciót. Ugyanő megakadályozta a budapesti zsidó tanács elnökének, Stöckler Lajosnak és másoknak az elhurcolását egy Üllői úti védett házból. Wallenberggel együtt többször meglátogatta a bekerített gettót, tájékozódott az ottani helyzetről, biztosította, hogy az élelmiszer-szállítmányokat bevihessék. 1945. január 9-én Szalai Pálszáz főből álló rendőrkülönítményt és tizennégy általa megbízhatónak tartott nyilas pártszolgálatost vezényelt a nagy gettóba, illetve ötven személyt a nemzetközi gettóba, hogy megakadályozzák olyanok behatolását a negyedekbe, akik bánthatják az ott élő embereket. Amikor január 15-én hírét vette, hogy a nyilasok a nagy gettóban élő hetvenkétezer személy agyonlövésére és a terület felgyújtására készülnek alacsonyabb szintű német parancsnokok alakulatainak segítségével. Szalai - Wallenbergre hivatkozva - felkereste a Pestet védő német sereg parancsnokát. Figyelmeztette Gerhard Schmidhuberta küszöbön álló akcióra, mire a Wehrmacht-tábornok - Pfeffer Wildenbruchvárosparancsnok hozzájárulásával — leállította a tervezett műveletet, és katonai rendszabályokat helyezett kilátásba, ha a nyilasok mégis megtámadnák a nagy gettót.
- írta róla a Magyar Nemzet, 2000. február 19-én megjelent cikkében.
1945 -ben közvetlenül a gettó felszabadítása előtt intézkedéseivel és közbenjárására több száz zsidó életet sikerült megmentenie. A világháború után Népbíróság elé állították, de felmentették, mert az életüket neki köszönhető túlélők, többek között Rózsahegyi Kálmán, színész - mellette tanúskodtak. A Zsidó Tanács elleni koncepciós perben az ÁVH letartóztatta, megkínoztatta, de végül szabadon engedték. Vári kötődése, hogy itt, a Batthyány utca 34. számú házban élt, innen hurcolták el, tartottak nála házkutatásokat. 1956-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol nevét Paul Sterlingre változtatta. Egészen 1994-ben bekövetkezett haláláig itt, Kaliforniában élt.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.
Kosztolányi Dezső (1885-1936) éppen ma 140 évvel ezelőtt, virágvasárnapon született Szabadkán. A XX. század egyik legnagyobb magyar lírikusa és egyben prózai írója egykor itt - a háborúban sajnos bombatalálatot kapott - családi házukban élt feleségével, Harmos Ilonával (1885-1967), írói álnevén Görög Ilonával, illetve fiúkkal, Ádámmal (1915-1980). A zöld kerítéses földszintes ház a Tábor utca és a Logodi utca sarkán állt, egy kőhajításra Márai Sándortól, két kőhajításra Schöpflin Aladártól, s három kőhajításnyira Babits Mihálytól.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
