A világhírű magyar India-kutató, akit európai egyetemeken is ünnepelt előadóként fogadtak
1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin (1925-ig eredeti nevén Gottesmann Ervin Adolf Sándor Alfréd János, 1890-1963), akit számos európai egyetemre – többek között a Londoni Egyetemre, a Stockholmi Egyetemre – is meghívtak előadásokat tartani Indiáról, India kultúrájáról és művészetéről. 1956-ban, a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett indiai állami ünnepségsorozaton cikkünk főszereplője egyike volt azon néhány, alig egy tucatnyi nem buddhista személynek a világból, akit hivatalosan is meghívtak a nagyszabású ünnepségre.
Édesapja egy dúsgazdag üzletember, Gottesmann Rezső (1849-1905), édesanyja Levy-Martonfalvi Alojzia Antónia (1860-1937) egy beregszászi nagypolgári zsidó család gyermeke volt. A nemesi rangot Gottesmann Adolf (1813-1907) német gyökerű magyar huszárkapitány érdemelte ki, aki a Bereg megyei, ma kárpátaljai Bakta községben épített kastélyt a családnak.
A híres festőművész, művészettörténész, orientalista, asztrológus, író, műfordító első iskoláit Budapesten végezte, 1909-ben a reálgimnáziumban érettségizett.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly, majd Münchenben Hollósy Simon tanítványaként tanult festeni.
A várkerületi kötödés meglehetősen egyszerű: Baktay Ervin bár főként a szentimrevárosi Eszék utcában lakott, azonban a vele rokoni kapcsolatba kerülő Sher-Gil család a budapesti Szilágyi Dezső téren laktak egy gyönyörű szecessziós házban, éppen abban, amelyikben 1922 és 1928 között Bartók Béla is lakott második feleségével, Pásztory Dittával. Testvére erdőbaktay Gottesmann Mária Antónia (1881-1949) ugyanis Simlá rádzsájának fiával, Umrao Sher-Gillel kötött házasságot, lányuk pedig - akit Amritának neveztek el - India egyik legnagyobb modern festőjeként tartanak számon. Egyébként Amrita vagy ahogyan divatosan hívják manapság, az indiai Frida Kahlo már itt, Magyarországon született és a Vizivárosban egy Kopeczek György (1877-1927) által tervezett, 1912-ben épült házban élt családjával és a gyakran náluk vendégeskedő nagybátyjával. Amrita édesanyja, Mária Antónia öt testvér közül a legidősebbként született, a legfiatalabb fivére pedig Ervin volt. Nem nehéz belátni, hogy Baktay új rokoni kapcsolatai révén alaposan megismerte a szikhek társadalmát, szokásait, kultúráját s így annak legszakavatottabb európai szakértője lett.
A világszerte ismert orientalista-kutatóvá vált tudós az Indiáról szóló ismeretterjesztő irodalom egyik legnagyobb hatású európai képviselője lett. Lenyűgöző írásainak különlegessége abban rejlik, hogy nem egy szobatudós okfejtéseiről van szó, hanem egy olyan emberről, aki több alkalommal utazott az országba és bejárta egész Indiát, s aki valóban jól ismerte annak addig jórészt ismeretlen világát. Baktay egyik útja során felkutatta Kőrösi Csoma Sándor egykori lakóhelyeit és monográfiába rendezte annak munkásságát. Elkötelezettségét jól mutatja, hogy egyik útja alkalmával még maláriát is elkapott, de ennek ellenére nem adta fel, nem utazott haza, hanem folytatta útját.
A harmincas évek eleje óta először a kismarosi szigeten, majd Verőcén alapított „indián törzset és tábort”, amely még halála után is fennmaradt.
A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum igazgatóhelyetteseként egyedülálló indiai gyűjteményt alakított ki, nagysikerű kiállításokat szervezett. Baráti kapcsolatot ápolt Rabindranath Tagoreval és Mahatma Gandhival, de jól ismeret a független India első miniszterelnökét, Dzsaváharlál Nehrut is.
.
Éppen 80 éve 1944. december végén lendültek támadásba a Magyarországot elfoglaló szovjet csapatok a főváros bekerítésére, 23-án elfoglalták Bicskét, majd másnap Budakeszit, amellyel szabaddá vált az útjuk Budapest irányába, így még Szenteste ostrom alá vették a magyar fővárost. Miközben a főpolgármester, a nyilasok és családtagjaik egy része, valamint a Gestapo tagjai elhagyták a várost, addig a férfiak zsúfolásig telt légópincékbe menekítették le szeretteiket, ahol az emberek rettegve, nélkülözve, éhen-szomjan, egymásba kapaszkodva próbálták túlélni a kegyetlen és kíméletlen ostromot.
A Zsolnai Hédiként híressé vált Liszt Ferenc-díjas magyar énekesnő, színésznő volt az első igazi magyar sanzonénekesnő. Az iskola mellett Lakner bácsi színházában tanult, tőle kapta művésznevét is. 1935-ben, alig 10 évesen már filmszerepet kapott az Édes mostoha című mozifilmben. Az első magyar sanzonett 100 éve született és napra pontosan húsz éve búcsúzott el a földi világtól. Néhány általa énekelt sanzont is megidézve emlékezünk most cikkünkkel rá.
Az egykor a Várkerületben élő és alkotó Gyurkovics Tibor (1931–2008) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, nem mellesleg Budavár díszpolgára éppen ezen a napon született és mintegy másfél évtizede hagyta itt a földi világot. Rá emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
