Angyali arc és hang - pokoli sors: róla kapta nevét a Szabó Ilonka utca
Ahány útvonalon feljuthatunk a Budai Várba a Szabó Ilonka utcából, legalább annyi szálon kereshetjük az igazságot a névadó életét és halálát körülvevő legendák és rejtélyek kapcsán. A Várba a Szabó Ilonkából a Fiáth János, a Kagyló utcán, vagy éppen a Linzi-, a Jácint-, a Franklin-, valamint az Ilona-lépcsőn is felmehetünk.
Születési nevén Szabó Ilona 1911. augusztus 18-án, egyes források szerint december 27-én látta meg a napvilágot, Budapesten. A Zeneművészeti Főiskolán végzett, majd a budavári Nagyboldogasszony-templom, ismertebb nevén a Mátyás-templom szólistája lett.
Az Operaházban első ízben 1934-ben, Rossini A sevillai borbély című operájában Rosina szerepét játszva lépett fel, partnere volt a világhírű magyar operaénekes, Svéd Sándor (1904–1979) és Rösler Endre (1904–1963), a neves tenor is. 1936-ig ösztöndíjas volt, majd egészen haláláig szerződtetett magánénekesként dolgozott, de készített különböző életrajzi rádióműsorokat, valamint színészi tehetségének köszönhetően számos filmszerepet is kapott.
A gyönyörű, művelt operaénekesnő élete utolsó három évében második férjével, Hives Henrikkel a Várköpenyen található Donáti utca 49. szám alatt, annak első emeleti erkélyes lakásában lakott. Hives Henrik egyébként Nagy Ferenc (1903-1979) miniszterelnök, a kommunisták által leszalámizott Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt elnökének miniszteri tanácsosaként, illetve titkárságvezetőjeként dolgozott, majd vele együtt emigrált Svájcba is 1947 nyarán.
Életét, ahogyan halálát is máig legendák övezik. Egyes vélemények szerint a második világháború alatt, miután Magyarországot megszállták a németek, második férjével együtt csatlakozott az ellenálláshoz és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának iratait csempészte.
Akad olyan forrás, mely szerint éppen ez okozta vesztét, és egy titkos iratkézbesítés közben fogták el, majd kínozták halálra a nyilasok. Még egy változat szerint kiütéses tífuszban hunyt el. Megint másik teória alapján Donáti utcai lakásukban tartózkodott, amikor egy közeli lövéstől annyira megijedt, hogy korábban megindult a szülése, és az ellátatlanság vezetett nem sokkal későbbi halálához.
A halotti anyakönyvben a halál okaként mindenesetre gyermekágyi lázat említenek. Ez egy olyan fertőző betegség, ami szülés vagy vetélés után következhet be, különösen abban az esetben, ha hiányos a méhlepény.
Korai halálának dátumában sincs megegyezés, két verzió: 1945. január 27-e és 29-e is fellelhető. A halotti anyakönyve szerint 29-én hunyta le örökre a szemét. Sírja a Farkasréti temetőben található, emlékét a róla elnevezett utcában lévő emléktábla, illetve számos hangfelvétel őrzi.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. A prózai epigrammákat, sztoikus bölcsességeket, lakonikus gondolatokat csokorba szedő gyűjtemény lírikus hangvétele prózaversekké hajlítják a költői igényességgel, mégis rím nélküli, de abszolút hallással megkomponált mondatokat. Ebből idézzük most Márai különleges, január kapcsán megfogalmazott gondolatait, amelyek elvezetnek bennünket az író legmélyebb, lételméleti fejtegetéseihez, amelyben arra próbál választ találni és adni, hogy mi az élet értelme.
"Mester nélkül nincs tanítvány” – hangzik a régi bölcsesség, ami persze fordítva is igaz. De vajon mi lehetett a titka annak a tanárnak, akinek szemináriumain olyan későbbi költő-, illetve íróhatalmasságok sajátították el a szépirodalom fortélyait, mint például Babits Mihály, Szerb Antal, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Csáth Géza vagy éppen Balázs Béla A Négyesy-féle stílusgyakorlatokon a klasszikus irodalomtól jutottak el a modern irodalomhoz, ez volt maga a klasszikus modernség. Elismertségéről mindent elárul, hogy óráin egyetem tanártársai, s más egyetem oktatói is gyakran részt vettek.
80 éve sodródott el a végtelenbe "Az elsodort falu" írója, aki az egyik legellentmondásosabb karakter volt a magyar irodalomtörténetben. Pedig milyen jól öregedő tény, illetve elismerés ma már, hogy mind a nyilasok, mind a kommunisták halállistáján előkelő helyen szerepelt. Az egykori Eötvös-kollégistának a Philadelphia Kávéház volt a törzshelye, ide járt miatta Kaffka Margit, aki halálosan szerelmes volt belé. Együtt lakott Balázs Bélával és barátjával, Kodály Zoltánnal, aki halála után zseninek tartotta és nevezte. Nem mellesleg az egyetlen magyar író volt, akit nem honfitársai, hanem külföldi kritikusok jelöltek Nobel-díjra. Cikkünkkel az "elsodort íróra" emlékezünk, akit a XX. századi magyar történelem és politikai tajtékzó hullámai ragadtak el tőlünk, magyar olvasóktól.