.jpg)
Angyali arc és hang - pokoli sors: róla kapta nevét a Szabó Ilonka utca
Ahány útvonalon feljuthatunk a Budai Várba a Szabó Ilonka utcából, legalább annyi szálon kereshetjük az igazságot a névadó életét és halálát körülvevő legendák és rejtélyek kapcsán. A Várba a Szabó Ilonkából a Fiáth János, a Kagyló utcán, vagy éppen a Linzi-, a Jácint-, a Franklin-, valamint az Ilona-lépcsőn is felmehetünk.
Születési nevén Szabó Ilona 1911. augusztus 18-án, egyes források szerint december 27-én látta meg a napvilágot, Budapesten. A Zeneművészeti Főiskolán végzett, majd a budavári Nagyboldogasszony-templom, ismertebb nevén a Mátyás-templom szólistája lett.
Az Operaházban első ízben 1934-ben, Rossini A sevillai borbély című operájában Rosina szerepét játszva lépett fel, partnere volt a világhírű magyar operaénekes, Svéd Sándor (1904–1979) és Rösler Endre (1904–1963), a neves tenor is. 1936-ig ösztöndíjas volt, majd egészen haláláig szerződtetett magánénekesként dolgozott, de készített különböző életrajzi rádióműsorokat, valamint színészi tehetségének köszönhetően számos filmszerepet is kapott.
A gyönyörű, művelt operaénekesnő élete utolsó három évében második férjével, Hives Henrikkel a Várköpenyen található Donáti utca 49. szám alatt, annak első emeleti erkélyes lakásában lakott. Hives Henrik egyébként Nagy Ferenc (1903-1979) miniszterelnök, a kommunisták által leszalámizott Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt elnökének miniszteri tanácsosaként, illetve titkárságvezetőjeként dolgozott, majd vele együtt emigrált Svájcba is 1947 nyarán.

Életét, ahogyan halálát is máig legendák övezik. Egyes vélemények szerint a második világháború alatt, miután Magyarországot megszállták a németek, második férjével együtt csatlakozott az ellenálláshoz és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának iratait csempészte.
Akad olyan forrás, mely szerint éppen ez okozta vesztét, és egy titkos iratkézbesítés közben fogták el, majd kínozták halálra a nyilasok. Még egy változat szerint kiütéses tífuszban hunyt el. Megint másik teória alapján Donáti utcai lakásukban tartózkodott, amikor egy közeli lövéstől annyira megijedt, hogy korábban megindult a szülése, és az ellátatlanság vezetett nem sokkal későbbi halálához.
A halotti anyakönyvben a halál okaként mindenesetre gyermekágyi lázat említenek. Ez egy olyan fertőző betegség, ami szülés vagy vetélés után következhet be, különösen abban az esetben, ha hiányos a méhlepény.
Korai halálának dátumában sincs megegyezés, két verzió: 1945. január 27-e és 29-e is fellelhető. A halotti anyakönyve szerint 29-én hunyta le örökre a szemét. Sírja a Farkasréti temetőben található, emlékét a róla elnevezett utcában lévő emléktábla, illetve számos hangfelvétel őrzi.


A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.

Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.

Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.