„Álmomban egy haza képét láttam, mellyet ébren nem felejthetek” – az író, akit a forradalom szabadított ki börtönéből
Ácsteszér, egy bakonyi falvacska jobbágysorából, ráadásul szlovák anyától és horvát apától született. Eredetileg takács vagyis vászonszövő volt, majd Budán immáron felnőttfejjel kezdte meg iskoláit, huszonnégy évesen lett elsőéves gimnazista, így egyetemi tanulmányait közel harmincéves korábban kezdte el. Tehetsége, szorgalma és igazságkeresése azonban egészen a forradalom csúcspontjára repítette, amikor a forradalmi hevület és a hatalom ellen összefogott, újjáéledő nemzet kiszabadította március idusán budavári börtönéből, s diadalmenetet tartva ünnepelte őt. Cikkünkkel a napjainkban méltatlanul keveset említett Táncsics Mihályra emlékezünk.
Már nyelvészeti munkái is szemet szúrtak a hatalomnak, először cenzúrázták, majd üldözték, letartóztatták, majd végül bírói ítélet nélkül bebörtönözték. 1848. március 15-én délután a szabadság élő jelképeként szabadította ki a forradalmi változásokat sürgető tömeg.
Nyelv tesz nemzetté, nemzet teszi a’ hazát, ki az elsőt nem tudja, nem tagja a’ másodiknak
- írta Stancsics Mihál - ahogyan akkortájt sokszor írta és írták a nevét – a Nemzeti Újság 1833. március 2-án megjelent Nyelvészet című munkájában.
Ha nagyok akarunk lenni a’ józan észt, ha törpék kívánunk maradni a’ szokást kövessük.
- írta a Magyar Nyelv című iratában.
A fiatal írónak újabb és újabb történelmi és nyelvészeti könyvei jelentek meg, amelyről a korabeli Pesti Hírlap 1841. május 8-i száma így írt:
E’ napokban jelent meg Stancsics Mihálynak: „Általános világtörténete az ifjúság számára“, mellyet nem sokára „Természethistoria“ és „Latin nyelvtudomány“ magyar nyelven fog követni. A’ népnevelés körében fáradhatlan szerzőnek e’ munkák kiadásával nyert újabb érdemeit emlegetni fölösleges volna. Legjobban ítél azokról a’ hon és kortársai, kik méltó elismerésül a’ szerző munkáit sok népiskolában már rendes tanulmánynyá emelték. — Stancsics azzá jön, mit néha a’ legnagyobb lángelmék sem képesek egész értékben elérni, ’s mire csaknem valamennyi íróink, több vagy kevesebb sikerrel törekednek: népszerű író.
Táncsics cikkeiben, politikai proklamációiban a polgári átalakulás mellett érvelt, majd Kossuth Lajos híveként politizált. Még később is olyannyira hitt Kossuthban, hogy az éppen a forradalom első évfordulóján, 1849. március 15-én született lányának a Táncsics Ilka Lajoska nevet adta.
Politikai röpiratainak kiadását a hatalom általi üldöztetése külföldre száműzte, így került 1843-ban németországi kiadásra a híres Sajtószabadságról nézetei egy rabnak című írása. Az ellene kiadott körözés miatt végül ő maga is külföldre kényszerült, Horvátországba szökött innen írta úgynevezett népkönyveit, amelyet a cenzorok „ismerve azt veszélyesnek s minden jó rend, s szabadság aláásójának bélyegezték”. 1847-ben végül elfogták és sajtóvétség miatt Budán bírói ítélet nélkül bebörtönözték.
Elérkezett azonban 1848. március 15-e, amikor a korabeli értelmiség a fiatalokkal összefogva arra kényszerült a túlságosan magabiztos és meglehetősen gőgös hatalommal szemben, hogy szinte egy emberként álljon ki jogai érvényesítése mellett. A Nemzeti Múzeumnál megtartott nagygyűlés a több tízezressé duzzadt tömeg átvonult Budára, ahol kikényszerítették a Helytartótanácstól a 12 pontban megfogalmazott követeléseik kihirdetését, valamint a szomszédban álló börtönben raboskodó Táncsics szabadon bocsátását. Követeléseik tizenegyedik pontja ugyanis a „statusfoglyok” szabadon bocsátása volt.
Táncsics állítólag annyira kimerült volt a jeles napon, hogy már a hintóban elaludt és Jókaiék az ünnepi Bánk Bán előadásra sem tudták magukkal vinni.
Ki gondolta volna ekkor a budavári örömmámorban, hogy alig egy év elteltével egy véresé vált szabadságharc leverése után Kossuth törökországi, Eötvös müncheni emigrációba vonul, Széchenyi rapszodikusan megborult elmével Döblingben „vendégeskedik”, Petőfi pedig egy orosz lándzsától holtan fekszik majd Erdélyben, miközben Táncsics pesti háza pincéjében 8 évig bujdokol majd. Nyilván senki...
S mi lehetne nagyon történelmi igazságtétel annál, hogy a Táncsicsot bebörtönöző hatalom egykori szereplőit senki sem ismeri, míg a Várnegyedben lévő utca az egykori fogolyról lett elnevezve. Annak ellenére, hogy az utca egykori börtönében Táncsics mellett Kossuth Lajos, báró Wesselényi Miklós, Batthyány Lajos, Czuczor Gergely, de még Jókai Mór is raboskodott az épület falai között.
A történelmi léptékkel szinte alig mérhető pillanatnak az emlékét, március idusának mámorát ünnepeljük és feszítjük ki büszkén az örökkévalóságnak. Hogyan is írta Táncsics?
A nép szava Isten szava.
A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
