Asztaloslegényből világhírű festő: 180 éve született Munkácsy Mihály
1844. február 20-án született a kárpátaljai Munkácson Lieb Leó Mihály és Reök Cecília gyermekeként. Noha nem mindennapi életpályája áttételesen kapcsolódik a Budai Várhoz, azonban egy biztos, hogy festményeinek jelentős része itt, a Magyar Nemzeti Galériában található.
1850-ben előbb édesanyja, majd a forradalomban történt szerepvállalása miatt börtönt is megjárt édesapja is meghal, így alig 8 éves kisfiúként Békéscsabára kerül anyai nagybátyjához, Reök Istvánhoz. Gyenge tanuló révén nagybátyja 1855-ben asztalos inasnak adja Békéscsabára, ahol gyakorlatilag folyamatosan nélkülöz, éhezik és napi 12 órákat dolgoztatják, és megbetegszik, így a segédi bizonyítvánnyal a zsebében hazamenekül Gyulára:
1861-ben volt, hogy mint rokkant asztaloslegény egészségem helyreállítása végett Gyulán nagybátyámnál váratlanul betoppantottam, ki szigorú ember levén, valami Jugendstreichot gyanítva, majdnem rögtön visszaexpediált Aradra, honnan jöttem; másnap azonban, midőn a hideg kegyetlenül kirázott, szó sem volt többé Aradról, és szorgos ápolás alá vetettem.
– írta levelében.
Ekkor kezdett el festészetet tanulni, elsőként Fischer Károly, helyi rajztanártól vesz különórákat, majd megismerkedik Szamossy Elek festőművésszel, aki első mestere lesz, itt festi meg első olajképét is, a Levélolvasást. 1863. májusában Pestre megy és elnyeri a Képzőművészeti Társulat támogatását, a fővárosban pártfogói az ekkor már híres festők, Ligeti Antal (1823-1890) és Than Mór (1828-1899) lesznek. 1865-ben az ő tanácsukra ment végül Bécsbe, a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára festészetet tanulni.
1867-ben a vári kötődésű báró Eötvös József immáron miniszterként Budán kelt levelében értesítette a tehetséges festőt a számára felajánlott tanulmányi ösztöndíjról:
a művészet felsegéllésére kivetett javadalmazásból Önnek ösztöndíjul nyolczszáz forintot engedélyezek, 's erről azon megjegyzéssel értesítem, hogy fennebbi összegnek hol, és mily módozatok melletti felvehetése Önnel később tudatni fog. Folyó évi Február 18án kelt folyamodványa, mellékleteivel együtt ide csatoltatik, közvetlenül hozzám bemutatott műmellékleteit pedig elnöki irodámban veheti vissza.
- szólt a levél.
Európai útján Paál László (1846-1879) barátjával járt Hollandiában, Németországban, Franciaországban és Angliában is. Mindenhol kivételes tehetségként üdvözölték, ennek ellenére Munkácsy komoly önbizalomhiánya miatt folyamatosan kételyek között hánykódott, szuicid gondolatok gyötörték, többször alkotói válságba került, öngyilkossági kísérletet is elkövetett. 1873 októberében Paál László meghívására Barbizonba utazott, ahol többek között megfestette a Rőzsehordó nőt. Ezután visszatért Párizsba, ahol 1874. augusztusában feleségül vette, az 1873 nyarán meghalt dúsgazdag mecénása, De Marches báró huszonkilenc éves özvegyét Cécile Papiert. Európai nászútjuk különböző reprezentatív állomásain keresztül végül Pestet érintve Békéscsabára érkeztek. Innen Párizsba költöztek, ahol fényűző társasági életet éltek, gyakorta rendeztek estélyeket.
A világsikert a Milton című festménye hozta el, a műkereskedő Charles Sedelmeyer 30 ezer frankért vásárolta meg tőle a képet, akivel tíz évre szóló szerződést kötöttek. A képet 1878-ban a párizsi világkiállításon aranyéremmel jutalmazták. A mű tulajdonosa, Robert Lenox Kennedy a festményt New York-ba szállított, ahol jelenleg is látható. 1879-ben Budapesten megkapta a Vaskorona-rend kitüntetést is. A trilógiával világhírnevet szerzett magának, 1880. decemberében I. Ferenc József „munkácsi” előnévvel nemességet adományozott az immáron világhíres festőművész számára.
Ez idő tájt az egész város odacsődült egy magyar festő, Markovits Károly nagy festményéhez, amely egy Jacques Lenoble nevű műértőnél volt kiállítva, s a hullámokon járó Krisztust ábrázolta. A lelkesedő műkritikusok ezt a vásznat a század legnagyszerűbb remekművének ismerték el.
– írta Maupassant a Szépfiú (Bel ami) című regényében Munkácsyt mintázva meg Markovits néven.
1896-ban az elkészült Ecce Homo, amit a magyar fővárosban mutattak be, ahol részt vett a millenniumi ünnepségeken. Visszautazott Párizsba, ahol romló idegállapota miatt megfigyeltették, majd kiújuló ifjúkori vérbajával szanatóriumba szállították. 1900. május 1-jén halt meg. Hazaszállítása után ravatala a Műcsarnokban volt, ahol a belépőjegy ellenére százezrek rótták le kegyeletüket. Temetésére május 9-én került sor a Kerepesi temetőben volt.
Az Erzsébet név nem véletlenül ennyire népszerű Magyarországon. Az Erzsébet-kultusznak elég nagy szerepe volt abban, hogy a leghíresebb Erzsébetről nem csak városrészt, dunai hidat és teret neveztek el a fővárosban, de sok magyar számára a névválasztásban is jelentős szerepet játszott. November 19-én ünnepeljük az Erzsébeteket!
A napokban lesz 175 éve annak, hogy felavatták a Széchenyi lánchidat. 1849-ben, éppen a hídépítést finanszírozó bankár, báró Sina György (1783-1856) születésnapján, vagyis november 20-án adták át az azóta a magyar főváros egyik jelképévé vált Lánchidat. Dr. Csorba László, a BTM Vármúzeum főigazgatója Budapest egyik legnépszerűbb építményének történetéről mesél a múzeum legújabb videójában. Íme!
Az 1867. évi kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia égisze alatt Magyarország egész eddig történetének egyik legvirágzóbb korszakát élte. Ebben az időben épültek fel Pest és Buda emblematikus középületei, a városképet meghatározó bérházai, gyönyörű hídjai, s pazar villái; egy szó, mint száz: ekkor vált világvárossá a magyar főváros. A Béccsel versenyre kelt Pest-Buda olyan urbanisztikai fejlődésen indult el, s ment keresztül a dualizmus néhány évtizedes időszakában, ami után azóta is csak áhítozunk. Az európai nagyvárossá avanzsált Budapesten megjelentek – részben bécsi mintára – az elegáns cukrászdák, kávéházak, éttermek, mindez ötvözve az osztrákok konyhaművészeténél jóval sokszínűbb magyar gasztronómiai kultúrával. Cikkünkben elsősorban a Monarchia legfontosabb cukrászdáit, s azok békebeli süteményeit mutatjuk be röviden.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
