A világhírű magyar India-kutató, akit európai egyetemeken is ünnepelt előadóként fogadtak
1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin (1925-ig eredeti nevén Gottesmann Ervin Adolf Sándor Alfréd János, 1890-1963), akit számos európai egyetemre – többek között a Londoni Egyetemre, a Stockholmi Egyetemre – is meghívtak előadásokat tartani Indiáról, India kultúrájáról és művészetéről. 1956-ban, a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett indiai állami ünnepségsorozaton cikkünk főszereplője egyike volt azon néhány, alig egy tucatnyi nem buddhista személynek a világból, akit hivatalosan is meghívtak a nagyszabású ünnepségre.
Édesapja egy dúsgazdag üzletember, Gottesmann Rezső (1849-1905), édesanyja Levy-Martonfalvi Alojzia Antónia (1860-1937) egy beregszászi nagypolgári zsidó család gyermeke volt. A nemesi rangot Gottesmann Adolf (1813-1907) német gyökerű magyar huszárkapitány érdemelte ki, aki a Bereg megyei, ma kárpátaljai Bakta községben épített kastélyt a családnak.
A híres festőművész, művészettörténész, orientalista, asztrológus, író, műfordító első iskoláit Budapesten végezte, 1909-ben a reálgimnáziumban érettségizett.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly, majd Münchenben Hollósy Simon tanítványaként tanult festeni.
A várkerületi kötödés meglehetősen egyszerű: Baktay Ervin bár főként a szentimrevárosi Eszék utcában lakott, azonban a vele rokoni kapcsolatba kerülő Sher-Gil család a budapesti Szilágyi Dezső téren laktak egy gyönyörű szecessziós házban, éppen abban, amelyikben 1922 és 1928 között Bartók Béla is lakott második feleségével, Pásztory Dittával. Testvére erdőbaktay Gottesmann Mária Antónia (1881-1949) ugyanis Simlá rádzsájának fiával, Umrao Sher-Gillel kötött házasságot, lányuk pedig - akit Amritának neveztek el - India egyik legnagyobb modern festőjeként tartanak számon. Egyébként Amrita vagy ahogyan divatosan hívják manapság, az indiai Frida Kahlo már itt, Magyarországon született és a Vizivárosban egy Kopeczek György (1877-1927) által tervezett, 1912-ben épült házban élt családjával és a gyakran náluk vendégeskedő nagybátyjával. Amrita édesanyja, Mária Antónia öt testvér közül a legidősebbként született, a legfiatalabb fivére pedig Ervin volt. Nem nehéz belátni, hogy Baktay új rokoni kapcsolatai révén alaposan megismerte a szikhek társadalmát, szokásait, kultúráját s így annak legszakavatottabb európai szakértője lett.
A világszerte ismert orientalista-kutatóvá vált tudós az Indiáról szóló ismeretterjesztő irodalom egyik legnagyobb hatású európai képviselője lett. Lenyűgöző írásainak különlegessége abban rejlik, hogy nem egy szobatudós okfejtéseiről van szó, hanem egy olyan emberről, aki több alkalommal utazott az országba és bejárta egész Indiát, s aki valóban jól ismerte annak addig jórészt ismeretlen világát. Baktay egyik útja során felkutatta Kőrösi Csoma Sándor egykori lakóhelyeit és monográfiába rendezte annak munkásságát. Elkötelezettségét jól mutatja, hogy egyik útja alkalmával még maláriát is elkapott, de ennek ellenére nem adta fel, nem utazott haza, hanem folytatta útját.
A harmincas évek eleje óta először a kismarosi szigeten, majd Verőcén alapított „indián törzset és tábort”, amely még halála után is fennmaradt.
A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum igazgatóhelyetteseként egyedülálló indiai gyűjteményt alakított ki, nagysikerű kiállításokat szervezett. Baráti kapcsolatot ápolt Rabindranath Tagoreval és Mahatma Gandhival, de jól ismeret a független India első miniszterelnökét, Dzsaváharlál Nehrut is.
.
Ilyenkor szeptember elején, amikor a nyári zsibongó balatoni strandolások után az ember a Várhegy parkjaiban csöndesen sétálgat és a szellő fútta lombok között átszűrődő napsugár játékosan bújócskázó, el-elvakító fénye körül színes batikolt spanyolfalként jelennek meg a fák, mint sárgás-barnás-bordós lódenkabátba öltözött idős hölgyek és urak sziluettjei; ilyenkor megébred az ember lelkének legmélyén az örök elmúlást megidéző keserédes hangulat; s az ember szívébe beköszönt az ősz...
A magyar építészet egyik legkiemelkedőbb alakja, az első hazai építész-restaurátor 105 éve ezen a napon halt meg. Az Ő nevéhez fűződik többek között a János-hegyi Erzsébet-kilátó, a budavári Mátyás-templom, illetve Budapest egyik leghíresebb turisztikai nevezetessége, a neoromán Halászbástya.
Márai ezt a mesés, az elmúlást amolyan szemérmes líraisággal elénk hullajtó évszakot is olyan sajátságosan és egyedi ismertetőjegyekkel tudta megrajzolni, mint egy mindenkitől különböző tintával megrajzolt M.S. monogrammal diszitett exlibris vagy tintából mártott ujjlenyomat. S persze szeptember végére gondolva megidézi magában Petőfi csodálatos versét, amiről azt írja, hogy „külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. De van ebben a szeptemberről szóló írásban minden, mint egy szüreti mulatságon vagy egy hangulatos borünnepen. A Mikó utca egykori sztoikus bölcse, szenvtelen lakója elrepít bennünket a japán-kínai bombáitól, mustillatú présházon át a hűvösvölgyi Veronika büféig, majd onnan vissza a fasor felé a régi és fellengzős operarészletekig.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
